Zárjunk évet

Az imént elveszett két fájl is amin dolgoztam (szétkapcsolt a szerver és emiatt a word bezárta azokat is amiket még nem mentettem sehova. Csak pislogtam mert ettől a gépre még engedhette volna menteni...) úgyhogy írok blogot. (aztán ha megtalálja a gép a szervert akkor folytatom a melót)

Zárjunk évet.

   Kissé megkésve azért csak írnék egy ilyen „hogy volt ez a 2012” postot.
   Az elmúlt évben egy csomó dolog történt, például volt január elseje, január másodika, január harmadika… (jó poén, csak sajnos nem az enyém).
   Kezdjük a szilveszterrel, meglepő módon egészen jó kis szilvesztert töltöttünk Eryéknél (azért meglepő, mert nálam a szilveszter dolog valahogy mindig félresikerül).
Folytatódott a LEP-pel, ami se nem volt túl szép, se nem volt túl jó, de legalább volt. Továbbra is úgy gondolom, hogy egy folytatódó hagyományt fenntartani és újjáéleszteni sokkal könnyebb, mint egy abbahagyott, már-már elfeledettet feléleszteni.
   Tavasszal gőzerővel dolgoztam, Rabyn egészen komolyra fordította az au-pair terveit, és mindemellett folyt a táborszervezés, amiről sok pozitív hírt hallottunk. Az év első felében elég sokat voltam beteg.
Elkövetkezett a nyár és a Tábor, mivel ennek értékelésével kezdtem a blogot, erre nem sok szót vesztegetnék. Alulmúlta a várakozásokat, de mégiscsak 10 napra megmentett a világtól.
Közben elkészült a regény első változata, aminek örvendezés helyett teljes átdolgozás lett a folytatása. Az év első feléből valahogy nem ugrik be ezen kívül sok dolog, pedig biztosan volt. (például volt MTT tudományos konferencia meg MTT születésnap, az előbbin nem vettem részt, az utóbbi annyira nem tetszett - a tábori darabok feltámasztása például egészen nagyon nem).
Azután következik az év második fele azzal, hogy Rabyn kiment Genovába.
Életemben először és eleddig utoljára jártam akkor reptéren, némileg csalódás volt, mert nem olyan volt, mint a filmekben, de hát így jár akinek túl nagyok az elvárásai.
Ezután rövid és lázas albérlőkeresés után sikerült egy egészen rossz albérlőt kifogni (akinek a szagát csak december végére sikerült kiűzni a kis szobából légfrissítővel és füstölőkkel) és megkezdődött a "tudok-e egyedül élni egy kutyával" kísérlet, amely sikerrel zárult, meg még mindketten élünk.
Közben Rabyn kint Genovában egyre elkeseredettebben kísérletezett azzal, hogy normális internetet szerezzen, engem meg nagyon elkezdett zavarni (sőt, idegesíteni) hogy nem tudunk normálisan kommunikálni.
Elindult közben az új Tolkien Klub, kisebb, de bátor, ráadásul én lettem a főszervezője.
Volt KÖMT is, felemás eredménnyel, de azért nem volt rossz.
Utána meg... nos, hát jött aminek jönnie kellett, az, ami bizonyította, hogy a páros év valahogy mindig rosszabb (persze ez nem igaz, mert időnként kellemetlenül rácáfol) és hogy a világvége dolog nem teljesen hülyeség így 2012-ben. Lényeg a lényeg, hogy akaratomon kívül csatlakoztam a szakítási hullámhoz, ami végigsöpört az MTT-n, és újra kellett értékelni nagyon sok dolgot az életemben (ez a folyamat még most is tart).
Sok mindent hittem magamról, amiről kiderült, hogy nem igaz. Például azt, hogy az ismert hibáim ellenére azért többségében jól csináltam ezt a kapcsolat dolgot, vagy azt, hogy könnyen túl tudom tenni magam rajta. Rabyn egyértelművé tette, hogy csúnyán nagyot tévedtem.
Eljött a december, elköltöztem a lakásból, magára hagytam a Szedert (nem, azóta sem bocsájtottam meg magamnak), és mindennek ellensúlyozásaként jöttek a Hobbit hétvégék, ahol némileg hasznossá tudtam magamat tenni legalább.
És végül a LEP, nos erről írok majd külön, mert ez már új év, bár azért visszaköszönt benne a régi. Azután amit és ahogy mondott Rabyn a végén (nem bocsátkoznék részletekbe, főleg, hogy inkább a szeme beszélt, mint a szája, de igaza volt úgy tűnik), valahogy nem tudtam lemenni koccintani és mosolyogni. Inkább maradtam fent a szervezői szoba előtt.
És így zárult az év, durva év volt, és nincs rá garancia, hogy ez nem az lesz.
Próbáltam optimistán zárni, csak nem sikerült.