Árulónak érzem magam

Árulónak érzem magam.

A Kis herceget nem szeretem kifejezetten, de a rókás rész nagyon megfogott már elsőre is. Felelős vagy azért akit megszelídítettél, mert bízik benned, gondoskodni róla és vigyázni rá, mert a szelídítéssel kiszolgáltatottá tetted. Minden kutyámmal eddig ezt igyekeztem maximálisan betartani. A kutya védtelenebb az emberi gonoszsággal szemben, mint egy óvodás, mert nem ismeri az álnokságot és a hazugságot. Ha megbízik valakiben, akkor azt őszintén és teljes szívből teszi, az életét is rábízná és adott esetben kockára tenné. Ez pedig olyan ajándék amivel nem szabad visszaélni. (De persze mi emberek természetesen visszaélünk ezzel is, sok szempontból az Ember maga a világra született Gonosz, aki szórakozásból öl, kegyetlenkedik és kínoz meg bárkit és bármit, és mindeközben azt hirdeti magáról, hogy ő a Jó).
Éppen ezért elhatároztam, hogy én kutyának hazudni nem fogok, becsapni nem fogom, mindent őszintén elmondok és ha kell, hát az életem árán is megvédem, mert az ilyen szintű szeretet és hűség nem érdemel mást.
Így hát mindig elmondom mi a helyzet, hova megyek, mi történt – ha megérti, megérti, ha nem, nem. (azt vettem észre, hogy ha megmondom a kutyának mikor jövök vissza sokkal kevésbé ideges a várakozásnál, mintha nem. Persze kísérletileg nem bizonyítottam : ) ) Mindig az első, hogy gondoskodom a kutya igényeiről, olyan nincs, hogy nincs mit ennie. És soha nem szidom le heccből, vagy viselkedek szándékosan másként, mint kellene, mert az átverés.

És konkretizálva a dolgot – itt van Szeder. Őt kezdettől ketten neveltük, egészen mostanáig én vigyáztam rá, mivel Rabyn kiment Olaszországba. De mivel a „ketten” már nem létező fogalom számunkra, és a Szeder mégiscsak az övé, hát vissza kell kerülnie hozzá, illetve a családjához. És mivel az elmúlt fél évben csak én voltam neki, én vigyáztam rá, én etettem, én vittem sétálni, az én ölemben aludt el esténként, hát bizony árulónak érzem magam. Mert ő nem tehet semmiről, semmit nem tett amivel kiérdemelte ezt ami vele történik. Sőt, mióta Rabynt elment, csak még inkább ragaszkodó, még jobban igyekszik, még többször bújik az ölembe.

Én meg pocsékul érzem magam amiért ez történik.

(de mindenképpen meg kell jegyeznem, nem kerül veszélybe, szerető otthon várja, ha nem így lenne, nem engedném, csak ettől az érzés még megvan.)