2013. február 26., kedd

Szeretnék egy ágyat

Szeretnék egy ágyat ide, most, nekem. Ágyból is lehet dolgozni, nem? Ma úgysincs főnök, lazulás van, és olyna jól el tudnám képzelni hogy ágyban fekve kutatófelügyeljek. Szerintem tök jó ötlet.

Tegnap erőnléti edzés volt, és már kezdem érezni.

A legújabb edzőtársunk, a kínai lány kezd egyrejobban beilleszkedni, meglátjuk, mi lesz belőle egy hónap múlva mondjuk (ez általában elég erős határ, ugye havi tagdíj van és amikor úgy gondolja az egyszeri user, hogy már eleget kungfuzott életében/ebben az iskolában, akkor azért ki szokta várni a hónap végét, hiszen "fizetett érte").
Legújabb majdnem-edzőtársunk viszont nem jelentkezett, amit némiképpen sajnálok, mert...
Na de ezt leírom bővebben.
Lejött egy srác két hete, hogy ő aztán rettentően a mi stílusunkat akarja nyomni, utánanézett, és hú de menő, tök király meg minden.  Nagyon régen, külföldön csinált egy másik stílust, de most ezt akarja, és tökjó. Végigbeszélgette-teázta azt az edzést (ez gyakran megesik, ha valaki lelkes és érdeklődő, elvégre nem csak névben vagyunk kulturális egyesület, van itt bőven tudás is - főként a mester fejében, nem véletlenül végzett egyetemet a témában, meg hasonlók - akkoris ha főtevékenységünk a kungfu) és úgy mentünk haza, hogy jólvan, van még egy lelkes egyén aki tanulni akar. Ez nagyon nem árt, mert mostanában kevesen vagyunk.
Viszont két napra rá kiderült, hogy hat éve egy másik magyar kungfuiskolában tanul. És némi levelezgetés után kiderült, hogy azt sem akarja abbahagyni, soha nem is akarta.
Ezek után persze az ember elkezd konspirálni, hogy ez most mi is volt tulajdonképpen. Sokan voltak már itt - köztük én is - akik úgy jöttek le edzésre, hogy itt vagy ott vagy amott tanultak, jót, rosszat, akármit. Teljesen egyenlő bánásmódot kaptak, senkivel nem kivételeztek sem pozitív sem negatív értelemben. Olyan is van, hogy egy másik iskola tanulója vagy oktatója eljön, leül, teázik, beszélget, megnézi mit csinálunk, ilyesmi. Teljesen oké ez is.
Ilyen viszont, hogy valaki nem mondja meg, hogy egy másik iskola tagja, és lelkes érdeklődőnek álcázza magát, most volt először. És én nem értem miért csinálta ezt.
Kémkedni jött? Nade mit? Technikákat ellesni nem lehet a staus ismerete nélkül (illetve lehet de minek), az edzések nyíltak, akárki bejöhet, megnézheti, és a közhangulat sem abból áll, hogy véleményt nyilvánítunk más iskolákról. (a srác is itt beszélgetett 3 órát és elő se kerültek más magyar iskolák, kínai kultúráról meg kungfuról beszélgettek meglepő módon)
Szóval fura, kíváncsi lettem volna, mit mond ezek után, vagy hogy mit tud, ha beáll edzeni.
És nem, nem vertük volna meg, meg semmi ilyesmi, hasonló esetekben bízni szoktunk a stílus erejében.

Más: jelentkeztem táborba, nagyon remélem, hogy kapok rá szabadságot. 


1 megjegyzés:

  1. Hm. Harcművészet-kémkedés. Az is egy szakma, de szerintem az ipari jobban fizet:)
    Fura egy figura lehet.

    VálaszTörlés