2013. szeptember 16., hétfő

Várakozás és filmnézés

Még mindig várok. Három dologra is, amiből az egyiket elhalasztották szombatról ismeretlen szeptember végi időpontra, a másik elvileg most hétvégéig kiderül, de ezek után ki tudja. A harmadik meg majd csak jön. Vagy nem.

Viszont amíg várakoztam, megnéztem az Obliviont (magyarul Feledés címmel ment) és kellemesen csalódtam benne. Az utóbbi években ami science fiction néven kijött Hollywoodból, az általában elég borzasztó volt, vagy nem scifi volt, hanem mese, (mint pl a Star Wars, Transformers és társai), vagy ha jobban tetszik, sima fikció. (attól, hogy valami űrben játszódik, még nem lesz tudományos)
A nem mese scifikben pedig általában hatalmas logikai bakik voltak, amiket akcióval igyekeztek ellensúlyozni (Világok harca ami elsőre beugrott).
Ettől persze még nem lett valami automatikusan rossz film, a legt9bbet élveztem is, csak a Galaktikán, Asimovon és Lemen nevelkedett lelkemnek hiányzott belőlük valami.
Ami a Feledésben megvolt.

Egyszerű - és nekem annyira kedves - posztapokaliptikus (egyszer eljön az az idő amikor ezt a szót elsőre jól le tudom írni. Most vissza kellett javítanom kétszer is) szituációval kezdődik, és csak csavar rajta és csavar és csavar. És minden logikus, minden megmagyarázható és tudományos.
És mint minden jó scifiben, a központban az ember volt, az ember kapcsolatai, érzései és reakciói. 
Nincsen benne ordító logikai hiba, senkiről nem derül ki, hogy titokban varázsló, és persze van olyan amibe bele lehet kötni, de az sem vészes. El tudnék viselni évente 1-2 ilyen filmet.
És ki kell emeljem, hogy bár az USA területén játszódott, és az Empire State Building is megjelent benne, egy darab amerikai zászló előtt tisztelgés, meg "amerikai hősök vagyunk" jelenet sem volt benne.

És a zenéje is tetszett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése