Október van és vihar. Hát, ő tudja.
Tegnap volt táborpályázateldöntős tanácsülés (tudom, hogy külön kellene írni, naés), és ez így hogy valamilyen szinten mindhárom pályázatban részem volt, mindegyikbe beletettem egy csomó ötletet (függetlenül attól, mennyi tükröződik ebből a végső pályázatokban) és hát jövőre csak egy nagytábor lesz, amiből az következik, hogy két pályázat veszít.
Beleláttam mindhárom szervezésbe, ismerem a pályázókat meg az elszántságukat, bármelyik megérdemelte volna azt, hogy nyerjen.
Akármennyire is "nyertünk", attól még nem volt jó érzés, mert egyszerre "vesztettünk" is. Furcsa ez így most.
Más
Megnéztem múlt héten a Gravitációt, erről majd bővebben írok, mert nagyon megérdemli (nagyon jó film szerintem).
Meg megnéztem a Gru2-t ami viszont nem jött be annyira, mint az első rész. Aranyos meg minden, de. De. Gru nem gonosz többé. Pont ez volt ebben a jó, pont emiatt éreztem lelki rokonságot vele. De most semmi elemi rosszindulat, semmi kis gonoszkodás. Hol van az ember aki ellopta a Holdat?
És nem, nem fogadom el, hogy ha az embernek gyereke van akkor hirtelen unalmas családapává kell válnia, és hátat fordítania a Sötét Erőknek. Tessék Addams Familyt nézni.
Megint más
Tegnap nagyon érdekes élményem volt, amikor valaki olyan kérdezett rá alapvető párkapcsolati elveimre, akinek ezt elég sokszor elmondtam és eléggé úgy gondoltam, hogy ismeri őket. (konkrétan azon lepődött meg, hogy úgy gondolom, attól, hogy együtt vagyok valakivel, még nem lesz a tulajdonom, nincs jogom megmondani mit csináljon és nyilvánosan féltékenykedni rá. Egy normális kapcsolat az én elképzelésem szerint két egyenrangú ember dolga, akik szabad akaratukból kapcsolják össze az életüket és ez a szabad akarat megmarad ezután is)
pont...
VálaszTörlés