Egy általam Rég Várt Ünnepélyről

Az MTT egyik legfontosabb - ha nem a legfontosabb - rendezvénye a LEP.
Persze, sokan a tábort tartják annak, némi joggal, de szerintem a LEP fontosabb, nagyobb, és sokkal több odafigyelést igényel.
Mert: A külsősöknek (azaz a világ MTT-n kívüli részének) mutatjuk meg, kik vagyunk. Az egyes személyek véleménye talán kevesebbet számít, de a közös megítélés annál többet. És egyébként is, mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, akinek vágyik az elismerésére, sokat számít a véleménye - igen a Tolkienes dolgokkal kapcsolatban is.
És mert csak egy napig tart. Ebbe az egy napba kell belesűríteni az MTT kreativitásának és alkotóerejének, szervezőkészségének teljes eredményét, itt kell megmutatni a jókedvet, a közösség erejét, Középfölde fényeit és árnyait, a tudást és a kreatív energiákat (amik még mindig és már megint jelen vannak szerencsére), és mindent amit alkotni tudunk. Egy táborban ha egyik nap nincsen topon valamelyik szervező, oda se neki, másnapra helyrerázzuk és a táborozók el is felejtik az egész végére, hogy volt ilyen nap. (persze ez kissé meseszerű megoldás, de ne menjünk bele).
A LEPen nincs ilyen, nincs B-terv, nincs holnap, csak ma van, itt és most.
Persze ennek csak akkor van igazi tétje, ha nagy LEP van, amire az idein kívül igen régen volt alkalom. Mert ha csak a rokonok meg barátok jönnek el, az nem tölt meg egy Corvin mozit, meg annak a nagytermét... (félelmetes volt látni, a művészeti estre tényleg majdnem tele volt, ilyenre még asszem sosem volt alkalom)

Nagyon örülök, hogy PJ-ék megcsinálták a Hobbitot, és ennek hatására nem csak tízéves sztorik vannak arról, hogy "hát kétezren jöttek el, bizony... el se hinnéd".
Hanem újra meg tudtuk csinálni a "Nagy LEP"-et, olyat mint rég, sőt, igazából jobbat.
Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert nyilván akadtak hibák, gondok, de egy jó ideje meggyőződésem, hogy az első LEPet azért tudtuk megcsinálni, mert senki nem mondta meg nekünk, hogy lehetetlen. (lehet, hogy csak én érzem így, egyszerű kis lótifuti voltam)
Mostanra felnőttünk a feladathoz, voltak profi jelmezesek, profi ismeretterjesztések, és profi művészeti est. (és főleg nem terjesztettünk álhíreket, mint 2004ben... :P )
Nem láttam senki olyat, aki nagyon csalódottan távozott volna, mert olyat várt, aminek a közelébe se jöttünk (persze ettől még biztosan volt, mindig van).
Ráadásul most a Hobbit hétvégékkel fel is vezettük a dolgot, egészen sikeresen.
Ahogy ott voltam és azt láttam, hogy mindenki dolgozik, mindenki lelkes, és az emberek vevők minderre, újra elfogott az az érzés, ami 2003ban. Igen, ezek vagyunk mi és igen, jó, hogy ezek vagyunk.

A személyes dolgaimtól eltekintve nagyon élveztem a LEP-et, pedig újfent végigdolgoztam, (de ha nem így tettem volna, rettentően sajnáltam volna. Mert ez olyan, mint egy piramis építése - sokszor nagy szívás benne lenni, de után ahogy elmondhatod, "igen, én ott voltam". Na ahhoz semmi nem ér föl)