Fúj a szél, szemerkél az eső, ilyenkor érzem mindig úgy, hogy kalandozóidő van, kardot kellene kötni, lóra ülni és távoli tájakon, végtelen erdőkben, ősi romokban kutatni kincsek után, királylányt menteni sárkányoktól (vagy fordítva, attól függ, melyik a vadabb).
És ilyenkor tudom a legkönnyebben beleképzelni magam a kedvenc karakterem, az Aranykör lovagrend Krad-paplovag bőrébe, ahogy mind e fentieket meg is teszi.
Logikusan nézve semmi értelme ilyenkor útra kelni, akármennyire is csak szemerkél, estére minden átázik, az ember megfázik, tüdőgyulladást kap és meghal. (najó, ebben azért volt egy kis túlzás).
Mégis, valószínűleg a számtalan kirándulás (és esőben kirándulás) közbeni MAGUS játék, meg az esős időben való szabálykönyv olvasgatás miatt ez az idő a kalandozóidő. A paplovag maga köré keríti kissé kopott, de tiszta fehér köpenyét, felköti a kardot a nyeregtáska mellé, és lóra ül.
Ilyenkor tisztább a levegő, nyugodtabb az erdő, és az egész világ valahogy valóságosabb.
:like: :)
VálaszTörlésírni még mindig tudsz :)
VálaszTörlés