Hobbit filmkritika

Hobbit filmkritika

Előrebocsátom:

1. Eddig nekem elsőre egyik Tolkien-film sem tetszett. A Gyűrűk Urát sokáig kellett szoknom, a bővítettek dobtak a dolgon, de ettől még nehéz volt.

De a GyU után azt hittem, már megszoktam PJ-t, simán jöhet tőle Hobbit, akár három is.

Tévedtem.

2. Spoileres leszek.

Na akkor kezdjük. A premier után Ratz fogta meg jól a lényeget azzal, hogy ez egy mese, amit Bilbó mesél el Frodónak és, ahogy a filmben is említik, egy mesében előfordul, sőt kell is a túlzás, főleg ha az ember a saját kalandjait meséli. A Hobbit mesélési stílusához képest Frodó tényleg realista és lényegretörő a saját sztorija elmesélésében. (Ugye Tolkien „szerint” a Hobbitot Bilbó írta, a GyU-t Frodó, ő meg csak fordított)

Ezen nekem túl kellett tennem magam, pedig ismerem a könyvet.

Sztori:

Kicsit úgy éreztem az egész film alatt, hogy hiányzik a szív. Az a szív, Peter Jackson szíve, ami a GyU-ban megvolt, ami segítette, hogy megküzdjön a stúdiókkal, hogy az amúgy emberkerülő Alan Lee-vel jó kapcsolatba kerüljön, és amivel beírta magát a filmtörténelembe. A Gyűrűk Ura megkerülhetetlen alkotás lett, köszönhetően leginkább az eredeti történetnek, de a csapat lelkesedésének is. Peter Jackson – az enyémtől sajna eléggé különböző és néhol drasztikusan eltérő, de azért elfogadható – Középföldéje alap lett a fantasy filmekben.

A Hobbiton nem ezt érzem. Egyrészt érzem a „győztesre fogadni” elméletet, nem kísérletezni, biztosra menni, a Gyűrűk Ura farvizében úszni. Másrészt meg érzem a „hát basszus, ez az utolsó film Középföldéről és végre szabad kezet kaptunk, tegyünk bele mindent, amit a GyU-ba nem mertünk, de gyorsan”. (a Szilmarilokból ugye nem lehet. Mármint tilos is, meg lehetetlen is, némelyik történetet kivéve)

Ez két eléggé ellentétes dolog, és időnként erősen ütköznek is. Ráadásul a Hobbit megírva sem egy Gyűrűk Ura, nem egy több szinten értelmezhető hőseposz, csak egy kaland, ilyen történet ezer meg egy van – még jobb is – éppen csak ez Középföldén játszódik. Ha PJ ezzel akarta volna kezdeni a Köztépfölde-filmeket, egy fillért nem kapott volna semelyik stúdiótól.

Válasszuk kicsit szét – van a Hobbit sztori, és van a GyU-előzmény szál.

A Hobbit sztori olyan, amilyen, ezen turbózni nem sokat lehet, nekem egyedül a poénok fájtak (a trollos-orrfújósak a leginkább), mérsékelten monumentális, mese. Ezt tökéletesen adja elő PJ, sőt, már-már túl tökéletesen, kicsit lehetett volna vágni rajta a másik szál javára. Egyetlen hibája – amivel már a Professzor is szembesült – nem kompatibilis Középföldével. Pontosabban azzal a Középföldével, amit a Gyűrűk Urában megalkotott. Lehet átírogatni, meg ilyenek, de ahhoz, hogy kompatibilis legyen, újra kellene írni az egészet, erre meg ő nem vállalkozott és Peter Jackson sem. (mondjuk ez talán nem olyan nagy baj)

A Középfölde szál az időnként furcsa látványvilágtól eltekintve egészen jó. Sokkal több az ének és zene, megjelenik a Feketemágus, egyedül Radagast zavar bele, mert olyan mintha Narniából szökött volna át az egyik karakter. Maga Középfölde sokkal teljesebb. Érthető, hogy miért nem így filmesítették meg a Gyűrűk Urában (a nézők haja égnek állt volna a sok daltól, és nem értették volna a sok célzást, ami itt azért elő-előkerül, (pl. a valákat)) ezek azok a dolgok amiket a rajongók hiányoltak, de az egyszeri néző nem értékelt volna. Sajnos így bekerülhetett néhány olyan dolog, ami viszont eddig azért nem került elő, mert valaki odament PJ-hez, hogy „figyelj, ez marhaság”. Hát most nem ment. Vegetáriánus tündék (??), jávorszarvason lovagló Thranduil (ezt ki találta ki??), meg Radagst komplett karaktere Sebestyéntől a süntől a szánját húzó nyulakig…

A kettőnek azonban szerintem kicsit eltolták az arányait a Hobbit-szál felé. Nagyon ki lettek fejtve a karakterek, nagyon ki lettek fejtve az előtörténetek, nagyon sokat dumálnak a törpök és Bilbó (és ehhez képest nagyon lassan haladnak), még Azog is folyton kiselőadást tart a híveinek, ahelyett, hogy rikoltana kettőt, ahogy a GyUban megszoktuk és mindenki menne a dolgára. Egyedül Gandalf beszél keveset (ő meg beszélhetne többet).

Végeredményben elmondhatjuk, hogy nagyon kevés dolog történik a filmben, főleg ahhoz képest, hogy milyen hosszú. A Gyűrűk Ura ilyen ütemben 8-10 órás lenne.

Technika:

Még nem láttam a híres 48 fps 3D-t, így ezt egyelőre nem méltatom, de a 2D-ben végig az volt az érzésem, hogy a WETA gépeit nem frissítették a Király visszatér óta. A CGI néhol nagyon mű volt, élettelen, minden naplemente lehetetlen színekben pompázott, a szereplők arca néhol olyan sima volt mintha egy régi játék intro videóját nézném, (a csak- CGI szereplőké nem, de pl Thranduil és a komplett hadserege – meg a jávorszarvasa, amin lovagolt olyan volt mint egy Diablo II átkötőfilm részlete. Sok helyen nagyon furák a fények és valahogy hiányzik a mélység és a távolság.

A zene:

 Nekem kicsit sovány volt, bár épp most olvasom, hogy a megjelent Hobbit filmzene sokkal több új dallamot tartalmaz mint amit tényleg a film alá kevertek. (a „Far over the Misty Mountains” meg jó dal, de ennyiszer, ennyiféle feldolgozásban sok. Ilyet azok a zeneszerzők szoktak elkövetni ,akik csak tízévente egyszer eredetiek, és olyankor „hűbasszus, eszembe jutott egy dallam!!!” jelszóval mindenhova beteszik ugyanazt)

Szereplők:

Na ez a rész egészen erős. A legtöbb szereplő jól van megírva, és a színész jól adja elő, még a CGI szereplők is jók, (a három troll is, csak nem ebbe a filmbe valók). A Fehér Tanács kissé súlytalan, ha bemondják, hogy Christopher Lee-t számítógéppel generálták, elhiszem, (bár ez inkább a CGI hibája a mű háttérrel meg fényekkel), Galadriel sokkal jobb, mint az előzetes alapján sejteni lehetett, Radagast meg hát… pont olyan. Ő bármelyik Narnia-filmben elmenne, de itt…

Mindösszességében végig olyan érzésem volt, részben a fura sztori, részben a fura látvány miatt, mintha egy rajongói filmet látnék, ami itt-ott kicsit elvetette a sulykot, itt-ott elég gyenge, na de majd jön az igazi Hobbit és abban majd meglátjuk…

Csak éppen ez az igazi Hobbit…

Egy valamire vagyok nagyon kíváncsi, és az az, hogy a közönség mennyire fogja ezt befogadni. Ha ugyanis megbukik, akkor a két következő résznek biztosan vágnak a költségvetéséből… (és nyilván jórészt kész van, de a GyU filmek alapján azért bőven van még utómunka)