Még mindig várok

A három dologból, amire vártam, másfél teljesült, a nyelvvizsga volt az egyik, és talán a legfontosabb, ami sikerült, és az jó. Némi optimizmussal azt mondhatnám, hogy soha többé németezés, de senki nem tudhatja, mit hoz a jövő, még én se, pedig nagyon igyekszem tudni.

A fél dolog meg, hogy jelentkezett az illető akinek magánkutatást csináltam, de még mindig nem zártuk le a dolgot (kb. eredménytelen volt a dolog, de nem rajtam múlt).

Hétvégén TK, ami jó, bár még be kell fejeznem a kalandot mielőbb. (a lényeg már megvan, sőt, mellékesen egy másik kalandot is kitaláltam, de azt télen kell lemesélni)

Tegnap meg volt edzés, és újfent kiderült, hogy nem védem a fejem eléggé, asszem némi enyhe agyrázkódást is összeszedtem. Most azon gondolkodom, hogy tudnék egyedül küzdelemre gyakorolni. Mert a formákat tudom gyakorolni, súlyzózni/fekvőtámaszozni/stb is tudok, de a küzdelemhez két ember kell, és ennek hiánya meg is látszik a teljesítményemen. (közepesen gáz és teljesen gáz között. Csak nálam jóval gyengébb ellenfél ellen tudom alkalmazni a technikákat, afölött egyszerűen leblokkol az agyam és nem jönnek elő, meg amúgyis összevissza bénázok)

És a hétvégén újfent megfogalmazódott bennem, hogy a macska cuki, meg puha meg minden, de kipusztít mindent a kertben, ami macskánál kisebb. És ez annyira nem menő.

Várakozás és filmnézés

Még mindig várok. Három dologra is, amiből az egyiket elhalasztották szombatról ismeretlen szeptember végi időpontra, a másik elvileg most hétvégéig kiderül, de ezek után ki tudja. A harmadik meg majd csak jön. Vagy nem.

Viszont amíg várakoztam, megnéztem az Obliviont (magyarul Feledés címmel ment) és kellemesen csalódtam benne. Az utóbbi években ami science fiction néven kijött Hollywoodból, az általában elég borzasztó volt, vagy nem scifi volt, hanem mese, (mint pl a Star Wars, Transformers és társai), vagy ha jobban tetszik, sima fikció. (attól, hogy valami űrben játszódik, még nem lesz tudományos)
A nem mese scifikben pedig általában hatalmas logikai bakik voltak, amiket akcióval igyekeztek ellensúlyozni (Világok harca ami elsőre beugrott).
Ettől persze még nem lett valami automatikusan rossz film, a legt9bbet élveztem is, csak a Galaktikán, Asimovon és Lemen nevelkedett lelkemnek hiányzott belőlük valami.
Ami a Feledésben megvolt.

Egyszerű - és nekem annyira kedves - posztapokaliptikus (egyszer eljön az az idő amikor ezt a szót elsőre jól le tudom írni. Most vissza kellett javítanom kétszer is) szituációval kezdődik, és csak csavar rajta és csavar és csavar. És minden logikus, minden megmagyarázható és tudományos.
És mint minden jó scifiben, a központban az ember volt, az ember kapcsolatai, érzései és reakciói. 
Nincsen benne ordító logikai hiba, senkiről nem derül ki, hogy titokban varázsló, és persze van olyan amibe bele lehet kötni, de az sem vészes. El tudnék viselni évente 1-2 ilyen filmet.
És ki kell emeljem, hogy bár az USA területén játszódott, és az Empire State Building is megjelent benne, egy darab amerikai zászló előtt tisztelgés, meg "amerikai hősök vagyunk" jelenet sem volt benne.

És a zenéje is tetszett.

Ősz

Még mindig szeretem az őszt, az ősz jó. Ősszel indulnak a kalandok.
Legalábbis a könyvekben. Vagyis egy bizonyos könyvben. (bár a kaland utazásos része a Harry Potterben is ősszel indul)

Egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármi is indulna az életemben, de várok két eredményt is, ami legalább pozitív jel lehet. (vagy negatív, ez ugye az eredménytől függ)