na most

Most először húztam fel magam idén a szervezésen.
Mintha tavaly nem is szerveztünk volna egy hasonló méretű rendezvényt kísértetiesen hasonló programokkal.
Mintha nem is lenne szervezeti struktúra.

Namindegy, a végeredmény 99% hogy jó lesz, mert lelkesedésből megcsináljuk, de a tanulság rovatba felírandó, hogy szervezői struktúrát akkor épít az ember ha használni is akarja (és tudja), csak úgy just for fun nem annyira menő.

Karácsony

Egyszer majd kellene ide írnom Hobbit2 kritikát.
Például Thranduil viccesen badass, Szauron pedig teljesen korrekten lett megjelenítve, száz százalékig a tolkieni mitológiába illően. Ami, tekintve, hogy a film nagy része totál ellentmond annak, amit Tolkien leírt (de legalábbis csak távolról hasonlít rá) nagyon érdekes.
El tudtam volna viselni, ha Szauron végre megjelenik szemtől szemben valakivel, méghozzá a Király visszatér bővítettből kivágott alakban. Hogy ez ellentmond a mitológiának? Igen. De a Hobbit 2-rő beszélünk. Arról a filmről, amiben egy tünde és egy törp egymásba szeret...

Az idei karácsony sokkal békésebb volt a tavalyinál, sokkal kevésbé erőteljesen vagyok életszakaszban (sajna nálam az ilyenek sokáig tartanak és lassan csengenek le, sokszor számomra is zavaróan lassan. Vagyis inkább a világ változik túl gyorsan.)
Kaptam táskát, meg tollakat meg egy sálat. És ettem egy csomót, teljesen eltunyulva érzem magam. Nem baj, holnap lesz edzés, remélem egy kicsit le tudok belőle dolgozni.
Csend van és viszonylagos családi béke (egyelőre), csak sajnos hó nincsen. Amikor a rádióban síri hangon bemondták, hogy az ország egyik felében egészen hűvös lesz 1-8 fok, akkor kissé... elcsodálkoztam. Tél van, basszus, ha állandóan egyforma hőmérsékletet akar valaki, költözzön az Egyenlítőre.

Holnap premier

Igen, holnap van a Hobbit 2 premierje, előtte még valahogy meg kéne néznem az első részt újra, mert tavaly tél óta nem láttam...
Ezen kívül szervezek LEPet, szervezek tábort, és ha minden jól megy, holnaptól még lesz egy itthoni munkám is... Hogy mikor fogok aludni, azt nem tudom.
Sőt ha már holnap, elvileg a diplomámat is holnap veszem át, majd meglátjuk hogy sikerül mindent összehozni.

Ezen kívül volt már tél is, például szombaton fél2 és 2 között, amíg éppen úton voltam hazafelé. Aztán kisütött a nap.

Szerda

Vasárnap volt ugye a születésnapom, kereken harmincadik. Rettentő soknak tűnik, és egyáltalán, értsd EGYÁLTALÁN nem érzem magam ennyinek. Az agyam lemaradt valahol húsz környékén. (sőt, időnként ahogy viselkedek, inkább tíz környékén)

Múlt héten voltunk megint N.agykőrösön konferencián, ami előadótól függően hol unalmas volt, hol érdekes, hol kiakasztóan borzalmas (az egyik előadó előttem egy évvel végzett az egyetemen, a vizsgái sokkal élvezetesebbek voltak annál amit most nyújtott, pedig saját kutatás eredményét előadni a legjobb szerintem)
Viszont kaptunk sütit utána, és az finom volt. A pofaviziten kívül kb. ezt az egy értelmét látom az ilyeneknek, és van egy olyan érzésem, hogy mások is...
Odafelé, meg főleg vissza - már sötét volt - tűnt fel, hogy a magyar kamionosok (ill. a magyar utakon járó kamionosok) is elkezdték pimpelni a kamionjaikat (már ha jól használom a kifejezést - a lényeg, hogy marha sok ledet aggatnak rá, különféle formációkban. A leggyakoribb - számomra meglepő módon - a kereszt volt (mármint feszület alakú, nem csak úgy + alakba rendezték)

Ma meg táborszervezős alkalom lesz, remélem jó lesz (eddig mindegyik jó volt). Jövő héten meg Hobbit2 premier, amire erős hezitálás után mégiscsak megvettem a jegyet.

egy nap tanulságai

(a következők nem irányulnak senki ellen)
Furcsa dolog elfeledettnek lenni.
Úgy egy hete elrejtettem a születésnapomat a közösségi oldalon, gondoltam, hogy ha már harmincadik, és mondtam többeknek is, csak emlékszik valaki.
Hát, kb. hatan emlékeztek is.

Érdekes tanulság az internet hatalmáról, hiszen megszoktuk, hogy ott oldalt kiírja, kinek van születésnapja és akkor jól odakattintva jól fel lehet köszönteni.

A másik része ennek a mai jótékonysági est. (és a fényképre nézve az, hogy jóég, a kórus felét nem is ismerem, ez így nagyon fura)
Épp az imént mondta valaki, hogy többen kapacitálták a mai estre és akkor feltűnt, hogy engem meg nem. Sőt, tulajdonképpen ha nem kalimpálok, akkor jegyem se lenne rá.

Persze ezek apróságok, meg nyilván életszakaszban vagyok, meg a születésnapján - főleg így évtizedfordulókor - érzékenyebb az ember, de csak megfordul a fejemben, hogy feltűnne-e ténylegesen valakinek, ha hirtelen eltűnnék az emtétéből?
Egészen eddig abban a tudatban éltem, hogy persze, nyilván.
És hát kiderült - újra - hogy tévedtem.

novella után

Most, hogy befejeztem végre a KÖMZT (Zombik a KÖMT-ön) novellát már ide is kéne írni valamit.
Például, hogy odakint szállingózik a hó, idén ősszel először.

Meg, hogy pénteken megjelent egy csótány az edzőteremben, és mozgó célponton lehetett gyakorolni az Ötödik testvér bottechnikát a 3 méteres hosszúbottal (a csótány veszített).

Meg, hogy mindjárt itt a tél, meg az ünnepek, és évek óta először nem várom.
Ellenben a diplomámat legyárthatná végre az egyetem.

Kéne írni a KÖMTről

Például hogy alulmúltam magam műhelytartásban, hogy Zebegény szép, és van néhány egészen cuki ismerősöm és például legközelebb ne az ebédlőben legyen a buli mert most kettő is volt ott és mindkettő elég kis lézengős lett.

Mindenesetre hazaértem és minden jel arra mutat, hogy ágyban fogok aludni.

Gravitáció

"Szeretem a fantasztikus könyveket, de csak a rosszakat - mondta Pirx - Mert a jókból, legyenek akármennyire hihetetlenek, az derül ki, hogy az ember sohasem lesz otthon odafent."
(Az idézet nem pontos, de nem találom most a könyvet. Amúgy a Pirx pilóta kalandjai Stanislaw Lemtől erősen ajánlott olvasmány bárkinek, aki szeretne jó scifit olvasni)

A fenti mondat egészen jól kifejezi, miről is szól a Gravitáció egy részről - más részről arról, hogy mindig van tovább, és sose add fel, mert sosem tudhatod mikor ment meg George Clooney mindig van kiút.

Visszatérő rémálmokat idéz fel a film, örökké való megállíthatatlan zuhanást, repülést ahol nem tudsz leszállni és menekülést olyan elől ami elől nem tudsz elég fedezéket találni. Átélheted az űr végtelen mélységét, ami nagyon szép, de ha elszakad a kötél, semmiben nem fogsz tudni megkapaszkodni. Először akkor esett ez le, amikor Sandra Bullock elszakad az űrrepülőtől és pörögve elsodródik. És akkor eszébe jut az embernek, hogy ha nem jön valaki, aki kívülről beavatkozik, akkor ez akár örökké folytatódhat, mert se súrlódás se a gravitáció nem állítja meg, mint a Földön tenné.
Ez újra és újra előjön, ahogy a főszereplő egyik légbuborékból a másikba menekül. Mindeközben azt is el kell döntenie, akar-e egyáltalán élni.

Nemigen láttam még olyan űrfilmet, ami reálisan próbálta volna bemutatni a fenti körülményeket, és a lehető legkevésbé csapott át scifibe vagy teljes agyrémbe-mesébe. (az Űrcowboyok üdítő kivétel volt)
A Gravitáció ezt a részt teljes sikerrel veszi. Néhány apróságot kivéve egészen jól hozza a fenti körülményeket, nem gyártottak új űrállomásokat és még a Szojuz is úgy néz ki, ahogy tényleg kinéz.
Sandra Bullock nagyszerű, a világűr egyszerre lenyűgöző és félelmetes, a történet pedig egyszerű, de gondolkodásra késztet.
És nem tettem le róla, hogy felmegyek egyszer oda. (ahogy arról sem, hogy megérem a csillagközi utazás feltalálását, bár egyre sajnos egyre kisebb az esély)

Vihar van odakint

Október van és vihar. Hát, ő tudja.

Tegnap volt táborpályázateldöntős tanácsülés (tudom, hogy külön kellene írni, naés), és ez így hogy valamilyen szinten mindhárom pályázatban részem volt, mindegyikbe beletettem egy csomó ötletet (függetlenül attól, mennyi tükröződik ebből a végső pályázatokban) és hát jövőre csak egy nagytábor lesz, amiből az következik, hogy két pályázat veszít.
Beleláttam mindhárom szervezésbe, ismerem a pályázókat meg az elszántságukat, bármelyik megérdemelte volna azt, hogy nyerjen.
Akármennyire is "nyertünk", attól még nem volt jó érzés, mert egyszerre "vesztettünk" is. Furcsa ez így most.

Más
Megnéztem múlt héten a Gravitációt, erről majd bővebben írok, mert nagyon megérdemli (nagyon jó film szerintem).
Meg megnéztem a Gru2-t ami viszont nem jött be annyira, mint az első rész. Aranyos meg minden, de. De. Gru nem gonosz többé. Pont ez volt ebben a jó, pont emiatt éreztem lelki rokonságot vele. De most semmi elemi rosszindulat, semmi kis gonoszkodás. Hol van az ember aki ellopta a Holdat?
És nem, nem fogadom el, hogy ha az embernek gyereke van akkor hirtelen unalmas családapává kell válnia, és hátat fordítania a Sötét Erőknek. Tessék Addams Familyt nézni.

Megint más
Tegnap nagyon érdekes élményem volt, amikor valaki olyan kérdezett rá alapvető párkapcsolati elveimre, akinek ezt elég sokszor elmondtam és eléggé úgy gondoltam, hogy ismeri őket. (konkrétan azon lepődött meg, hogy úgy gondolom, attól, hogy együtt vagyok valakivel, még nem lesz a tulajdonom, nincs jogom megmondani mit csináljon és nyilvánosan féltékenykedni rá. Egy normális kapcsolat az én elképzelésem szerint két egyenrangú ember dolga, akik szabad akaratukból kapcsolják össze az életüket és ez a szabad akarat megmarad ezután is)

Tyereskova lakásszövetkezet, Ifjúság út 5.

Sajnos a fentit lefényképezni nem tudtam, mert a bácsi aki éppen füvet nyírt a ház előtt (4 emeletes panel) furán nézett volna.
Avagy itt vagyok Martfűn a konferencián.
Martfű egy olyan dolog, amiből nincs manapság túl sok Magyarországon - iparváros.
Itt van a Tisza cipő (vagy egy része legalábbis) meg egy másik cipőgyár, a Bunge növényolajgyártó gyár, a Heineken sörgyár (asszem a Staropramen magyar változatát is itt gyártják), ez utóbbi lehelete belengi az egész várost időnként.
Van ezenkívül szép régi lakótelep négyemeletes panelekkel (a bejegyzés címadó táblái is az egyik ilyen ház oldalán olvashatóak), és késő estig járó kézi ajtónyitású Ikarusz ami a munkásokat viszi éjszakai műszakba. (jó ez utóbbi csak részben igaz, csak a hátsó ajtó kézi és az éjszakai műszakot is betippeltem az este fél tízes indulásból)
Ezen kívül kellemes kertváros, ahol tetszőleges nagyságú  esti sétákat lehet tenni különösebb atrocitás nélkül - tegnap találkoztam fél9 és fél10 között két macskával, egy sünnel és két biciklistával (juteszembe szépen kiépített bicikliút van) egyik sem akart bántani. Ezen kívül van még itt a szálló közelében, kb két sarokra egy szép nagy tévétorony, ami a fehér törzsével és vörös jelzőfényeivel impozáns és kísérteties látványt nyújtott a csillagokkal a háttérben.
Persze nem ezzel kellett volna kezdenem, mert ez a tegnap esti roppantul kiadós vacsora után tapasztaltakat foglalta össze, hanem az ideúttal.

Konferencián vagyok, mivel két embernek fizeti az egyesület az ittlétet és a főnöknek nem volt jobb ötlete, hogy kit hozhatna. Idefelé részzt vettem egy tavaszi hadjárat emléktúrán, mert a főnök nem akart fizetős úton jönni, úgyhogy Vácról Veresegyház, Gödöllő, Isaszeg, Monor, Zsámbok, Abony érintésével jöttünk (tuti nem sorrendben írtam) és éppen csak kikerültük Tápióbicskét. Átjöttünk egy csomó kisebb-nagyobb teleülésen, és rájöttem, hogy a magyar községek félelmetesen egyformák. Egyik végükön egy - a lepusztultság valamely fázisában lévő, vagy nagyritkán még működő - TSZ telep, egyforma házak, nagyon hasonló stílusban modernizált falu/városközpontok (Veresegyház kivétel, ott mindennek tornya van) és hasonló kinézetű boltok és kocsmák. Ha a google street view-s játék részletesebb lenne és így dobna le valahova, bizony meg lenne lőve az ember, pontosan hol is van.
És nagyon könnyű volt útközben elképzelni, hogy festhettek ezek a falvak 30-50-70 éve, (ez az egyik kedvenc szórakozásom egyébként) mert mindenütt ott volt a régi idők nyoma - főleg ugye a szocialista időké (avagy lásd a címet újfent. Ez a Tyereskova nem a nemi szerveit szagolgató "művész" hanem az első női űrhajós).

Aztán ideértünk. A szálló ahova kerültünk teljesen modern, kényelmes és jó, egyetlen hátránya, hogy kétágyas szobák vannak, és bár majdnem egyedül vagyok egy kétágyasban, hirtelen mégis kaptam egy szobatársat. Egyébként egy dolgon kívül minden jó, kényelmes az ágy, jó a fürdő, jó a tévé meg a légkondi, sőt még az uszodába is bemehetnék (ha hoztam volna fürdőruhát és tudnék rendesen úszni), szvsz ideális egy hosszú hétvégére egy párnak például, legalábbis nagyon jól el tudnék képzelni egy ilyesmit. Azt nem tudom, hogy az egyesület mennyit fizet helyettünk, de amilyen kaját tegnap kaptunk, biztosan nem keveset (most megnéztem a szobák árát és tényleg nem). Már ebédre is jó nagy adagot kaptunk, vacsorára meg svédasztalos megoldás volt ahol már előételnek is libamájas kalácsot adtak. Úgy teleettem magam, hogy muszáj voltam elmenni a fentebb említett sétára, és ma nem is reggeliztem, mert még az sem fért volna belém. (amikor ezt mondtam a főnöknek, furán nézett, pedig ő sem evett keveset)
Mindenesetre legalább felderítettem a környéket, és találtam boltot, ami jó mert egyetlen hibája van a szállodának - ihatatlan a csapvíz - a boltos szerint egész Martfűn ilyen, és még ez a környéken a legjobb -, a többi meg mind igen drága. (arra viszont nem szóltak egy szót se amikor a boltban vett ice teámat betettem a minibár hűtőjébe)

Most mindenki elment pálinkafőzőt khm, nézni, én meg itt maradtam blogolni mert nem szeretem a pálinkát. Ellenben élvezem, hogy egyedül vagyok a szobában.

Nem tudok címet adni

Vajon mi tart egy nyelvvizsga bizonyítvány legyártásában 6-8 hétig? Sajnos nem jegyzeteltem tavaly, de mintha az angol nem tartott volna ilyen sokáig. Na mindegy. Azért egyszer csak kész lesz.
(vajon a diplomához elég ha igazolást mutatok be (amit elvileg már most ki tudnak állítani a nyelviskolában) vagy kell maga a szép színes bizonyítvány is? Mert ha arra is ennyit kell várni akkor betöltöm a harmincat mire megkapom a diplomámat)

Juteszembe, amikor mondtam a rokonoknak, hogy megvan a nyelvvizsga és meglesz a diploma, mondták, hogy jaj majd akkor csapunk nagy ünnepséget. Én meg néztem (szerencsére csak a telefonra), hogy miért is? Mert ilyen rettentő sokáig tartott egy nyoffadt diploma (meg +1 abszolutórium) megszerzése? Mert plusz három évig tartott amíg meglett mindkét nyelvvizsga? Sok szempontból nem vagyok túl igényes, de ez azért már nálam is a "jó, megvan, oké, tegyük be a helyére és felejtsük el az egészet" kategória.

De nem is erről akartam írni, hanem hogy megnéztem a Z világháborút, és tetszett, egésze jó kis pörgős akciófilmet csináltak belőle, vállalhatóan reális zombikórral, bár mérsékelten reális hadsereggel (könyörgöm, zombik ellen nem, ismétlem nem kell betartani a genfi egyezményt. És ha nagy tömegben jön az ellen, akkor ne kis pontlövésekkel szórakozz, hanem kapd elő a sörétes géppisztolyt/puskát (van ilyen) meg a lángszórót, gépágyút, repeszgránátot... Annyi szép fegyvert kitaláltak már az emberek egymás kiirtására, nem kell pont a géppuskákkal szórakozni - nyilván ez csak a hadseregre vonatkozik, ha csak kis átlagember vagy, azzal lősz amid van) és olyan izraeliekkel akik a szentföldön - a középkori várépítészet egyik legfrekventáltabb helyén - elfelejtették, mik a várépítés alapjai.

Meg arról, hogy holnap irány a szakmai konferencia, ami nos, érdekes lesz. Apám azt mondta, szedjek fel egy fiatal szakmabeli lányt, és akkor jó lesz, éppen csak nem lesznek ott ilyenek, csupa vezető meg gazdasági vezető van meghívva... (nameg amúgyis, pont olyan vagyok aki csak úgy szedi fel a csajokat, mint tudjuk)

Még mindig várok

A három dologból, amire vártam, másfél teljesült, a nyelvvizsga volt az egyik, és talán a legfontosabb, ami sikerült, és az jó. Némi optimizmussal azt mondhatnám, hogy soha többé németezés, de senki nem tudhatja, mit hoz a jövő, még én se, pedig nagyon igyekszem tudni.

A fél dolog meg, hogy jelentkezett az illető akinek magánkutatást csináltam, de még mindig nem zártuk le a dolgot (kb. eredménytelen volt a dolog, de nem rajtam múlt).

Hétvégén TK, ami jó, bár még be kell fejeznem a kalandot mielőbb. (a lényeg már megvan, sőt, mellékesen egy másik kalandot is kitaláltam, de azt télen kell lemesélni)

Tegnap meg volt edzés, és újfent kiderült, hogy nem védem a fejem eléggé, asszem némi enyhe agyrázkódást is összeszedtem. Most azon gondolkodom, hogy tudnék egyedül küzdelemre gyakorolni. Mert a formákat tudom gyakorolni, súlyzózni/fekvőtámaszozni/stb is tudok, de a küzdelemhez két ember kell, és ennek hiánya meg is látszik a teljesítményemen. (közepesen gáz és teljesen gáz között. Csak nálam jóval gyengébb ellenfél ellen tudom alkalmazni a technikákat, afölött egyszerűen leblokkol az agyam és nem jönnek elő, meg amúgyis összevissza bénázok)

És a hétvégén újfent megfogalmazódott bennem, hogy a macska cuki, meg puha meg minden, de kipusztít mindent a kertben, ami macskánál kisebb. És ez annyira nem menő.

Várakozás és filmnézés

Még mindig várok. Három dologra is, amiből az egyiket elhalasztották szombatról ismeretlen szeptember végi időpontra, a másik elvileg most hétvégéig kiderül, de ezek után ki tudja. A harmadik meg majd csak jön. Vagy nem.

Viszont amíg várakoztam, megnéztem az Obliviont (magyarul Feledés címmel ment) és kellemesen csalódtam benne. Az utóbbi években ami science fiction néven kijött Hollywoodból, az általában elég borzasztó volt, vagy nem scifi volt, hanem mese, (mint pl a Star Wars, Transformers és társai), vagy ha jobban tetszik, sima fikció. (attól, hogy valami űrben játszódik, még nem lesz tudományos)
A nem mese scifikben pedig általában hatalmas logikai bakik voltak, amiket akcióval igyekeztek ellensúlyozni (Világok harca ami elsőre beugrott).
Ettől persze még nem lett valami automatikusan rossz film, a legt9bbet élveztem is, csak a Galaktikán, Asimovon és Lemen nevelkedett lelkemnek hiányzott belőlük valami.
Ami a Feledésben megvolt.

Egyszerű - és nekem annyira kedves - posztapokaliptikus (egyszer eljön az az idő amikor ezt a szót elsőre jól le tudom írni. Most vissza kellett javítanom kétszer is) szituációval kezdődik, és csak csavar rajta és csavar és csavar. És minden logikus, minden megmagyarázható és tudományos.
És mint minden jó scifiben, a központban az ember volt, az ember kapcsolatai, érzései és reakciói. 
Nincsen benne ordító logikai hiba, senkiről nem derül ki, hogy titokban varázsló, és persze van olyan amibe bele lehet kötni, de az sem vészes. El tudnék viselni évente 1-2 ilyen filmet.
És ki kell emeljem, hogy bár az USA területén játszódott, és az Empire State Building is megjelent benne, egy darab amerikai zászló előtt tisztelgés, meg "amerikai hősök vagyunk" jelenet sem volt benne.

És a zenéje is tetszett.

Ősz

Még mindig szeretem az őszt, az ősz jó. Ősszel indulnak a kalandok.
Legalábbis a könyvekben. Vagyis egy bizonyos könyvben. (bár a kaland utazásos része a Harry Potterben is ősszel indul)

Egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármi is indulna az életemben, de várok két eredményt is, ami legalább pozitív jel lehet. (vagy negatív, ez ugye az eredménytől függ)

évforduló

Ma egy éve annak, hogy Rabyn elrepült Genovába.
Nos.

Akit a Valák Sarlója elkaszált - avagy a Táborról III.

Nos, mivel megígértem korábban, igyekszem írni a teljesen személyes benyomásokról is. Egyetlen kérdésre nem tudom a pontos választ - arra, hogy miért is voltam én ennyire életszakaszban. (egyébként szeretek önelemezni, mindenképpen hasznos, csak be kell látni, hogy az ember saját magát teljesen sosem ismerheti ki)
 
A tábort nagyon vártam - talán túlságosan is. Nem tudom, pontosan mit vártam tőle, de azt biztosan, hogy vége szakad a rossznak, lesz sok új barátom, esetleg párkapcsolatban is előrébb lépek a nulláról. Na meg persze vártam a "nagy MTT tábor élményt", avagy katarzist.
Ehhez képest a tábor úgy kezdődött, hogy késett a fizetésem, és még első nap megkaptam, hogy 37 évesnek nézek ki. (ez sztem még 37 évesen is zavarni fog, ha megérem)

Persze jó dolgok is történtek az első napon, kiderült, kikkel leszek egy házban, és igazán jó háztársnak bizonyultak, meg megismertem a csapatomat is, az is jó volt.

De valahogy nem találtam a helyemet. Persze, ez volt 2006 óta az első táborom "egyedül", de tavaly október óta igazán megszokhattam volna a dolgot. Gyakorlatban nem is éreztem magam rosszabbul (általában) amikor láttam őt/őket, hanem csak az általános hangulatom volt rossz.
(teljesen zárójeles megjegyzés: nyilván zavar, hogy Rabyn előbb talált párt, pedig nem kellene, hogy zavarjon. De mégis)
Ebben benne volt egy csomó tábor előtti dolog, a Tolkien Klubon újra és újra szembesültem a saját kompetenciám szűkös határaival, még egy normális záró"bulit" se tudtam csinálni a szervezőknek, pedig megérdemelték volna (meg - azért úgy érzem - én is), hogy valaki aki látta mennyit dolgoztak, megmondja a szemükbe, hogy igen, jó voltál, jól csináltad.
Az is benne volt, hogy írtam egy darabot, aminek jelenleg háromfős rajongótábora van, és ebből az egyik én vagyok.
A saját teljesítményemmel nagyon nem voltam/vagyok elégedett az egész eddigi évre nézve, és ilyenkor jövök rá (újra és újra) mennyi melója volt Rabynnak abban, hogy ne lengjen ki a mutató túlságosan negatív irányba az ilyenek hatására. Lám, mindig tanul valamit az ember.

A táboron végighúzódott a nem találom a helyem érzés, pedig többen voltak, akik igyekeztek ebből a rosszkedvből kizökkenteni (sokszor elég sikeresen), de a legkisebb kudarc is azonnal visszalökött. Mindazoknak, akik észrevették és segíteni akartak, vagy legalább gondoltak rá, ezúton is köszönöm, lám még egy dolog, amiért jó dolog az emtétébe járni, szinte lehetetlen "eltűnni depni" anélkül, hogy valaki ne találjon rád és üljön melléd. (persze utolsó éjjel sikerült, de csak némi szerencsével és megfelelő helszínválasztással)

Voltak részek, amiket egészen élveztem, de valahogy nem tudott berántani Középfölde, nem éreztem a helyzetet különlegesnek, csak, hogy még ezt is meg kell csinálni, még oda kell érni, még jaj, a mestervizsgát is kell csinálni.
Amiket élveztem: Csapatdarabot csinálni, az éjszakai őrségben mászkálni, farkasnak lenni, segíteni Yzaknak és Rékának a fokosharcban.

Naigen, a mestervizsga. A lakoma/esküvő napján kezdtük írni, amikor nem kicsit fájt a fejem. Tudom, hogy vannak, akiknek jobban szokott fájni a fejük, de nekem egy évben kb 3szor fáj, és mindig teljesen meglep. Szvsz amúgy napszúrást kaptam, meg kialvatlan is voltam, addigra fogyott el az összes közösségi energiám.
És nagyon jó volt egyedül lenni, metált hallgatni és elmerülni az írásban, ha csak rövid időre is.

Ámde - a fentiekből már sejthető - a rövid jókedvet teljesen elfújta az értékelés. Leírtam máshol, nem akarom ismételni magam. Akkor este úgy éreztem, hogy megértem azokat akik túl sokáig éltek Valinor fényében, és elhamvadtak. Pontosan így éreztem magam, üresen és kiégve. Hogy akár haza is mehetnék, el is tűnhetnék végleg, mert Valinor él és ünnepel tovább, az emberek jókedvűek, de már nincs erőm velük élni és ünnepelni.

Ez meghatározta a tábor végét, az addigi időleges rosszkedv állandósult, ahonnan lehetett, kihúztam magam, a keretjáték sem érdekelt túlságosan, mert úgy éreztem, hogy szándékosan nyújtják a tábor végéig, bár sokkal előbb vége lehetne és a tartalék ellenfélként érkező farkas nem elég erős. Viszont mások jókedvét ettől még nem akartam elrontani, hiszen annyira nem fordultam be, hogy ne lássam, hogy másoknak ez bizony tetszik, a hiba tehát az én készülékemben van.

Utolsó este és éjjel sokat gondolkoztam a sötétben az emtétéről és magamról, valamint e kettő relációjáról, nem jutottam túl sok pozitívumra, akkor úgy gondoltam, hogy legjobb lenne lemondani minden feladatról, és hogy végül mégsem így tettem, az csakis egyesek rábeszélő erejének köszönhető.

(aki "ne picsogjál, hülye vagy" tartalmú kommentet szeretne írni, az légyszíves ezúttal kivételesen tartsa magában)

Kecske 007 - avagy a Táborról II. rész

Ezt a kecske 007-et kezdettől fogva nem értem. Láttam már kecskét életemben, a tábori kecske is pont olyan volt, mint a többi, elöl bement a növény, hátul kijött a bogyó. Nem értem a facebook profilt meg a többit. Lehet, hogy nem vagyok elég modern ehhez.

Ha már így kezdtem, akkor a helyszín. A táborhelyszín egyértelműen a jobbak közül való, a tulaj is teljesen okésnak tűnt, például hagyta, hogy büfézhessünk, pedig voltak saját érdekeltségei is. Ezenkívül a házak jók voltak (nem tökéletesek, de jók), a közösségi tér elég volt, a konyha is megfelelt (bár a kaját mi adtuk ugye, nem a helyszín, az összes kaja közül nekem a tejbegríz jött be legkevésbé, pedig amúgy nagyon szeretem).
Két nagy hibája volt a helynek, az egyik a vasút. Nem tudom, ki volt az a pihent aki megépítette ezt a helyet ilyen közel a sínekhez, anno amikor kiépült valószínűleg még bőven működtek a bányák a környéken (t. i. a környező hegyek tele vannak szénbányákkal, meg akad néhány más is) és gondolom erőteljesen vasúton folyt a szállítás...
Szóval kész szerencse, hogy vágányzár volt, mert az átrobogó gyorsvonat sokminden, csak nem középföldei.
A másik a kecskék/juhok. Persze, cukiállat (nem), de a kecskebogyó nem kifejezetten az, amibe jó beleülni. Márpedig minden tele volt vele.


Ha már kecskebogyóban ülés, program és keretjáték. Na igen.
Az elején leszögezem - hiszen jobbára kritizálni fogom a következőkben - azt a két dolgot, hogy egyrészt összehasonlíthatatlanul (ez egy jó szó, mondogassátok gyorsan egymás után) sokkal jobb volt, mint a tavalyi. A keretjáték is, meg a rendi-csapat program is. Valamint hogy még mindig él, hogy életszakaszban voltam/vagyok, és nyilván rányomja a bélyegét a következőkre.
(valamint egy harmadik: szerveztem már tábort sokféle szinten, tudom milyen rohadt nehéz. Nem voltatok/vagytok depressziós droidok a végére, úgyhogy valamit nagyon eltaláltatok amit én anno nem)
Szóval a táborról két fontos benyomásom lett már az első napokban, az egyik, hogy iszonyatosan sűrű. Gyakorlatilag alig van szabadidő, reggel nyolctól este 10ig folyamatosan program van, ami akárhogy is nézzük, 14 óra naponta, egy minimális - és a tábor folyamán többször megnyesett - sziesztával és a programokkal összecsúszó "mikorleszmárkaja" idővel. Ráadásul értelmetlenül leterhelő éjjeli őrséggel.
Mindezt - az éjszakai őrség értelemszerű kivételével - az év legmelegebb napjain, amikor amúgyis csak lézenegeni van ereje az embernek. Ha az ember bármi olyat szeretett volna művelni, ami negyedóránál tovább tart és esetleg ezt még nem is a legnagyobb déli hőségben szerette volna, akkor jó esetben este fél10 után esetleg volt rá ideje. Rosszabb esetben később.

A másik fontos benyomásom, hogy a keretjáték uralta a tábort. Nem a jó értelemben. A legtöbb holtidő a félórás reggeli zászlófelvonással meg az általában csak aktuálisan 1-2 csapat számára fontos esti népgyűlésekkel ment el. (a keretjátékról majd bővebben is írok még) Aztán este csapatelőadások, tűzszertartás, jajmég várjatok tíz percet rá, addig gyűljetek csapatonként, aztán még beszéljük is meg az eseményeket... Sok. Főleg úgy, hogy valójában nem történt sok dolog, csak lassan ment végbe, sok időhúzással és mellébeszéléssel.
Az éjszakai őrség is inkább ide tartozik, hiszen valós funkciója nem volt, csak piszok sokat kellett összevissza mászkálni a táborban, jórészt feleslegesen.

A program tehát jó volt, csak sok, és nem túl rugalmas. Bármi jött közbe - kánikula vagy vihar - azt lehetett érezni, hogy a szervezők csakazértis mindent végre akarnak hajtani ami a programtáblában szerepel. Mert oda van írva. Mi történt volna, ha elmarad a kirándulás? Semmi. Ha nem a tónál van a vacsora? (hanem azt mondjuk a táborban, hogy "mindenki képzelje el, hogy most nem a táborban van") Semmi. Ha máskor/máshogy kell a keretjáték végét jelentő farkaskinyírást eszközölni? Semmi.
Illetve de, sok program ide-oda tologatást, "fogalmam sincs mikor mi lesz" választ és hasonlót ki lehetett volna küszöbölni.
Egy többé-kevésbé átlagos programtáblában általában szerepel egy óra szabadidő a reggelizés és a délelőtti akármilyen foglalkozás között, ez most ugye fél óra lett volna és a zászlófelvonással telt. Ha ügyes volt az ember, pont a rendi idő elejére odaérhetett a rendi cuccokkal. Futva.
Este meg esetleg szerepel sport, Husi most is hozta a kosárlabdát, és... nem volt ideje használni. Mire véget ért az esti népgyűlés+előadás+szertartás+INes mese+akármi, mentek az emberek aludni.
És persze mindezt olyan időben, hogy napnyugta előtt nemigen van kedve az embernek bármit csinálni.

Ebből a szempontból nagyon ellentéte lett a tavalyi tábornak, ami jó is, mert felismerni, hogy az nem jó az hasznos, meg rossz is, mert a fenti probléma nem először bukkan fel, sokat ötleteltünk rajta és születtek szerintem egészen jó megoldások 2006 és 2011 között.
(persze ha csak én problémázok rajta, akkor így jártam. Az Ég Alatti az első és nem az, hogy Alyrkának fáj a haja)

Logisztika, raktár, miegymás ami ide tartozik és nem tudom mi a neve
Le a kalappal. Tényleg. Az idei tábor hosszabb volt _és_ olcsóbb, mint a tavalyi, ez finoman szólva nem kis teljesítmény. A raktár pedig, hogy mindig volt ott valaki, minden a helyén volt, meg minden, nagyon szép munka.


Keretjáték

Ohó, minden táborban a kedvencem. Számomra a Tolkien Tábor kulcsa és alapja, enélkül nem MTT tábor a tábor. Idén ráadásul Első Kor volt, és nagy odafigyeléssel, sok történetszállal és tervezett, többvégű történetmenettel. Ezek mind nagyon jó, és pl. tavalyról nagyban hiányolt dolgok. És - elvben - sok pátosszal, márpedig szerintem a keretjáték egyik legfontosabb feladata, hogy eltávolítson a köznapi, emberi élettől, a hétköznapi problémáktól, és helyükbe pátoszos, magasztos, mitológiai problémákat tegyen, és az embert segítse beleélni, ha csak rövidebb időre is egy emberfeletti, nagyszerű és tiszta történetbe (a tiszta alatt itt nem a kézmosást értem, hanem azt, hogy egyértelműbb, ki a rossz és ki a jó, legalábbis magasabb szinten.) Egész évben ember vagyok és hétköznapi problémákkal szembesülök, hadd legyen 10 nap, amikor kilépek ebből, ugye.

Az ilyen dolgok segítik hozzá az embereket, hogy úgy érezzék, hogy a nagy egészhez, amit Ilúvatar és a valák (értsd: Tolkien)  hoztak létre, hozzátegye a saját apró dolgait, amik önmagukban szinte semmit nem érnek, de az egészet úgy egészítik ki, mint a szép gombok a ruhát, virágok a mezőt, vagy a furcsa alakú felhők az eget. Önmagukban, ruha, mező, égbolt nélkül értelmezhetetlenek, de ezeket kiegészítve hozzátesznek valamit az értékhez (igen, valahogy így képzelem a másodteremtés fogalmát).

Csakhogy. Idén, legalábbis én úgy éreztem, kissé elveszett a sok bába közt a gyerek, volt külső fenyegetés, belső rejtély, csapatkvesztek (bár Gandalf legutóbbi kommentje alapján nem mindenkinek), csapathősök, ezekből több is el tudta volna vinni a tábort önmagában, de ehelyett egymás hatását gyengítették, és valahogy mindegyikben volt valami furcsa.

A keletlakós szál volt az egyik legjobb, jó NPC-kkel, (különösen Morwennel), de kissé korán vett végső fordulatot, és végül három napig üldögéltünk a végső ultimátum után, és az volt a mondás, hogy a keletlakók mindenütt csatáznak a rejtett völgy körül - és a völgy nem tűnt föl nekik... pedig amúgy hatalmas átjáróház volt Nan Thurin, csak az nem jelent meg, aki éppen nem akart, bár efkúék Beleg és Mablung alakítása szintén emlékezetes, akkorra már eléggé illuzórikus volt a "rejtett völgy" elnevezés - , és így semmiképpen sem tudnánk megszökni csata közben (ahogy többünk szerint teljesen logikus lett volna), hanem mindenképpen meg kellett várni amíg az egyik legyőzi a másikat, hogy utána szökjünk meg. Persze abban is van logika, hogy a részeg győztest kerüljük meg, de azért... mi van ha mégis állított őrséget?

Viszont ez jórészt az emberek problémája volt, a mi csapatunk a maga részét kb. fél óra alatt eldöntötte, különösen, miután a "kisebbik rossz" keletlakó vezér kijelentette, hogy semmi dolga a tündékkel, így sem alapunk, sem okunk nem volt egyezkedni.

A másik fő szál a kissé nehezen kiderülő "Szauron itt jár közöttünk" dolog volt, ami egészen ígéretes lett volna, ha a doriathiaknak van önálló karaktere. Az ugyanis hiába van kiadva utasításba, hogy menjünk oda egyenként hozzájuk, mert mind külön karakter, ha nincs tér/idő megismerni őket mint karaktereket. (és egyébként sem szívesen zavarja az ember a szervezőket, megvan a gondjuk amúgyis). Többször volt már, hogy a tábor elején egy többállomásos játékban, megrendezett jelenetekben ismerjük meg a mellékszereplőket - én a magam részéről nem szeretem, de eddig igencsak hatékonynak bizonyult - ezt például erőteljesen hiányoltam idén. Olyanhoz nem megyek oda kérdezősködni, hogy benne van-e Szauron, akit nem is ismerek.

Ugyanígy a doriathiak előadását sem éreztem túl erősnek, nem hatott meg. Nekem INben kezdettől fogva gyanús banda voltak, és ez ellen semmit nem tettek, sőt. Ha lehet, csak egyre megbízhatatlanabbnak mutatkoztak, bennem többször felmerült, hogy az egész csak az Ellenség illúziója és egyikük sem valós személy. Ezek után nyugodtan gondolhattam, hogy a sajnálatnak és együttérzésnek megvan a helye, de ez nem az a nap és nem az az óra. Ha megismertük volna őket és módunk lett volna megsajnálni, legalább a többségüket, egészen más lett volna a helyzet.

Ezzel együtt a kedvenc jelenetem volt a lakoma utáni spontán népgyűlés a spontán doriathi vizsgálattal, amire úgy mentem ki, hogy Angwen annyit mondott "ha mondok valamit, bólogass". Akkor sikerült spontán dolgokat csinálni és hirtelen megtelt élettel az addig vontatott keretjáték.

A váltott farkas jó volt, csak kicsit későn jött.
Hiányoltam a megjelenő erős, emberfeletti ellenfelet, akiről amúgy tudtuk, hogy jelen van. Voltak mindenféle horrorba illő részek, de nem volt megfelelő a fokozásuk, hogy egy bossfightban csúcsosodjon ki. (amúgy a váltott farkas önmagában is erős ellenfél lett volna, Szauron szelleme nélkül is, elvégre nem véletlenül őrizte Carcaroth Angband kapuit)
Összességében sok nagyon jó ötlet volt, nem annyira jól prezentálva. Egy része a sok népgyűléssel, zászlófelvonással és követjárásosdival nagyon el volt nyújtva, változékony NPC minőséggel eljátszva (és sokszor az NPC-k nem tudtak válaszolni a nekik feltett kérdésekre), más része nem volt eléggé kifejtve, ráadásul nem voltak felkészülve a keretjátékosok arra, hogy mi van, ha túl korán kitaláljuk a "rejtélyt". Nos... semmi? Nem kellett volna pánikolni, eddig egy csomó sikeres tábori keretjáték volt ami ismert eseményeket játszott végig. Főleg, hogy a megoldást gyakorlatilag a szánkba rágták, többször, több irányból. Az lett volna a csoda, ha nem jövünk rá.

Egyébként attól, hogy tudjuk, hogy ott van Szauron, még nem győztük le. (és az Első Kori Szauron amúgy messze erősebb volt, mint az a Harmadkori, amitől a Gyűrűk Urában teljes joggal az egész világ retteg. Attól, hogy tudjuk, hogy ott van, még nem győztük le. Hiába verte meg Huan és repült el denevérként, attól még nem adta fel a dolgot...) Még a mestervizsga szöveggel is igyekeztem alájátszani, csak senki sem vette a lapot, hát hagytam.
A tábor utolsó három napját INben azzal töltöttem, hogy megvárjam, mikor indulunk végre, mert a döntést már meghoztuk.
(amúgy a legfurábbbnak az egész keretjátékban Bór népét tartottam. Azt, hogy szerepelnek, azt, hogy semmire nem emlékeznek a 2009-es önmagukból (ez teljesen jogos, én se szívesen játszanék egy másik csapat utódjában) vagy múltjukból, a sárkányból - sőt, egy nagyon izé... fura mesét adtak elő a sárkányról - és végül azt, hogy végig ellenségesen viszonyulnak Maedhros népéhez, sőt, meg is öltek kettőt közülünk, csak ezt valamiért nem kértük rajtuk számon. Alapból a szövetség felmondásának minősítettem volna a viselkedésüket igazából)

Bocs a sok "amúgy" és "egyébként" miatt. Ez a szöveg sem egy alkalommal született.

Még fogok írni a táborról, illetve leginkább arról, hogyan éreztem én magam a táborban, mert az is érdekes (legalábbis nekem), és a teljes képhez hozzátartozik. Annyit azonban előrebocsátok, hogy még a legrosszabb pillanatokban is inkább voltam ott, mint bárhol máshol.

Mi nem felejtünk (avagy a Táborról, I. rész)

Mi nem felejtünk - ez volt a csapajelszónk, kvázi csatakiáltásunk, és ezzel egészen jól jártunk. Alapvetően nagyon utálom a csapatkiáltást, pláne a csapatindulót, mert az esetek többségében gáz, a maradékban is izé. Lehet hogy azért, mert úgy érzem, hogy egy nagyobb egészbe olvadok bele, és mivel teljesen átlagos vagyok, félek, hogy végleg fel is oldódom benne. Nem tudom, és ez most nem is az én lelkem furkálásának helye. Illetve elsősorban nem az.

Ha már a csapatkiáltással kezdtem, akkor folytassuk is a csapattal. Idén nagyon jó kis csapatom volt. Gyorsan megtaláltuk a hangot egymással, és néhány nap után az újabb és zárkózottabb emberek is elkezdtek feloldódni.
Pedig hendikeppel indultunk - ilyen csapatnév, hogy Vörös Hold Harcosai bárhonnan kilóg Középföldén, talán csak Gondolin házai közül nem, de most ugye nem Gondolinban voltunk, szerencsére. (Gondolin tabu, el van átkozva, stb, mint tudjuk. És leég a p*csába (avagy FélFény dal átírva)).
Ennek ellenére az Örvös Hód Arcosai (by Arapona) egy jó csapat voltak, és szvsz az egyik legjobb komoly csapatelőadást hoztuk össze az utóbbi évekből*. (habár az első négy emberből akit megkérdeztem, és akinek a véleményére számítottam, három pont nem látta, mert rágyújtott, gyereket pisiltetett vagy elaludt)Külön örülök, hogy nem az én ötletemet csináltuk meg, és nem kellett úgy éreznem, hogy ledominálom a többieket (a rendi bemutatón pl erősen ezt éreztem. Nem volt jó)
Volt tabardunk, zászlónk, szent tőrünk, ami csak kell. Volt csapatjégkrémünk is.
És kellő tolerancia, hogy az időnként nem megjelenő csapattagokat (itt magamra gondolok) is elfogadják.

*= Bár a kedvenc ötletemet az előadásra nem valósítottuk meg, mert nem volt kartonpapír a raktárban. Egy kreatív táborban nincs kartonpapír és vonalzó a raktárban. Szerintem ezt a raktárosok se gondolták volna, azért nem jutott eszébe senkinek a beszerzésnél. Vonalzó am. a mesterdarabhoz kellett volna.

Ami nem volt jó, vagy nekem nem jött át, hogy igazából nem volt fontos a sorsunk, mi adtuk az egységnyi arrogáns noldát a táborban (igaz, azt meglepően könnyedén, és szerencsére a jóízlés és az IN határain belül) de vagy nem emlékszem, vagy a második nolda csapattal a mondvacsinált problémából fakadó párbajon kívül nem volt semmi dolgunk. (ellenben ők kaptak még egy horrort is)
Egyrészt az ellentétünk, bár nagyon szép volt a dal, amit Angwen énekelt, kissé erőltetett volt, annak ismeretében, hogy pont Maedhros volt a legelfogadottabb és jófejebb Feanor fiai közül, különösen miután Fingon megmentette, na meg annak ismeretében, hogy két sokkal arrogánsabb testvérét befogadták Nargothrondba...
Persze élveztem a hajóégetős dolgokat, de ez akkoris... fura. Mindenesetre elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen be akarok szállni a keretjáték írók közé, mert akkor nem lenne bennem a "ha ezt én írom, akkor..." nevű hang. (ez sokszor feleslegesen csipog, de ha én írok rosszat akkor nem csipog, helyette bekapcsol a "hát ezt eltoltad" nevű)

A rendről:
A bölcs rend mindig érdekes képződmény, sosem volt még két egyforma. A harcos meg a táncos rendről elég jól ki lehet találni, mit csinálnak, de a bölcs mindig kérdőjel.
Most fejtettünk titkosírást, meg írogattunk tengwart, meg készítettünk projektet. Nem mondhatom, hogy Kincső nem tett sokat azért, hogy mozgósítson minket, de eléggé kis moszatkáknak éreztem magunkat pl a 2008-as bölcs rendhez képest. A mi csapatunk projektjét - legalábbis úgy érzem - gyakorlatilag én kreáltam meg, ami pont ezért eléggé egysíkú lett. Ha sokan hozunk létre valamit, akkor mindig sokoldalú és sokszínű, de ezt nem éreztem annak.
És persze a mestervizsga. Erről mindenképpen írni akartam, mert nagyon rányomta a bélyegét a táborom végére. Még sosem mestervizsgáztam, egyszer ki akartam próbálni, milyen.
Kissé túlzó ötlet volt krónikát írni a Szilmarilok egy tetszőleges részéről, átírva egykorú szövegszerűre és azt tengwarra.
Az, hogy végülis sikerült, nagyban Estelwen és Nimloss érdeme, például elviselték tőlem, hogy a végén Cross Bornst hallgattunk, (ezért önmagában járna egy kitüntetés) és nem, továbbra sem értek egyet azzal, hogy csak én kaptam meg, ők nem. Az, ha egyikünk sem kapja meg, oké, ha mindhárman, az is oké. De ez így nem volt oké. Nagyon kis híja volt, hogy nem hagytam ott az egészet, az avatásra sem akartam elmenni, csak nem akartam durcás kisgyereknek látszani (mármint a jelenleginél jobban) és nagyon sokáig tartott amíg kitaláltam, hogy lehetne a lányokat kárpótolni. (többé-kevésbé azt hiszem, sikerült)
Mindenesetre rátett még egy lapáttal az amúgysem túl rózsás hangulatomra.

A helyszínről meg a keretjátékról írok legközelebb, meg még a további dolgokról amik majd eszembe jutnak.
Mivel a fentieket sem egyszerre írtam, előfordulhatnak fogalmi bugok. Ezekért elnézést.

Tábor

Fogok majd írni róla, sokat gondolkodtam már rajta sok szempontból, egyrészt személyesen érdekes volt, hiszen életszakaszban vagyok, és amikor az embert folyamatosan körülveszik mások, folyamatosan "szerepelnie kell" és nincs hova elbújnia, ez sokkal könnyebben észrevehető és sokkal erősebben előjön.
Másrészt egészében nézve is érdekes, bár nyilván nem tudom ezt függetleníteni a nézőpontomtól. Ez most engem nem rántott be. Nem hatott meg. Lehet, hogy más csapatban így lett volna, és lehet, hogy sokat rontott a dolgon, hogy nagyon vártam a katarzist, ami végül nálam elmaradt.

hm

Sokat gondolkodtam, leírjam-e ezt, de végülis leírom.

Nemigen van most kedvem táborba menni, amióta MTT táborok vannak, idén először. Múlt héten meg előtte nagyon ott lettem volna már, de mostanra elmúlt.

Miért nézek tévét?

Már többen kötözködtek azzal, hogy viszonylag iskolázott ember létemre miért nézek én tévét*. Sok oka van,  valószínűleg nem is mindet tudom most felsorolni, de azért megpróbálom.

1. Nem szoktam sorozatokat egyben letöltve megnézni (főleg nem 1 mbps nettel) mert eddig nem volt olyan amit ne untam volna meg (még a Gilmore Girlst is majdnem)

2. A tévé szórakoztat, tele van olyan műsorokkal amiket sosem néznék meg különben és a szemetet sem árt ismerni, ha értékelni akarja az ember a jót

3. Sosem árt tudni, mi van a mainstream médiában, mert a világ egy jó része (kollégák, ismerősök, netes média, poénok, mémek erre reflektál)

4. Ha a világnak csak és kizárólag egy általunk ismert szeletét ismerjük meg, kis buborékban fogunk élni.

+1. Ha az ember írónak készül, nem engedheti meg magának, hogy bezárkózzon, mert nem fogja ismerni az átlagemberek gondolkodását, és akkor nem tud írni róluk

*=a nézek kicsit túlzás, mert általában netezés közben megy a tévé a helyiségben (ami nagy általánosságban a konyha)

Kedd

Avagy maradjunk a meglepően kreatív bejegyzéscímeknél.

Július közepe van, és nem érzem a nyarat. Úgy telnek a napok és kész. Idén még nem voltam fagyizni és nem is hiányzik.
Remélem táborban - amit azért eléggénagyon várok *- érezni fogom a nyarat, vagy valami. Majd meglátjuk.
Most nyugi van és szabadságolások, a stresszfaktor kisebb, a munka is jobban halad ha nem zargatnak folyton.

*=félek, hogy már megint túlzó reményeket táplálok a táborral kapcsolatban.

Hétvégén megnéztem a Szörny Egyetemet, ami egy kedves, aranyos animációs film, de messze nem ér fel a Ször Rt.-hez (nanáhogy, az abban lévő csavarokat nem lehet előre ellőni, ugye) mindenesetre számomra nagy pozitívum volt, és egészen realisztikus, hogy (spoiler) Mike-ékat nem veszik vissza az egyetemre, csak mert végrehajtották az évszázad rémisztését,  és maguk a karakterek sem voltak teljesen egysíkúak (sőt, a Ször RT.-hez képest egy csomó új oldalukat ismertük meg, jót is és rosszat is, ami megintcsak a valóságosságukon dobott - igen, tudom, hogy egy olyan, számítógépes meséről beszélek, ami a gardróbból kijövő szörnyekről szól).
Szóval jó, megnézéspozitív, de olyan, mint a Star Wars, az előzmény csak a későbbi részek ismeretében nyeri el igazi mélységét.
Ha minden igaz, jövő héten Gru2-t nézek, már eléggé várom, mert ha van olyan karakter, akit rólam mintáztak, akkor az Gru. 

Mellékesen a bal szemem alatt péntek óta van egy kékeslila csík, annak jeleként, hogy időnként harcművészeti gyakorlás közben el-eltalálják az embert.  Reméltem, hogy hétvégén elmúlik, de nem tette, viszont a szemüveg miatt alig veszik észre.

Szex, csajok, satöbbi

Avagy unom már egy cseppet, hogy random ismerősök (különösen azok, akikkel ritkábban találkozom) megkérdezik, hogy van-e már új barátnő, miért nem egy csajhoz megyek aludni, és nyilván azért megyek táborba, mert ott sok szép lány van.

Nem, nincs.
Nem, a láthatáron sincs.
Nem, nem fogadtam cölibátust.
Nem, nem érzem úgy, hogy hatalmas probléma, hogy nincs és idegesen, minden árnyalatnyi lehetőséget kihasználva azonnal be kellene csajoznom.

Természetesen hiányzik valaki, akivel együtt fedezhetem fel a világot,  meg aki miatt értelme lesz megint két csokit venni a boltban.
De.
Nem állok még készen egy új kapcsolatra, ez van. És a sok "jajmértnincsen már" sem segít ebben, sőt. Olyan érzés, mint amikor elkezd valaki fogyókúrázni, és mindenki érdeklődik, hogy mikor fog már látszani.
(azon szerencsések kedvéért, akik csak a tévében hallottak fogyókúráról: rossz)

Nem szoktam az átlagos utakat követni, (ilyen téren), nem utáltam nyilvánosan az előző kapcsolatomat, nem nyígtam utána nyilvánosan (túl sokat), nem akartam azonnal egyéjszakás kalandokat, hogy bizonyítsam a vonzerőmet (először, és remélem utoljára használtam ezt a nonszensz szókapcsolatot magamra), nem akartam azonnal megházasodni ugyanezért, és nem gondolom úgy, hogy fogyatékos vagyok, ha neki sikerül előbb új kapcsolatra szert tennie.

Szóval, a lényeg, hogy ha majd lesz, észre fogjátok venni. addig meg tessék lógva hagyni.

Kalandozóidő van

Fúj a szél, szemerkél az eső, ilyenkor érzem mindig úgy, hogy kalandozóidő van, kardot kellene kötni, lóra ülni és távoli tájakon, végtelen erdőkben, ősi romokban kutatni kincsek után, királylányt menteni sárkányoktól (vagy fordítva, attól függ, melyik a vadabb).
És ilyenkor tudom a legkönnyebben beleképzelni magam a kedvenc karakterem, az Aranykör lovagrend Krad-paplovag bőrébe, ahogy mind e fentieket meg is teszi.

Logikusan nézve semmi értelme ilyenkor útra kelni, akármennyire is csak szemerkél, estére minden átázik, az ember megfázik, tüdőgyulladást kap és meghal. (najó, ebben azért volt egy kis túlzás).
Mégis, valószínűleg a számtalan kirándulás (és esőben kirándulás) közbeni MAGUS játék, meg az esős időben való szabálykönyv olvasgatás miatt ez az idő a kalandozóidő. A paplovag maga köré keríti kissé kopott, de tiszta fehér köpenyét, felköti a kardot a nyeregtáska mellé, és lóra ül.

Ilyenkor tisztább a levegő, nyugodtabb az erdő, és az egész világ valahogy valóságosabb.

lájfblog

Éppen egy polcépítés szünetében. Azért vicces már, hogy kb. másfél oldal a munkaköri leírásom, de a főnök időről-időre talál még plusz dolgokat. Igazából nem annyira nehéz és rossz, csak annyira nincs érzékem az ilyen szerelős dolgokhoz (vidéki létemre flexem sincs, pedig a kolléga seperc alatt behozta a sajátját).

Pénteken edzés helyett Líthasra mentem, (és a tegnapi edzésen ennek meg is ittam a levét némileg, dehát én akartam) ahova késve érkeztem, de ennek ellenére sok érdekes dolgot láttam és hallottam. Meg szúnyogokat. Valaki találjon már fel ultimate szúnyogriasztót, mert ez így durva.
A szúnyogokon kívül beszélgettem Metával sokat, Fq-val és teljes meglepetésemre Rabynnal. Először két mondatnál hosszabbat október óta. (oké, chaten szoktunk beszélni, de ott nincs jelen a másik teljes valójában. Az más.) Határozottan szintet léptünk.
Sajnálom, hogy nem vívtunk Neoval, bár az alkarom szétütését tegnap edzésen pótoltam.

És most éppen kezdem felfedezni más emtétések blogját - újra. Anno a régi szép, facebook és egyebek előtti időkben, legalább tizet tudtam fejből, de ez mára elmúlt. Valahogy úgy gondoltam, hogy abbahagyták a blogírást, pedig nem.

Válasz egy másik blogra

Pontosabban tumblira, de technikailag mindegy. Íme, erre:

"morcos MTT-s poszt következik, akit nem érdekel, scrollozzon illetve lehet dobálni a köveket, de ez kikívánkozik belőlem.

az van, hogy mivel idén külföldre utazgatós terveim vannak, ezért sem időm sem pénzem nem lesz Táborba menni, (nekem a 7 nap = 5 munkanap sem fér bele, maximum 1-2 munkanapot tudok erre elkülöníteni), viszont látogatni szeretnék, nagyon is. és az utolsó esti bulik mindig zseniálisak, és eddig is a látogató hétvégék javarészt a Tábor végén voltak. szerintem ennek van értelme. és most pedig az első hétvégére akarják tenni a tábvezek a látogatást, amit én kurvára nehezményezek (btw nem egyedül). az volt az általam hallott kifogás, hogy ha a végén lemegy egy csapat ember, akkor az megbontja a tábor egységét meg kizökkenti a táborozókat. sorry, szerintem ez túllihegése a dolgoknak. én nem akarnék destruktívkodni, a vértolkienita kissrácok nyilván ellesznek azzal, sőt sztem leszarják, ha odatolom az arcom, a foglalkozásokra nem akarok betolakodni, és a barátaimat meg baromira szeretném látni, a megadott szabadidőben. ráadásul ha megyek akkor az anyagilag is jó a Tábornak (és tudom, hogy kevesen mennek idén és pont ezért lenne jó, ha sokan tudnánk ilyen helyzetben lévők lelátogatni). és tisztában vagyok vele, hogy a táborozók élveznek elsőbbséget a magamfajta látogatóval szemben, de baszki, nem hiszem el, hogy nem lehet ezt megoldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen. szeretnék lemenni péntek estétől vasárnapig, lehet ezzel tervezni, beleírni vhogy a keretjátékba is akár, ha ez a para, szívesen alámerülök Középföldére pár napra, és nem csak a buli vonz, hanem az egész en bloc, de csak “kicsiben”.
szóval with all respect a tábvezeknek, de basszus pls gondoljatok már a magunkfajtára is és próbáljunk meg ebből egy win-win szitut kihozni mert nem tudom belátni, hogy ez miért ekkora para. ha tudok bármit tenni ezért, akkor beszéljük meg.
hogy másokra ne hozzam a frászt, inkább egyéb csatornákon kérnék reakciókat elsősorban, hogy ne ezzel legyen tele a dess.
uff, szólottam."


Sokat gondolkodtam azon hova írjak erre és mit. Jelezném, hogy bár ez az én blogom, tehát alapból az van rajta amit én gondolok, méginkább kihangsúlyoznám, hogy ez csak vélemény.


Nem vagyok idén szervező, nem ismerem a program-keretjáték dinamikáját. Az mindig változik, és mindig fontos, mert erőteljesen visszahat a csoportok és azon belül az egyének állapotára.
A látogató hétvégékkel mindig probléma van, (feltéve ha sokan vannak. 1-2 plusz ember maximum személyes érzelmi viharokat tud kiváltani, már ha éppen...) és a legkisebb problémát a keretjátékban jelentik, feltéve ha minimális szinten hajlandóak együttműködni (és általában a látogatóknak nem szokása beletrollkodni a dolgokba), de a megjelenésükre bármikor öt perc alatt lehet IN-es indokot kreálni. Ettől még nyilván belezavarhatnak az emberek fejébe (ilyen szempontból én pl rettentő érzékeny vagyok, de ez egyéni szocproblem), mert a látogatók (is) a puszta jelenlétükkel jelzik, hogylétezik a külvilág, az otthon, a munka meg a többi, amiről éppen igyekszem elfeledkezni. De amennyire láttam az effélével bőven kisebbségben vagyok, tehát nem releváns.
Ami szervezési szempontból a nagyobb problémát jelenti az a csoportok kialakulása, a közösség összerázódása. Ebbe erőteljesen belekavarhat az ideiglenesen megjelenő látogatók (különösen ha sokan vannak) megjelenése. Főleg ha nem úgy alakul a csoport ahogy a vezetője kitalálta, hanem gyengébben. (ha meg sokkal erősebben, az a látogatónak rossz, mert a barátai a csapatukkal maradnak)
A tábor szempontjából úgy néz ki, hogy vért izzadva összehoztál egy közösséget, erre megjelenik egy csomó ember és ezt szétzilálja (mert teljes joggal találkozni akar a barátaival).
Ebből a szempontból a legkönnyebb megoldás ha az első napokban van a látogatói rész, mert akkor nem alakultak még ki a közösségek, csak ez pont élmény szempontjából nem túl érdekes.
A legrosszabb megoldás a tábor közepén kreált látogatói nap, mert éppen a csoportfejlődés-bemutatóra készülődés, stb közepére esik.
A tábor vége a katarzis miatt nem annyira jó (és a katarzis itt nem elsősorban a keretjátékot jelenti, az utolsó napokra esnek általában a rendi bemutatók, addigra érnek össze a csapatok, és nem utolsó sorban akkor szembesül mindenki a "haza kell menni" dologgal), ebbe egy csapat külsős bele tud zavarni, a kialakult csapatokat pont a végén megbontani, ilyesmik (és itt továbbra sem a vértolkienita kissrácokról van szó, meg nem a keretjátékról). Gondolom ezért nem vállalják fel ezt idén a szervezők.
Mondjuk ahogy emlékszem, a legtöbbször amikor volt kifejezett látogatói hétvége/nap, az általában a tábor első felére esett. (ha én szervezném a tábort, én is oda tenném)

Jajdeutálok szervezni

Pontosabban szervezés miatt telefonálni nem szeretek, pedig most ez fog következni.
Mert, miután vagy öten mondták, mekkora ötlet lenne egy szabadtéri Tolkien Klub, gondoltuk, hogy májusban úgyis szép az idő, majd jól megcsináljuk, kiülünk a Margitszigetre, vagy a Városmajorba, és jóság van. (és nem kell szerepjátékot mesélnem. Amúgy szeretem, de a TK 80%-át hónapról hónapra meséléssel tölteni nem annyira jó. És másik mesélőt magam helyett eddig nemigen sikerült szervezni - magam mellé se nagyon tudok)
Ámde nyilván el kell romlania az időnek, 18 fokban és esőben az emberek nem szívesen üldögélnek a fűben. Úgyhogy most helyszínkeresés-foglalás, már ha van még esély a szombatig egyáltalán. (elvileg van. Gyakorlatilag még kiderül)
És mindezek után ne járkáljak körbe-körbe, hogy el vagyok átkozva, mint Bagaméri.

(hogy miért is? Az utóbbi fél évben valahogy semmi se sikerül úgy, ahogy azt jól kitaláltuk. Az ismeretterjesztő előadók a szerepjáték-mesélőkhöz hasonlóan úgy állnak hozzá - tisztelet a kivételnek - mintha a fogukat húznák. Legutóbb már résztvevő is egészen kevés volt. Úgyhogy Bagaméri)

hosszú hétvége után

Nos, megesik, hogy az ember túl sokat vár egy ilyen hosszabb szünettől, sokmindent eltervez, például, hogy egyszerre elmegy mindenhova ahova akar, és egyben pihen is egy csomót, ami persze mind nem jöhet össze. De azért még ezen is sikerült túltennem szerintem. Olyan szinten nem teljesült egy csomó dolog - ezek közül nem egy amit magammal szemben támasztottam - hogy az megér annyit, hogy legalább utaljak rá.

És ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy a Nagy Szakítási Hullámnak (ami csak nem akar véget érni) azt üzenjem, hogy mostmár elég. Ring és Ratz az a páros voltak, akikre sok szempontból - külön-külön, pláne együtt - felnéztem, akikre bármikor azt mondtam volna, hogy hát igen, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat az valami ilyesmi. Mindemellett két annyira különböző ember, (és annyira hozták a yin és yang tulajdonságokat, hogy ha ellátogattak volna egy taoista kolostorba, szerintem rögvest oklevelet adtak volna nekik erről) és mégis annyira kiegészítették egymást, hogy az tudtommal az emtétében példátlan.
Persze lehet, hogy így volt jobb, nem látok bele, csak sajnálom. Mindkettejüket kedvelem-szeretem a magam módján, és ez így most rossz.

Lájfblog

Mert kérték, hogy már írjak arról is, mi történik velem.

Nos, az elmúlt két napban legalább két embert sértettem meg eléggé, méghozzá úgy, hogy semmi okot nem szolgáltattak rá. És nem, nem akartam, csak... mégis megtettem.
És ez nem jó, eddig elég jól ment ez az önuralom dolog, meg a meggondolom-mit-írok-meg-mondok-és-mit-akarok-vele-elérni dolog, de úgy tűnik, a fogammal együtt ezeket is kihúzták.
Ismét erősen elgondolkodtam, hogy jó lenne jegelni az emtétét, mert nem akarok bántani másokat meg össze-vissza rombolni magam körül, meg újabban már azt sem mondhatom el, hogy olyan jól érezném magam itt (ma például kifejezetten pocsékul, és persze hogy én tehetek róla, de ettől még egy picit sem jobb), de egyelőre még visszatart az, hogy nincs hova mennem. Nincs másik társaság, nincsenek máshonnan barátok, gyakorlatilag nem lenne értelme az életemnek.

Na tessék, most meg itt hisztiztem, ilyet se szoktam, úgy látszik ezt is kihúzták.

Hogyan csinálj működő diktatúrát (Éhezők vidala kritika)

A tengerentúlon, (ez alatt az USA-t értem) imádnak diktatúrákban játszódó regényeket meg filmeket csinálni, amiből kiderül, hogy halvány fogalmuk sincs, mitől diktatúra egy diktatúra (nem attól, hogy nem kapni vajat) és hogyan lehet egy olyat létrehozni, ami nem omlana össze a való életben öt perc, vagy néhány hónap alatt.
Hozzáteszem, szerencsére már mi sem tudjuk, milyen igazából egy diktatúrában élni (különben nem nyelnénk be így az utóbbi évek politikai propagandáját és nem kívánnánk vissza annyira a Kádár-korszakot) de valahogy mégiscsak több fogalmunk lehet róla.
Legutóbb az Éhezők Viadalában találkoztam egy - szerencsére pl. a V for Vendettánál kidolgozottabb - diktatúrával, aminek a kapcsán megírom az alábbiakat. Avagy hogyan csinálj diktatúrát, hogy az meg is maradjon.

1. Hatalmi bázis kiépítése.
Mindenkinek, aki diktátor akar lenni, szüksége van egy lehetőleg szélesebb rétegre, ami támogatja. Ha van húsz embered és elfoglalod a Parlamentet, akkor bűnöző vagy, nem diktátor. Függetlenül attól, hogy megválasztanak-e (mint Hitlert), vagy puccsal szerzel hatalmat (mint Lenin), szükség van egy rakat emberre, (milliókra, lehetőleg sokfelé az országban) aki szerint te vagy a megoldás a problémákra, és a hatalomátvételed a lehető legjobb, ami történt.
Tehát első lépés az, hogy ha eldöntötted, hogy diktátor akarsz lenni, hogy tudatod a néppel, hogy létezel, ismered a problémáikat (minél súlyosabb válságban van a nép, annál könnyebb a dolgod), lehetőleg közülük való vagy (Hitler egyik legfontosabb bázisa az I. világháborús veteránok voltak) és tudsz megoldást a problémákra. Minél sikeresebb vagy ebben, annál kisebb erőfeszítéseket kell tenned a hatalomátvételre. Általánosságban elmondható, hogy a szigorú atyai megjelenés/fellépés és a katonai egyenruha erőt sugároz. És válságban erős emberre van szükség - ezt már a rómaiak is felismerték, sőt igazából ők voltak az egyetlenek akik a dictatort szabályozták is - és nem sok okoskodóra.

2. Hatalmi előszervezet kiépítése
Kell egy párt, vagy hasonló szervezet (katonai diktátorok a hadsereggel szokták ezt a problémát megoldani, de ők nem mindenütt divatosak) amire számíthatsz, végrehajtja az utasításaid, megfelelő időben megfelelő helyen megteszi a megfelelő dolgokat. Zászlós felvonulást szervez, vagy megveri az ellenzéki párt tagjait, álbűntényeket követ el, ízlés kérdése. Fontos, hogy minél radikálisabb és emiatt hasznosabb embereid vannak az elején, annál biztosabb, hogy a hatalomátvétel után meg kell szabadulnod tőlük. Maga a párt viszont, országos szervezetével nagyon hasznos lesz a későbbiekben is. Fontos viszont, hogy a párton belüli ellenzék elképzelhetetlen. Minden ilyen törekvést csírájában el kell fojtani, kompromittálással (senki sem állna valaki olyan mögé, aki gyerekeket zaklat, drogozik, csalja a feleségét miközben a családról papol, stb, ugye? Nem árt előre mindenkiről összeszedni az ilyen adatokat, hogy kellő időben felhasználhasd. Aki a legügyesebb adatgyűjtésben, később kinevezheted a titkosrendőrség fejévé. Aki róla is adatot gyűjt, az lesz az utódja) vagy drasztikusabb eszközökkel akár. (pl. koncepciós per).

3. Hatalomátvétel
Ennek igazán sok módja van,az egyik legkényelmesebb, de hosszabb távon legkockázatosabb, ha egy idegen hatalom hadserege támogatásával veszed át a kormányzást. Ez társadalmi szempontból rögtön rossz pont, és általában nem tart tovább, mint az idegen erők jelenléte. Ha nincsen igazi támogatottságod, és igazi, megbízható országos szervezeted, ami folyamatos és erős propaganda tevékenységet folytatna és szervezkedne, akkor folyamatos problémáid lesznek a hatalom gyakorlásával. (lásd Szálasi esetét) Minél kétségesebb a legitimációd és minél erősebb az ellenfél, annál biztosabban tör ki polgárháború.
A hatalmat nem árt legitimizálni, méghozzá minél előbb. Akármilyen új rendszert akarsz is kiépíteni, a régi szerint kell átvenni a hatalmat, beiktatni magad, hogy senki előtt ne legyen kérdés jogi szempontból, ki az ország feje. Utána már lehet új alkotmányt írni, belső puccsot csinálni, (mint III. Napóleon), mindegy.

4. A hatalmi rendszer kiépítése
Azt hitted, hogy most már minden jó, mert beültél a trónba? Hát nem. Most jön a java. Országos hivatali szervezet kell, amit ellenőrzöl, kell egy erőszakszervezet, egy titkosrendőrség, propagandagépezet, (ezek egy része már készen van, csak átalakítást igényelnek, hogy biztosan azt tegyék, amit akarsz) és minden egyéb, ami gondoskodik arról, hogy ami az országban történik, téged szolgáljon. Nagyon fontos, hogy minden posztra a megfelelő ember kerüljön (a megfelelőség alatt nem a szakértelmet értem), aki azonban egyben nélkülözhető is. A hatalmi szervezetek számára nem létezhetnek fehér foltok. Mindenhova el kell jutniuk, mindent ellenőrizniük és befolyásolniuk kell. (párhuzam: nincs olyan, hogy a 12. körzetben azt csinálnak amit akarnak, és tudniuk is kell róla, hogy nincs olyan)
Amíg a rendszer kiépül és a társadalom elfogadja, népszerű intézkedéseket kell hozni (adócsökkentés, ingyensör, ilyesmik)

5. Az erőszakszervezet és titkosrendőrség
Minden diktatúrának vannak ellenségei, a titkosrendőrség dolga, hogy felderítse ezt, az erőszakszervezeté, hogy lesújtson rá és látványosan elintézze. Nagyon fontos, hogy mindkettő szabályozva és parancsok szerint működjön, főleg az alsóbb szinteken nem mehetnek a saját fejük után. Felsőbb utasításra akár nyilvános megalázással egybekötött helyszíni kivégzés is lehet a vége (mindig az adott ügy válogatja, hogy mire van szükség), de felsőbb utasítás nélkül ne randalírozzanak mindenfelé. Azt viszont nem árt ha tudja az egyszeri polgár, hogy az X szervezet (SS, ÁVO, Gestapo) tagjai bármikor különösebb lelkifurdalás és későbbi felelősségre vonás nélkül félholtra verhetik, sokszor olyan szabályok alapján, amiről csak ők tudnak. És mindenütt ott vannak. Ők azok akik tudatosítják a hatalom jelenlétét és erejét mindenkiben.
A titkosrendőrség feladata a besúgóhálózat kiépítése, és ez is kettős dolog. Egyrészt jól kell működnie, másrészt a félelemfaktort növeli, hogy ha nem tudják, mitől működik jól. Tehát a népnek tudnia kell, hogy ez működik, jól működik, de nem szabad tudnia, hogyan. Ha elég ügyes a kiépítés, nem fogja tudni, ki előtt mit szabad mondani és mit nem, következésképpen nem fog semmit mondani senki előtt. Így meg nem szervezkedhet senki ellen.

6. Propaganda
Minden országban sokan élnek, akik elhiszik, amit mondanak nekik. Elsősorban az ő számukra épül ki a propagandaszervezet, másodsorban a kételkedők meggyőzésére.
A propagandának három fő alapvetése kell, hogy legyen.
1. Most nekünk a diktátor alatt jó. És még sokkal jobb lesz, hamarosan, ha támogatjuk.
2. Kívülről a gaz ellenséges erők törnek szegény békés országunkra folyamatosan, miattuk rossz az ország helyzete. Mindig felkészültnek kell lenni egy támadásra. (ezt ha véletlenül nem sikerülne megoldani a válságot, lehet fokozni, egy háború mindig elvonja a nép figyelmét az egyebekről)
3. Belülről is folyamatosan ellenségek vannak, akik egyéni érdekeik, vagy külső biztatás miatt az ország ellen törnek, kémkednek, szabotálnak, lázítanak. Ezeket fel kell jelenteni, mert a nép ellenségei.
Ezeket aztán a pillanatnyi hangulat alapján lehet keverni, ha rosszabb a helyzet, akkor az utóbbi kettő felé, ha jobb, akkor a Panem et circenses alapon az első felé (a lényeg, hogy a diktátorral és a pártjával kössenek össze minden jót, mert nekik köszönhetik)
Az Éhezők Viadalában ez a rész ami a legjobban hiányzik. A 13. körzetből eltitkolás helyett olyan kiváló külső ellenség lehetett volna, hogy jobb se kell.
Tudatosítani kell a népben, hogy az ellenséges hatalmak elnyomják a népüket, ott rosszabbul élnek, erkölcsileg romlottak, nincsen jövőképük.Míg mi ugye hipersebességgel száguldunk egy földi kánaán felé.
A propaganda feladat felügyelni a sajtót minden szinten ahol csak lehet (manapság elég nehéz), gondoskodni a fenti üzenetek kellő célbajuttatásáról és minden más cenzúrájáról. (olyan egy normális diktatúrában lehetetlen, amit a Vendettában a tévés csinál, felvételről egy olyan műsor le nem mehetne, de még élőben is közbelépnének)
Az esetleges felmerülő kritikákat pedig meg kell magyarázni és cáfolni.

7. A társadalom
A társadalmi rend nem lehet statikus, (ez a Viadal másik nagy hibája) mindig kell út a felemelkedéshez, méghozzá olyan, ami a teljes behódoláson át vezet. (egyes kinevezéseket nem véletlenül kötöttek párttagsághoz anno) Nem lehet nagyon kiugró hatalmi elit, ahova esély sincs bekerülni, mert rögtön elégedetlenségeket szül.
A másik, amire a legtöbb diktátor nem jött rá (vagy nem volt alkalma megtenni) - a társadalmat a lehető legnagyobb jólétben kell tartani. A jóllakott ember megengedőbb, az éhező elkeseredettebb. A jóllakott ember lenyeli az állandó lehallgatásokat, és a többit, cserébe azért, hogy jól van lakatva. Maslow piramis, ugye. (gulyáskommunizmus, igen) És nem, a döntő többség nem gondolkodik előre. Neki a most számít, semmi más. (3 évig közvéleménykutattam, tudom.)
Mindazonáltal ez utóbbi nem kötelező, de akkor a besúgóknak és az ÁVOnak több dolga lesz.

8. A koncepciós perek, a népszerűtlen alvezérek
Macchiavelli írja a Fejedelemben, hogy ha népszerűtlen intézkedéseket kell hoznod, nevezz ki egy alvezért aki megcsinálja, miután elrendezte a dolgokat, nyilvánosan alázd meg, rúgd ki (végezd ki), és te leszel a jó fiú. Ez azóta is mindenütt bevett politikai gyakorlat. Fontos, hogy semmi rosszat ne kössenek a személyedhez, te vagy a jó király akihez fordulni lehet, mert igazságot tesz, csak időnként a rossz tanácsadók tévútra visznek.
Ezen kívül még egy fontos hozadéka van az ilyesmiknek: senki nem érzi magát biztonságban. És ez neked jó. A te pozíciódon kívül nem lehet megingathatatlan semmi. Sztálin néhány évente lecserélte a teljes garnitúráját, hogy nehogy valaki túl erőssé válhasson az alvezérei közül. De már az ókori Hellászban is alkalmazták ezt a sikeresebb türannoszok. (a sikertelenek meghaltak)

Asszem ennyi, ha ezeket betartod, lehetsz sikeres diktátor. A recept nem 100%, mert mindenki másmilyen és minden kor másmilyen.

Az éhezők viadaláról még:
Az első kötet egészen jó, a később nem értem, hogy a korábbi zseniális megoldásokat (vadászdarazsak, poszáták, stb) miért nem alkalmazza a Kapitólium. És miért van ennyire gyenge hadserege.
Katniss karaktere egészen ellenszenves, és félelemetesen buta (és az, ahogy mindenben a rosszat látja, és minden ellen lázad, elég fárasztó). És ahhoz képest, hogy egy diktatúrában nőtt fel, túlságosan őszinte. 

Betegséget kihordani

Betegséget kihordani sokkal könnyebb, mint gyereket (ez most úgyis aktuális az mtt-ben, ha ez nem bébibumm ami idén van, akkor nem tudom mi az) de azért nem kellemes.

Szóval éppen lábon hordtam ki a betegséget, mert nem mertem táppénzre menni. Már egész jól vagyok, de még mindig nem 100%, éppen azon filózom, menjek-e ma edzésre, miután már kettőt kihagytam és teljesen puhánynak érzem magam.

Nameg persze mikor máskor legyen az ember beteg, mint amikor TLV döntő van, meg munkahelyi program vidéken, meg ilyenek.
A TLV döntő jó volt, mint mindig, és meglepett a versenyzők felkészültsége, mint mindig. (nembaj, most motivált vagyok, remélem jövőre is én csinálom a szuperdöntőt, vadiúj kérdéseket találok ki)
A kaják amiket hoztak szintén jók voltak, bár erősen elgondolkodtunk azon, hogy jövőre betiltjuk a lembast, illetve a boltból hozott kajákat. (csak mellékesen: az íz csak egy szempont volt az értékeléshez, nem éri meg "a bolti biztos finomabb" alapon saját sütés helyett venni valamit)
És mindig meglep, hogy a TLV-n megjelenő sok, okos motivált ember hogy nem jön el semmilyen más MTT-s rendezvényre. Jó persze, nyilván nem mindenki olyan mint én, hogy nincsenek barátai középiskolásan és kapva kap és őrülten ragaszkodik a társasághoz ami végre befogadja és nem nézi ufónak amiért olvas és fantasyt olvas. De ettől még fura. (és igen, fel tudok sorolni vagy tíz embert aki TLVsből lett MTTs, de egy döntőn vannak mondjuk kétszázan, és minden évben sok az új, ehhez mérve már nem is olyan sok...)

A munkahelyi dolog érdekes volt, lementünk .Nagykörősre, ami egész szép hely, meg az ottani fiókintézmény is az. És meglepően labirintusszerű, kanyargós raktárakkal amik teljesen random helyekről nyílnak a folyosókról. Ami nem tetszett, hogy zsíroskenyeret és tortát kaptunk, meg semmi mást.

Aztán folytatódott a puhánykodás, mármint a betegség, (otthon se tudtam edzeni, ami azért rossz, mert határozottan hiányzik) aminek során többet aludtam, mint előtte két hétig összesen.

hétvége, hételeje

Nagyon nyomasztó dolog, hogy minden blogbejegyzésnek címet kell adni. Szinte sosem találok ki túl kreatív dolgokat. Mint például most sem.

Pénteken jó kis edzés volt, az olasz edzőtársam levizsgázott barna övre (és ma jön utoljára edzeni, utána megy ki Kanadába, vagy hova. Vagy Olaszországba.) én meg újfent kipróbáltam, mennyire tudom spontán használni a technikákat "küzdelemben". Ilyenkor mindig örülök, hogy nem hitetik el velem, hogy nagy kungfuharcos vagyok és legyőzhetetlen, és bármikor legyőznék pl. egy thai boxolót. (van olyan kungfuiskola, ahol éjjel-nappal nyomatják ezt a dumát, hogy így szuper kungfu, meg úgy a nemes stílus és mindegyiknél jobb, és mennyire bénább mindenki más... Egy annak idején nagy port felvert "meccsről" tudok amit thai boxolóval vívtak, a kihívó szuperkungfus még mentőt is hívott a szegény muay thaiosnak, merthogy az általa ismert kungfutechnikák egytől-egyig halálosak. A meccs 8 másodpercig tartott, majd a szuperkungfust felmosták a ring padlójáról, a thai boxoló meg hazaballagott (és nem kellett a mentő)).
A thai boxot azért emeltem ki, mert kb. ők a referencia, ringben szinte mindenkit levernek.

Szombaton mentem keretjátékot tervezni a gyerektáborhoz, mint szaktanácsadó. Szerintem egészen jó dolgokat találtunk ki, kérdés, mennyire fog működni. Nem értek a gyerekekhez, nem tudom, mi tetszik nekik és mi nem, (illetve sejtéseim vannak, amik gyakran hibásak), de remélem most sikerült eltalálni. Mellékesen mogyiék szép kis lakásban laknak, Heki még mindig jófej, és a pizza is olcsó arrafelé (legalábbis olcsóbb, mint Albertfalván volt).

Vasárnap Medieval II Total War-oztam, és teszteltem a falu útjait este futással. Na igen, múlt hét óta megint járok futni, hátha az nekem jó lesz.

Idézet a kedvenc könyvemből

"

És feltárta a tűzírás a megrettent király és koronatanácsa előtt; hogy a szörny nem önmagát képviseli, hanem valakit, aki az ismeretlen messzeségből igazgatja születését, növekedését és végzetes erejét. Vakító fénnyel adta tudtukra a levegőbe író kristály, hogy ők és minden ezüstök kései utódai azoknak a lényeknek, amelyeket a szörnyeteg alkotói sok ezer évszázaddal előbb életre keltettek. A szörny alkotói pedig nem hasonlítanak semminemű értelmes kristály, acél vagy arany lényre, semmire, ami fémből való. Ezek a lények a sós óceánból keltek ki, majd gépeket építettek, azokat vasangyaloknak gúnyolták, és szörnyű rabságban tartották. A fémlények gyengék voltak ahhoz, hogy fellázadjanak az óceán szülöttei ellen, ám egy szép napon óriási űrgályákat szereztek, s azokon elmenekültek, elvitorláztak a szolgaság házából a legtávolabbi csillagvilágokba, s ott hatalmas államokat hoztak létre, amelyek között az ezüstök országa csak annyi, mint egy homokszem a sivatagban. De régi uraik nem feledkeztek meg a felszabadult fémlényekről, akiket lázadóknak neveznek, és keresik őket az egész kozmoszban, tűvé teszik utánuk a mindenséget, a keleti Tejút-faltól a nyugati görbületig, az északi sarkcsillagtól a déli gömbhalmazokig. És ahol csak felfedezik az első vasangyal ártatlan leszármazottait; sötét napok vagy villogó pulzárok körül, tüzes vagy jeges bolygókon, rettenetes hatalmukkal bosszút állnak a hajdaní szökésért. Ez így volt, így van, így leszen. És akiket felfedeznek, azok számára nincs segítség, nincs mentség, nincs menekülés a bosszú elől, csak egyetlenegy, amely hiábaválóvá és meddővé teszi a bosszút: a semmi. Ekkor kihunyt a tűzírás, és a méltóságok királyuk szemébe néztek, amely mintha szintén kihunyt volna. Hosszan hallgatott Inhiszton, míg meg nem szólították:
  – Eterna és Eriszféna királya, Ilidár, Szinalosz és Arkaptúria ura, csillag- és holdrajok csősze: szólj mihozzánk!
  – Nem szavakra van szükségünk, hanem tettre, az utolsóra! – válaszolt Inhiszton.
   Megremegett a tanács, de egyetlen hangon felelte:
  – Te mondád!
  – Nos, hát legyen! – szólott a király. – Most, hogy már elhatároztatott, kimondom a lény nevét, amely ide juttatott bennünket; hallottam róla, mikor a trónra léptem. Az ember ő?
  – Te mondád! – felelt a tanács.
   Inhiszton ekkor így szólt a Főabsztraktorhoz:
  – Tedd kötelességedet!
   Az pedig így felelt:
  – Hallom és engedelmeskedem.
   És aztán kimondta a Szót, amelynek rezgése a levegő útjain lehatolt a bolygó mélyébe; s akkor meghasadt a jáspis ég, és mielőtt még az alázuhanó tornyok homloka a földet érte volna, a hetvenhét argens város helyén hetvenhét fehér kráter nyílt meg; és a cikázó tűz hasogatta kontinensek repedező pajzsai között elpusztultak az ezüstök, s óriási napjuk már nem bolygót világított meg, hanem fekete felhőgomolyt, amely lassan szétfoszlott, mert szétfújta a semmi szele. Aztán a kőnél keményebb sugarakkal szétfeszített semmi egyetlen remegő szikrává futott össze, és az is kihunyt. A lökéshullámok hét nap után elértek arra a helyre, ahol éjfeketén várakoztak a csillaghajók. - Megtörtént! – szólt társaihoz a szörnyetegek őrködő alkotója. – Az ezüstök birodalma nem létezik többé. Mehetünk tovább. – Hajóik tatján tűzvirágot nyitott a sötétség, és továbbsuhantak a bosszú útján. A mindenség végtelen, és nincs határa, de nincs határa az ő gyűlöletüknek sem; bármelyik nap, bármelyik órában elérhet bennünket is."
/Lem: Kiberiáda. I. Amit a robotok mesélnek; A két szörnyeteg/

kész

Elkészült az Öröktábor bővített verziója.

Nem tudok időseket letegezni

Illetve de, tudok, de piszok nehéz. Egész eddig azt nevelték belém, hogy az idős embereket (és mindenki idős akinek ősz a haja) tisztelni kell meg magázni, meg minden. Hosszú évek alatt megtanultam a megfelelő formulákat, kiépítettem a beidegződéseket (ez majdnem olyan, mint a négyszögletű kerekerdő) , és akkor hirtelen egyre többen mondják azt ebből a korosztályból, hogy tegeződjünk. És hát nem megy.

Tegnap edzésen fel lett avatva az első két feketeöves, (remélem lesz több is, sőt, azt is remélem, hogy egyszer én is. Ha más nem akkor az egyszerű módszert alkalmazva: bemegyek egy harcművészeti boltba és veszek fekete övet. Heh. :) (sőt akkor rögtön többfélét is, hogy legyen választék)

És múlt hét óta én is fent vagyok tumblr-en, hátha jó lesz az nekem. Majd kiderül.

hm

Miről szóljon a következő emtétés novella? Kedvem lenne írni, de ötletem nincs. Addig kénytelen vagyok kibővíteni az Öröktábort.

Húsvét

A húsvét nagy előnye a háromnapos hétvége, amit például Medieval II Total Warral tudok tölteni. (meglepően sok mindent sikerült elvállalnom az utóbbi időben, TK mellé Gyerektábor, TLV, nameg minden nap kötelező németezés éés még a kungfuiskola facebook oldala is... hétköznap örülök ha ezekre jut idő, nemhogy itten játszani)

Pénteken volt Tanácsülés, hosszú és időnként rettentően fárasztó, de alapvetően szórakoztató. Sőt, azt hiszem kifejezetten konstruktív is. Én mindenesetre beadtam előre írásban a Tolkien Klub beszámolómat, hogy ne menjen vele az idő (és mert írásban könnyebb összeszedni a dolgokat). Egyébként TK-t szervezni érdekes dolog, mert mivel havonta visszatérő rendezvény, nincs egy felfutása a dolognak, ami alatt minden mást félretolva csak ezzel tud törődni az ember. Ez sokszor visszaköszön, de éppen az ismétlődés miatt egy hónap alatt ki tudjuk javítani a problémákat- feltéve ha tudunk róla.

 És most néhány teljesen más dolog ami ez utóbbi időben foglalkoztatott:
- Óraátállítás. Szerintem ez gonosz dolog inden ember belső órájával szemben. Tessék megállapodni egy időszámításban és úgy hagyni. Szerintem alapvetően a téli lenne a jobb, mert az volt az eredeti és nekem az tetszik jobban, de ha a többség a nyárit akarja, ám legyen, csak ne váltogassuk már összevissza.

- Észak-Korea: Nem tudom, hogy most Kim Dzsongun túlment-e már egy határon vagy csak a szokásos feltűnési viszketegségük jelentkezett, (ha egy picike realitásérzékük is van, tudják, hogy ezt a háborút nem fogják megnyerni, és még Kína sem fog melléjük állni) mert ugye ha nem figyelnek rájuk, akkor nem tudnak annyi segélyt követelni. Perpill senkinek sem érdeke a háború (bár szvsz például az Apple meg a Nokia tapsikolna ha a Samsungot lebombáznák, (más szempontból mindketten onnan rendelnek chipeket úgyhogy mégsem)) Dél-Korea belerokkanna Észak-Korea újjáépítésébe, (a németeknél sem zajlott simán, máig vannak különbségek, és náluk azért kisebb volt az eltérés a két ország között) az USA a háta közepére sem kívánja, és persze Kína nem örülne ha ezek ketten ott építkeznének az ő határainál.
Szerintem egy Kínai hátterű puccs és egy kvázi kínai bábállam kiépítése megoldaná a problémát, hozzávéve a kínai típusú reformokat is.

- Kungfu: Van facebook oldala a kungfuiskolának, most már vannak rajta idei edzős képek is, már csak az kellene hogy marketing hatása is legyen. (perpill külföldről többen nézik/látogatják mint itthonról)
Juteszembe elő kéne szedni már a kínai tesákészletet mielőtt megromlik a TieGuanYin tea, és jól elteázni a maradékot.

- Meló: Nemrég voltam a Siketek iskolájában, nagyon szép épületben van, Vác főterén. Meglehetősen zavaró volt azt tapasztalni, hogy mennyire nehezen alkalmazkodom a komfortzónámon kívül eső kommunikációhoz.

Hétfő

Eressz össze két embert a kutatóban, és rögtön beszélgetni kezdenek.
Másrészről mennyivel könnyebb lenne családfát kutatni ha előtte megtanulnának olvasni. És ha megbeszéltük hogy a korabeli mutató már nem jó akkor minek veszik előre újra és újra és csodálkoznak hogy nem találnak semmit az alapján.

Tudom és vállalom, én vagyok a gonosz.

Szombaton volt Tolkien Klub, amit kettős élményekkel zártam. Voltak szervezési nehézségek (a tél miatt csúszó kószakommandó eléggé bekavart, de nem csak az) meg az elején meglepően kevés résztvevő, ami főleg azért volt rossz, mert szegény figurafestő srácok akikkel szépen leegyeztettem mindent, tök sokáig ott ültek dolog nélkül.
Nem volt rossz mesélni, meg úgy láttam mások is megtalálják a szórakozásukat.
Kár, hogy végül nem mentünk el pizzázni.

Ma reggel Estelwennel jöttem a vonaton, sikerült ezt is megszervezni.

Hm, kéne németezni (na rögtön fogok is) meg írni a Bakacsin betyárját, csak utóbbihoz kéne egy kis jókedv, ami nincs.

Az új telefon

Szóval, mint már a lentebbi bejegyzésből is kiderült, új telefonom van, kategóriákkal okosabb, mint a régebbi, de még nem számít okostelefonnak.
Sokáig gondolkodtam rajta milyet akarjak, végülis a pénztárcám és a családom ráhatására (a hugomnak nagyon hasonló van) egy Nokia Asha 302 lett az eredmény.
Van rajta wifi, internet, facebook meg email kliens, és mivel qwertz billentyűzete van, szereztem rá olyan notepad progit amivel számítógép által is értelmezhető formában tudok írni jegyzeteket. Az elmúlt napokban próbálgattam a határait, a médialejátszó videókra nem annyira menő, (töltöttem le másik progit és ugyanolyan) és semelyik netböngészővel nem tudok blogot írni ide (a gugli nem csípi az ilyen fapados dolgokat, ezt már gépről is tapasztaltam régi verziójú firefoxnál) és nincsen rajta gps.
Ami még zavaró időnként, hogy felülbírálja a hálózati beállításaimat és a telenor cuccait jobban szereti a wifinél (bár van egy olyan érzésem, hogy ebben a szolgáltató keze van, nem a gyártóé).

Az elmúlt két napban kb. folyamatosan ezt nyomkodtam, témákat nézegettem rá, meg appokat meg ilyenek, teljesen meg tudom érteni azokat, akik ezzel egy rakat időt eltöltenek, mert tényleg el lehet, és aztán senki nem érti az örömödet, hogy most már más színű a szöveg háttere a menüben és ez mennyire menő.

És ofkorsz, mivel Asha a típus neve, ezért ment a Greyjoy címer háttérnek és a Greyjoy név bluetoothra, és nagy bánatom, hogy nem lehet bejelentkező szövegnek beállítani, hogy "we do not sow"