már tök rég írtam, pedig

Csomó dolog van amit le akartam ide írni, csak nem volt rá módom, időm, vagy csak szimplán lusta voltam.

Például, hogy már egészen nagyon kinéztem magamnak, milyen gépet akarok venni, számba véve (majd kiköpve), hogy mennyi pénzem lesz rá és mire is akarom használni. (kevés, és mindenre, naná)
A munkát leadtam határidő előtt 4 nappal, és a visszajelzés szerint pontos lett és precíz. Bizony. Mire nem képes az ember ha nem nézik folyamatosan hülyének.
Mi több, meg lett lebegtetve még egy adag, bár ebből még semmi sem biztos, de reménykedünk.
Szintúgy abban is, hogy mielőbb utalják az elsőért a pénzt, hogy vehessek gépet, lásd fent.

Ezen kívül megnéztem egy Bollywoodi filmet, nevezetesen a Main Hoon Na címűt (legalábbis remélem jól emlékszem a címére, az egyik dalnak benne ez a refrénje, csak nem felejtettem el.) Ez Araponának köszönhető, akivel megegyeztünk, hogy adok neki kungfufilmet, ő meg ad nekem bollywoodit, és így is tettünk. Van rá egy fogadásom, hogy ez az egy film kb ugyanolyan hosszú mint az a kettő együtt, amit én adtam, de sebaj.
Nagyon érdekes volt, mert mászálá (keverék) film (Araponától tanultam ezt is, nem magamtól tudok hirtelen hindiül), azaz keverék. Egyszerre akciófilm - olyan jó bollywoodi, lassítva repülnek benne meg minden, de saját szabályai szerint okés - és családi dráma, és iskolai vígjáték. Mindhárom szál szép hosszan kifejtve, időnként énekelve és táncolva (oké, az akciós részben nem énekelnek), a szerteágazósága és sokfélesége ellenére egységben maradva. Vannak benne nagyon vicces részek, és izgalmasak is. Nekem bejött, élveztem, fogalmam sincs, hogy ez milyen helyet foglal el az indiai filmek között, a pocsékabbak vagy a nagyon jobbak közül való, de ettől függetlenül tetszett. Ha van 3 órád, és érzel magadban némi nyitottságot, meg érdeklődést, akkor nézd meg. (mellékesen, ha kicsit képben vagy Indiával kapcsolatban, az sem árt)




Megint más: Utaztam a négyes metróval. És nekem tetszett. Futurisztikus, abban az értelemben, ahogy 20 éve képzelték a futurisztikust, nagy beton terek, amikre a filmet nézve azt mondanánk, hogy gazdaságtalan és úgyse így csinálnák, meg világító izék, éppen csak az emberszabású robotok hiányoznak meg a hasonló csodák. Meg persze az, hogy az egyik megálló egy űrközpont legyen ahonnan ki lehet ruccanni a szomszédos bolygókra.


És végül: volt parlamenti választás. Nagyon nem lepett meg, de azért nem örülök.