Jajdeutálok szervezni

Pontosabban szervezés miatt telefonálni nem szeretek, pedig most ez fog következni.
Mert, miután vagy öten mondták, mekkora ötlet lenne egy szabadtéri Tolkien Klub, gondoltuk, hogy májusban úgyis szép az idő, majd jól megcsináljuk, kiülünk a Margitszigetre, vagy a Városmajorba, és jóság van. (és nem kell szerepjátékot mesélnem. Amúgy szeretem, de a TK 80%-át hónapról hónapra meséléssel tölteni nem annyira jó. És másik mesélőt magam helyett eddig nemigen sikerült szervezni - magam mellé se nagyon tudok)
Ámde nyilván el kell romlania az időnek, 18 fokban és esőben az emberek nem szívesen üldögélnek a fűben. Úgyhogy most helyszínkeresés-foglalás, már ha van még esély a szombatig egyáltalán. (elvileg van. Gyakorlatilag még kiderül)
És mindezek után ne járkáljak körbe-körbe, hogy el vagyok átkozva, mint Bagaméri.

(hogy miért is? Az utóbbi fél évben valahogy semmi se sikerül úgy, ahogy azt jól kitaláltuk. Az ismeretterjesztő előadók a szerepjáték-mesélőkhöz hasonlóan úgy állnak hozzá - tisztelet a kivételnek - mintha a fogukat húznák. Legutóbb már résztvevő is egészen kevés volt. Úgyhogy Bagaméri)

hosszú hétvége után

Nos, megesik, hogy az ember túl sokat vár egy ilyen hosszabb szünettől, sokmindent eltervez, például, hogy egyszerre elmegy mindenhova ahova akar, és egyben pihen is egy csomót, ami persze mind nem jöhet össze. De azért még ezen is sikerült túltennem szerintem. Olyan szinten nem teljesült egy csomó dolog - ezek közül nem egy amit magammal szemben támasztottam - hogy az megér annyit, hogy legalább utaljak rá.

És ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy a Nagy Szakítási Hullámnak (ami csak nem akar véget érni) azt üzenjem, hogy mostmár elég. Ring és Ratz az a páros voltak, akikre sok szempontból - külön-külön, pláne együtt - felnéztem, akikre bármikor azt mondtam volna, hogy hát igen, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat az valami ilyesmi. Mindemellett két annyira különböző ember, (és annyira hozták a yin és yang tulajdonságokat, hogy ha ellátogattak volna egy taoista kolostorba, szerintem rögvest oklevelet adtak volna nekik erről) és mégis annyira kiegészítették egymást, hogy az tudtommal az emtétében példátlan.
Persze lehet, hogy így volt jobb, nem látok bele, csak sajnálom. Mindkettejüket kedvelem-szeretem a magam módján, és ez így most rossz.

Lájfblog

Mert kérték, hogy már írjak arról is, mi történik velem.

Nos, az elmúlt két napban legalább két embert sértettem meg eléggé, méghozzá úgy, hogy semmi okot nem szolgáltattak rá. És nem, nem akartam, csak... mégis megtettem.
És ez nem jó, eddig elég jól ment ez az önuralom dolog, meg a meggondolom-mit-írok-meg-mondok-és-mit-akarok-vele-elérni dolog, de úgy tűnik, a fogammal együtt ezeket is kihúzták.
Ismét erősen elgondolkodtam, hogy jó lenne jegelni az emtétét, mert nem akarok bántani másokat meg össze-vissza rombolni magam körül, meg újabban már azt sem mondhatom el, hogy olyan jól érezném magam itt (ma például kifejezetten pocsékul, és persze hogy én tehetek róla, de ettől még egy picit sem jobb), de egyelőre még visszatart az, hogy nincs hova mennem. Nincs másik társaság, nincsenek máshonnan barátok, gyakorlatilag nem lenne értelme az életemnek.

Na tessék, most meg itt hisztiztem, ilyet se szoktam, úgy látszik ezt is kihúzták.

Hogyan csinálj működő diktatúrát (Éhezők vidala kritika)

A tengerentúlon, (ez alatt az USA-t értem) imádnak diktatúrákban játszódó regényeket meg filmeket csinálni, amiből kiderül, hogy halvány fogalmuk sincs, mitől diktatúra egy diktatúra (nem attól, hogy nem kapni vajat) és hogyan lehet egy olyat létrehozni, ami nem omlana össze a való életben öt perc, vagy néhány hónap alatt.
Hozzáteszem, szerencsére már mi sem tudjuk, milyen igazából egy diktatúrában élni (különben nem nyelnénk be így az utóbbi évek politikai propagandáját és nem kívánnánk vissza annyira a Kádár-korszakot) de valahogy mégiscsak több fogalmunk lehet róla.
Legutóbb az Éhezők Viadalában találkoztam egy - szerencsére pl. a V for Vendettánál kidolgozottabb - diktatúrával, aminek a kapcsán megírom az alábbiakat. Avagy hogyan csinálj diktatúrát, hogy az meg is maradjon.

1. Hatalmi bázis kiépítése.
Mindenkinek, aki diktátor akar lenni, szüksége van egy lehetőleg szélesebb rétegre, ami támogatja. Ha van húsz embered és elfoglalod a Parlamentet, akkor bűnöző vagy, nem diktátor. Függetlenül attól, hogy megválasztanak-e (mint Hitlert), vagy puccsal szerzel hatalmat (mint Lenin), szükség van egy rakat emberre, (milliókra, lehetőleg sokfelé az országban) aki szerint te vagy a megoldás a problémákra, és a hatalomátvételed a lehető legjobb, ami történt.
Tehát első lépés az, hogy ha eldöntötted, hogy diktátor akarsz lenni, hogy tudatod a néppel, hogy létezel, ismered a problémáikat (minél súlyosabb válságban van a nép, annál könnyebb a dolgod), lehetőleg közülük való vagy (Hitler egyik legfontosabb bázisa az I. világháborús veteránok voltak) és tudsz megoldást a problémákra. Minél sikeresebb vagy ebben, annál kisebb erőfeszítéseket kell tenned a hatalomátvételre. Általánosságban elmondható, hogy a szigorú atyai megjelenés/fellépés és a katonai egyenruha erőt sugároz. És válságban erős emberre van szükség - ezt már a rómaiak is felismerték, sőt igazából ők voltak az egyetlenek akik a dictatort szabályozták is - és nem sok okoskodóra.

2. Hatalmi előszervezet kiépítése
Kell egy párt, vagy hasonló szervezet (katonai diktátorok a hadsereggel szokták ezt a problémát megoldani, de ők nem mindenütt divatosak) amire számíthatsz, végrehajtja az utasításaid, megfelelő időben megfelelő helyen megteszi a megfelelő dolgokat. Zászlós felvonulást szervez, vagy megveri az ellenzéki párt tagjait, álbűntényeket követ el, ízlés kérdése. Fontos, hogy minél radikálisabb és emiatt hasznosabb embereid vannak az elején, annál biztosabb, hogy a hatalomátvétel után meg kell szabadulnod tőlük. Maga a párt viszont, országos szervezetével nagyon hasznos lesz a későbbiekben is. Fontos viszont, hogy a párton belüli ellenzék elképzelhetetlen. Minden ilyen törekvést csírájában el kell fojtani, kompromittálással (senki sem állna valaki olyan mögé, aki gyerekeket zaklat, drogozik, csalja a feleségét miközben a családról papol, stb, ugye? Nem árt előre mindenkiről összeszedni az ilyen adatokat, hogy kellő időben felhasználhasd. Aki a legügyesebb adatgyűjtésben, később kinevezheted a titkosrendőrség fejévé. Aki róla is adatot gyűjt, az lesz az utódja) vagy drasztikusabb eszközökkel akár. (pl. koncepciós per).

3. Hatalomátvétel
Ennek igazán sok módja van,az egyik legkényelmesebb, de hosszabb távon legkockázatosabb, ha egy idegen hatalom hadserege támogatásával veszed át a kormányzást. Ez társadalmi szempontból rögtön rossz pont, és általában nem tart tovább, mint az idegen erők jelenléte. Ha nincsen igazi támogatottságod, és igazi, megbízható országos szervezeted, ami folyamatos és erős propaganda tevékenységet folytatna és szervezkedne, akkor folyamatos problémáid lesznek a hatalom gyakorlásával. (lásd Szálasi esetét) Minél kétségesebb a legitimációd és minél erősebb az ellenfél, annál biztosabban tör ki polgárháború.
A hatalmat nem árt legitimizálni, méghozzá minél előbb. Akármilyen új rendszert akarsz is kiépíteni, a régi szerint kell átvenni a hatalmat, beiktatni magad, hogy senki előtt ne legyen kérdés jogi szempontból, ki az ország feje. Utána már lehet új alkotmányt írni, belső puccsot csinálni, (mint III. Napóleon), mindegy.

4. A hatalmi rendszer kiépítése
Azt hitted, hogy most már minden jó, mert beültél a trónba? Hát nem. Most jön a java. Országos hivatali szervezet kell, amit ellenőrzöl, kell egy erőszakszervezet, egy titkosrendőrség, propagandagépezet, (ezek egy része már készen van, csak átalakítást igényelnek, hogy biztosan azt tegyék, amit akarsz) és minden egyéb, ami gondoskodik arról, hogy ami az országban történik, téged szolgáljon. Nagyon fontos, hogy minden posztra a megfelelő ember kerüljön (a megfelelőség alatt nem a szakértelmet értem), aki azonban egyben nélkülözhető is. A hatalmi szervezetek számára nem létezhetnek fehér foltok. Mindenhova el kell jutniuk, mindent ellenőrizniük és befolyásolniuk kell. (párhuzam: nincs olyan, hogy a 12. körzetben azt csinálnak amit akarnak, és tudniuk is kell róla, hogy nincs olyan)
Amíg a rendszer kiépül és a társadalom elfogadja, népszerű intézkedéseket kell hozni (adócsökkentés, ingyensör, ilyesmik)

5. Az erőszakszervezet és titkosrendőrség
Minden diktatúrának vannak ellenségei, a titkosrendőrség dolga, hogy felderítse ezt, az erőszakszervezeté, hogy lesújtson rá és látványosan elintézze. Nagyon fontos, hogy mindkettő szabályozva és parancsok szerint működjön, főleg az alsóbb szinteken nem mehetnek a saját fejük után. Felsőbb utasításra akár nyilvános megalázással egybekötött helyszíni kivégzés is lehet a vége (mindig az adott ügy válogatja, hogy mire van szükség), de felsőbb utasítás nélkül ne randalírozzanak mindenfelé. Azt viszont nem árt ha tudja az egyszeri polgár, hogy az X szervezet (SS, ÁVO, Gestapo) tagjai bármikor különösebb lelkifurdalás és későbbi felelősségre vonás nélkül félholtra verhetik, sokszor olyan szabályok alapján, amiről csak ők tudnak. És mindenütt ott vannak. Ők azok akik tudatosítják a hatalom jelenlétét és erejét mindenkiben.
A titkosrendőrség feladata a besúgóhálózat kiépítése, és ez is kettős dolog. Egyrészt jól kell működnie, másrészt a félelemfaktort növeli, hogy ha nem tudják, mitől működik jól. Tehát a népnek tudnia kell, hogy ez működik, jól működik, de nem szabad tudnia, hogyan. Ha elég ügyes a kiépítés, nem fogja tudni, ki előtt mit szabad mondani és mit nem, következésképpen nem fog semmit mondani senki előtt. Így meg nem szervezkedhet senki ellen.

6. Propaganda
Minden országban sokan élnek, akik elhiszik, amit mondanak nekik. Elsősorban az ő számukra épül ki a propagandaszervezet, másodsorban a kételkedők meggyőzésére.
A propagandának három fő alapvetése kell, hogy legyen.
1. Most nekünk a diktátor alatt jó. És még sokkal jobb lesz, hamarosan, ha támogatjuk.
2. Kívülről a gaz ellenséges erők törnek szegény békés országunkra folyamatosan, miattuk rossz az ország helyzete. Mindig felkészültnek kell lenni egy támadásra. (ezt ha véletlenül nem sikerülne megoldani a válságot, lehet fokozni, egy háború mindig elvonja a nép figyelmét az egyebekről)
3. Belülről is folyamatosan ellenségek vannak, akik egyéni érdekeik, vagy külső biztatás miatt az ország ellen törnek, kémkednek, szabotálnak, lázítanak. Ezeket fel kell jelenteni, mert a nép ellenségei.
Ezeket aztán a pillanatnyi hangulat alapján lehet keverni, ha rosszabb a helyzet, akkor az utóbbi kettő felé, ha jobb, akkor a Panem et circenses alapon az első felé (a lényeg, hogy a diktátorral és a pártjával kössenek össze minden jót, mert nekik köszönhetik)
Az Éhezők Viadalában ez a rész ami a legjobban hiányzik. A 13. körzetből eltitkolás helyett olyan kiváló külső ellenség lehetett volna, hogy jobb se kell.
Tudatosítani kell a népben, hogy az ellenséges hatalmak elnyomják a népüket, ott rosszabbul élnek, erkölcsileg romlottak, nincsen jövőképük.Míg mi ugye hipersebességgel száguldunk egy földi kánaán felé.
A propaganda feladat felügyelni a sajtót minden szinten ahol csak lehet (manapság elég nehéz), gondoskodni a fenti üzenetek kellő célbajuttatásáról és minden más cenzúrájáról. (olyan egy normális diktatúrában lehetetlen, amit a Vendettában a tévés csinál, felvételről egy olyan műsor le nem mehetne, de még élőben is közbelépnének)
Az esetleges felmerülő kritikákat pedig meg kell magyarázni és cáfolni.

7. A társadalom
A társadalmi rend nem lehet statikus, (ez a Viadal másik nagy hibája) mindig kell út a felemelkedéshez, méghozzá olyan, ami a teljes behódoláson át vezet. (egyes kinevezéseket nem véletlenül kötöttek párttagsághoz anno) Nem lehet nagyon kiugró hatalmi elit, ahova esély sincs bekerülni, mert rögtön elégedetlenségeket szül.
A másik, amire a legtöbb diktátor nem jött rá (vagy nem volt alkalma megtenni) - a társadalmat a lehető legnagyobb jólétben kell tartani. A jóllakott ember megengedőbb, az éhező elkeseredettebb. A jóllakott ember lenyeli az állandó lehallgatásokat, és a többit, cserébe azért, hogy jól van lakatva. Maslow piramis, ugye. (gulyáskommunizmus, igen) És nem, a döntő többség nem gondolkodik előre. Neki a most számít, semmi más. (3 évig közvéleménykutattam, tudom.)
Mindazonáltal ez utóbbi nem kötelező, de akkor a besúgóknak és az ÁVOnak több dolga lesz.

8. A koncepciós perek, a népszerűtlen alvezérek
Macchiavelli írja a Fejedelemben, hogy ha népszerűtlen intézkedéseket kell hoznod, nevezz ki egy alvezért aki megcsinálja, miután elrendezte a dolgokat, nyilvánosan alázd meg, rúgd ki (végezd ki), és te leszel a jó fiú. Ez azóta is mindenütt bevett politikai gyakorlat. Fontos, hogy semmi rosszat ne kössenek a személyedhez, te vagy a jó király akihez fordulni lehet, mert igazságot tesz, csak időnként a rossz tanácsadók tévútra visznek.
Ezen kívül még egy fontos hozadéka van az ilyesmiknek: senki nem érzi magát biztonságban. És ez neked jó. A te pozíciódon kívül nem lehet megingathatatlan semmi. Sztálin néhány évente lecserélte a teljes garnitúráját, hogy nehogy valaki túl erőssé válhasson az alvezérei közül. De már az ókori Hellászban is alkalmazták ezt a sikeresebb türannoszok. (a sikertelenek meghaltak)

Asszem ennyi, ha ezeket betartod, lehetsz sikeres diktátor. A recept nem 100%, mert mindenki másmilyen és minden kor másmilyen.

Az éhezők viadaláról még:
Az első kötet egészen jó, a később nem értem, hogy a korábbi zseniális megoldásokat (vadászdarazsak, poszáták, stb) miért nem alkalmazza a Kapitólium. És miért van ennyire gyenge hadserege.
Katniss karaktere egészen ellenszenves, és félelemetesen buta (és az, ahogy mindenben a rosszat látja, és minden ellen lázad, elég fárasztó). És ahhoz képest, hogy egy diktatúrában nőtt fel, túlságosan őszinte.