Hát öö izé

Nagyon nagy kísértés, hogy azt írjam a blog címének, hogy "egyedül maradtunk", de az övön aluli volna. Asszem.

Szóval, Rabyn ma reggel/délelőtt elrepült. Emitt jegyezném meg, hogy Ferihegy 2 elég impozáns, de én nagyobbra számítottam (először voltam ott).
Az elmúlt napokat aktív rohangászással töltöttem, meg hol egy csomó MTT-s volt itt, hol Rabyn családja, hol meg én mentem haza.
Nem utolsó sorban kaptam otthonról egy rezsót, és mivel itt nincs gáz a házban egyelőre, ez rendkívül hasznos.

Nade szóval nagyon fura az, hogy Rabyn nem jön haza, szinte várom, hogy mikor nyílik az ajtó és lép be, és nem.
És bár Jon Lajoie is megmondja, hogy "I don't have feelings 'coz feelings are gay", meg amúgyis mióta várom már, hogy egyedül lakjak valahol, azért ez a "fura" amit érzek, jelenleg erősen negatív.

Süti csütörtök

Régen mindig csütörtökön adtak sütit a menzán. Nem tudom, hogy megvan-e még ez a szokás. (meg, hogy mért pont csütörtökön és mért nem pl. pénteken.)

Reggel, amikor megint leszállított a hetes buszról a sofőr, hogy mennei kell villamost pótolni, azon gondolkodtam, hogy aki ezt a rendszert kitalálta annak random el kellene kobozni az autóját néha munkába menet, hogy átérezze a dolgot...
(arra is gondoltam, hogy fegyverrel kényszerítem a sofőrt, hogy menjen tovább, esetleg egészen a fent említett BKV fejesig és akkor majd jól térden lövöm az illetőt, de erről letettem.)

Vácon és környékén esett az eső, egészen sok. Fel is frissült tőle a levegő rendesen.

Most meg nemsokára megyek ebédelni, csak előtte nyomtatok jegyet Rabynnak, hogy ki tudjon repülni Olaszországba jól. 

Valamint tegnap megnéztem az Iron Sky-t, és nekem tetszett. Majd ha összeszedtem a gondolataimat, írok róla.

Egy félszemű, szürke öltönyös öregember napja

Na tessék, átállítottam a blog külsejét olvasóbarátra, erre elmentek az olvasók.
Legközelebb fekete alapon feketével írok.
Csakazértis.

Olvasom itt a táborértékelőket - most úgy tűnik, divat lett nyilvánosan ilyet írni - és fura, hogy mennyire kiakadnak egyiken-másikon a szervezők.
Pedig ez is a szervezés része. Ma már kellemes nosztalgiával tekintek vissza 2007-re és 2009-re (nem, nem megakadt a tű a lemezen, hogy folyton ezeket emlegetem, hanem ebben a két táborban voltam főszervező) mások még inkább, de azért még emlékszem - mi több, a gépemen őrizgetem a többi MTT-s meg táboros fájl között az akkori értékelőket. És hát nem éppen kellemesek.
A békát le kell nyelni, bólogatni, és kivárni azt a cirka egy évet mire a rossz emlékek elhalványodnak. Esetleg levonni bizonyos következtetéseket (következtetés lehet az is, hogy "ennek a hálátlan bagázsnak én aztán soha többé semmit, létesítsenek nemi kapcsolatot egy rakás leprás sünnel", meg az is, hogy "nincs igazatok, mert nincs és nincs és amúgyis ez egy jó tábor volt és nem tudjátok milyen volt és nincs igazatok, csak savanyú a szőlő" de egyiket sem javaslom. Mert nem ér ennyit.)

Mert ez csak egy tábor. Igaz, egy nagybetűs Tábor, de nem az egyetlen, hanem az egyik, ráadásul mostmár múlt idő. Vége, amilyen lett, olyan lett. Most akkor idézzem be ide is a kedvenc Omar Khajjám versikémet?
Tény, hogy lehetett volna jobb is, tény, hogy túl sokáig túl erősen vártam, de úgy jöttem haza, hogy "oké, de mikor indulunk a Táborba?" de akkor sem tudjuk újracsinálni.
Tessék majd elolvasni a táborértékelőket, úgyis az fog kijönni, hogy mindenki jól érezte magát, de senki sem tökéletesen, valamint legyen egy nazgúl csapat jövőre, meg egy olyan törp, ami jó ha van, de senki nem akar a tagja lenni. (minden évben ilyesmi jön ki, a kérdések kifacsartságától függően jobban vagy kevésbé érthetően)

És igen, még mindig akarok jövőre tábort szervezni, de nem dacból. Aki azért szervez tábort, hogy ő megmutassa, az sosem lesz sikeres, mert a dac jó energiaforrás rövid időre, de nem tart ki egy évig. Én azért akarok szervezni, hogy keretjátékot írjak és kvázirendezzek, mert szeretek ilyen módon hatással lenni a népre. (gondolkodtam ezen ma reggel, ha a 17. században élnék, tuti színpadi szerző akarnék lenni. Most már nem kifejezetten akarok, bár színdarabot írni élvezetes, hiszen csak párbeszédekre építhet az ember, viszont a színházasdi egyre inkább (kultúr)sznobság azt meg nem szeressem)
Egyetlen hátránya a keretjátékírásnak, hogy engem nem fognak meglepni a fordulatok. (nem, 2009-ben sem, mondom újra, Lachenn diktatúrájának megdöntése is lehetséges opció volt a forgatókönyvben, úgyhogy az sem lepett meg) De ezt majd valahogy túlélem.

Na ez így kijött belőlem. Mellékesen jegyezném meg, ha éppen a táborértékelődet írod, kedves olvasó, akkor olvasd el azt a legalább féltucatnyit amit eddig nyilvánosan összehoztak, és ha lehet ne tegyél még rá egy lapáttal. A szervezők is emberek. Mi több, a barátaink. Nekem meg rossz, ha a barátaim ilyesmin összevesznek. (amikor Esgal és Felagund az utolsó előtti éjjel összevesztek, azt is rossz volt hallgatni. Nagyon. Tökmindegy kinek mennyi igaza volt. Vannak határok amiket nem lépünk át a közösség, vagy kedvenc kifejezésemmel az Ég Alatti érdekében)

Tüzijáték után a meglepetések reggele

Tegnap voltunk augusztus 20-i tüzijátékot nézni, nem volt rossz, de sokkal jobb is lehetett volna, ha a meglehetősen sok alacsonyra lőtt rakétát egy magas helyről lövik fel, például hídról, netán a Gellérthegyről. Kb. 90%-al több ember látta volna.

Ezen kívül vasárnap óta fáj a térdem. Nem tudom miért és hogyan, így érzésre egy ideg van becsípódve és gyakorlatilag nem tudom behajlítani (behajlításból kinyújtani még annyira sem) mert piszkosul fáj. Egy lépcsőn nem tudok rendesen lemenni, se gyorsan felállni egy székből. Kungfuzni, futni, biciklizni meg végképp. (pedig a testem összes többi része mindezeket nagyon szeretné...)

Ma reggel meg első meglepetésként egy lódarázs fogadott a konyhában. Némi harc után chemotox meg egy pohár segítségével végeztem vele. (az eredeti ötlet az volt, hogy beterelem a pohárba és kiteszem az ablakon, de ebben nem volt partner)
Második meglepetésként Vácon összefutottam egy kedves, ápolt, tiszta tekintetű roma fiatalemberrel, aki mint kiderült, Jehova tanúja. Nagyon kevés alkalom volt eddig, amikor egyáltalán nem féltem egy cigány szemébe nézni, ez egy ilyen volt. Ha a Jehovák ilyen hatással vannak a kisebbségre, komolyan támogatni fogom őket.

 A reggel még nem ért véget, várom a következő meglepetést. (bár nem leszek szomorú, ha elmarad)

Színekről

Frissítettem egy kicsit a blog színein, mert állítólag nem volt jól olvasható. (meg kerestem egy betűtípust amiben van hosszú ő meg ű, és nem ariallal írja, mert az béna. Én amúgy jól tudom olvasni a fekete alapon fehéret, ezért nem tűnik fel, hogy zavaró lehet)
Továbbiakban háttér változtatása várható.
Feltéve ha valaki tud olyan háttérképeket amik nagyon, szépek és 300 kByte alatt vannak.

És egy kommentre válaszolva:
Nem fogok írni a regényemmel kapcsolatos levelezésről, Momo, majd ha egyszer híres író leszek akkor írok memoárt róla :D

Naszóval

Megnéztem a statisztikákat a blogjaimról (van ugye egy másik, nem nyilvános, oda azt írom amit nem szeretném ha visszakeresnének gugliban) és vicces.
Sajnos nem tudok minden nap sokakat érintő táborértékeléseket írni, úgyhogy valószínűleg csökkenni fog a népszerűségem.

Na majd kitalálok valamit.

Például, hogy gazság a blogspot, mert azt írják, tölhetek fel háttérképet, de akkor jó ha legalább 1200x1600-as és 300 Kb alatt van. Hát pont ilyen képem nincsen, mert vagy méretben nem jó, vagy terjedelemben. (ha meg kicsi akkor mozaikban teszi be.)

Tegnap megtaláltam az évek óta eltűntnek hitt magyar nyelvű Stronghold Crusader telepítőcédét, gyorsan telepítettem is. Nagyon hangulatos kis játék és viccesek a szövegek (egyedül Szaladin szinkronja béna).

Táborból hazatérve

Fura dolog, hogy idegen emberek vannak körülöttem. Mármint van amelyiket ismerem, de mégsem ugyanaz, a táborban csupa jó ismerős vett körül (legalábbis egy táborozóról sem tudom, hogy kifejezetten utálna), itt kint viszont mindenki idegen. Figyelnem kell, hogy ne nézzem az embereket, mert tolakodásnak veszik, és még azt hiszik, akarok tőlük valamit.

Meg fura dolog bejárni dolgozni, miközben agyban még bőven a táborban vagyok, és cseppet sem érdekelnek a munkahelyi dolgok. (de persze dolgozni kell, mertkülönben rossz lesz nekünk)

Ma reggel megállapítottam, hogy ha két hét futást kihagy az ember, már megérzi ha vonathoz kell szaladni (azért elértem), meg hogy az orbit még gyárt laprágót, és annak megvan az a hátránya, hogy csak öt van egy csomagban. Tegnap jól bevásároltam belőle, úgyhogy már mindegy.

Értékeljünk tábort

Ez itt az új blogom, nyilvános meg minden, elsősorban azért nyitottam, mert a másik olvasottsága 0 alá csökkent, (tehát már én sem olvasom), ellenben nem szeretném azt nyilvánossá tenni, mert nem úgy írtam.

Tehát értékeljünk tábort.

Egyszer volt, hol nem volt egy Alyr, aki hosszas vívódás után elment a 2004-es velemi MTT táborba (a 2003-masba nem mertem elmenni, mert egész addigi életemben ahány táborban ill. táborszerű dologban voltam, mindenhonnan negatív élményekkel (esetleg bosszútervekkel) tértem haza. Féltem, hogy az MTT tábor ugyanilyen)

Akkora sokkot kaptam pozitív értelemben, hogy 2006-ban már én írtam a keretjátékot (legalábbis az alaptörténetet) 2007-ben teljesen tábort is szerveztem (elsősorban a keretjátékos részét), 2009-ben meg keretjáték főszervező voltam jól. (egyéb években mind rendvez előfordultam időnként).

Mint a fentiekből is kiderülhet kezdettől fogva a fantázia rész fogott meg, kreatívkodni bárhol tudok (az íráshoz toll kell és papír, a társaság jelenléte meg sokszor inkább gátol), a közösség meg csak mérsékelten érdekel. Ez a keretjáték-fanatizmus lehet, hogy betegség, de ez van.

Előrebocsájtva

– nem állítom, hogy valaha is egyéni munkaként tökéletes keretjátékot hoztam létre, a keretjáték közös munka, közös gyerek

- Nem állítom, hogy elsőre mindenkinek menjen jobban mint az eddigi táborok együttvéve. Szervezőként (és SMT-ként is) minden táborból tanulok valamit szervezés tekintetében, ezek a tapasztalatok gyakran felülbírálják az addigi elméleteimet

- Deviszont ámde mégis ellenben és ennek ellenére – illik tanulni az előző évekből. A táborokat 70%-ban ugyanazok az emberek alkotják és teljesen egyik sem változik meg egy év alatt (több év alatt viszont igen, vannak ötletek amik egyszer nem jöttek be, később viszont igen, és olyanok is, amik egyszer hatalmas sikernek bizonyultak, de később erejüket vesztették. Az idő halad, nem lehet mindig ugyanazt a tábort megcsinálni)

Miután ennyit írtam a semmiről, kezdjünk bele.

Amikor az idei táborról először hallottam ilyen-olyan infókat, nem tetszett, amit hallottam. A bevált rendszer teljes felborítása, némelykor a szervezők személye nem tetszett, nem bíztam benne, hogy épkézláb tábort össze tudnak rakni. Ezért írtam egypár levelet és elkezdtem volna szervezni egy tábort, de ebből nem lett semmi (így utólag egyáltalán nem is baj). Itt jegyezném meg, hogy a tábor messze sokkal jobb lett annál, mint amitől féltem.

Végül a félelmeim kezdtek csökkenni, láttam, hogy megy a munka, senki nem veszi félvállról, a szervezők lojálisak a főszervezőhöz és tényleg nem mondanak semmit (ezt a fajta bizalmat Ankalimonnál már nem lehetett tapasztalni).

Ami megőrizte a negativitását az a tábor ára. Az előző években az egyik fő cél a tábor díjának lehető legolcsóbban tartása, akár a kényelem rovására is, ez idén nem volt annyira jellemző. A tábor díja egyre nőtt, (értem ezalatt azt, hogy decemberben úgy jöttek ki az előzetes árak, hogy benne van az utazási költség és most plusz hozzáadódott, nem is beszélve a „vegyél ezt-meg-azt a csapatodhoz” dolgokról).

Az árhoz hozzáadódott az, hogy 2008 után most először újra 9 napos lett a tábor (és ezzel együtt drágább). Nem tudom, hogy most a programok vagy más miatt, de rettentően rövidnek éreztem.

Kezdjük a helyszínnel:

A Nagyvisnyói tábor a képek alapján nagyon jónak tűnt, voltak építmények, faházak, fák, hegyek, patak meg állatok is.

Az első negatívum az volt, hogy a Szeder nem jöhet, hiányzott is, bár tény, hogy időnként útban van.

A helyszínen minden megvolt amit a fotókon láttunk, plusz még egy csomó eszköz ami a tulajokhoz és a személyzethez tartozott. A zuhanyzó semmilyen körülmények között nem tudott Középföldéhez tartozni.

A házak jók voltak, még így, ivóvíz nélkül is, (bár ivóvizes csapok lehettek volna sűrűbben is) az ebédlőben elfértünk (!! ez korábban gond volt ám, ha emlékeztek, eredetileg ennek a feloldására és a konyhán való segítésre találták ki a csapatok pohárnokságát), melegvíz is volt (ahányszor mentem, akármikor, nekem mindig volt) és nem ráztak a bojlerek, pedig ettől féltem (engem ez valahogy mindig megtalál, Kácsárdon is, Szanticskán is rázott, biztos extra áramérzékelőim vannak).

A zuhanyzóval az egyetlen negatívum az eltűnt tusfürdők esete. Ha egy éjszakára otthagytad a tusfürdődet a zuhanyzóban, az bizony eltűnt. Nem csak egy és nem csak egyszer. Nem akarok senkit vádolni, de az MTT-ben nincsen lopás (és ha volna, akkor pont a tusfürdőt? Nanemár).

A táborhely elég nagy és jól berendezett volt ahhoz, hogy minden csapat jó helyet találjon magának, ami a házaktól sincs tízperces gyaloglásra mégis elég nagy.

A környezet nagyon jó volt, az ember kilépett a kapun és máris ott volt a Vadon, aminek a hiánya Szanticskán és Kácsárdon azért eléggé zavaró volt.

Az állatok szelídek és aranyosak voltak, ami szintén jó.

De.

A kaja az extra felár ellenére sem ütötte meg a közepes mértéket. Elfogadható volt, de olyan hibákat követtek el a konyhások, amiket nem tudok mire vélni. Főtlen krumpli? Elszámolt tésztaadag? Ha kezdők lettek volna és az első napokban történik ez, akkor oké, de sem egyik sem másik nem igaz. És ha már kiírják a menüt, ne térjenek el tőle. Amúgy nem volt rossz, volt, ami kifejezetten ízlett, volt amitől rosszul lettem, de ez asszem egyéni szocproblem. Volt azonban egy olyan gyanúm, hogy a kaját fokozatosan egyre kevesebb pénzből akarták megoldani, ezért lett kevesebb a kaja és ezért tűnt el a repeta intézménye kb. az ötödik naptól. (az oké, hogy pl. a cordon bleut ki kell számolni per fő, nade olyan hogy tésztából, tarhonyából vagy krumpliból nem marad, az azért gáz…)

A személyzet/tulajdonosok kissé nagyobb számban voltak jelen, mint illett volna. A kocsikkal beálló haverok, a folyamatosan kergetőző gyerekek nem csak a hangulatot rombolták (mondjuk azt nagyon, utolsó este majdnem erőszakhoz folyamodtam az Achma meséje alatt jól hallható „Laura a kurva anyád” mondatot kiabáló kislány ellen), hanem a közbiztonságot is. Megszoktam, hogy egy táborban mindenemet széthagyhatom, legrosszabb esetben elázik vagy bekerül a raktárba. Most ez az érzés eltűnt. (pedig értékek nem sérültek, csak az érzés, ugye…)

A program

A csapatok összevonása a rendekkel mint ötlet először azt hiszem Manó szájából hangzott el 2010-ben. A rendeket először csíra változatban 2004-ben alkották meg, aztán 2007-től (Kácsárd I) lettek a táborok állandó résztvevői a fontosságban erejüket sokáig megtartó csapatok mellett. A kettősség, a dupla terhelés, a mindenhol maximumra törekvés (főleg azóta, hogy a rendeket mondjuk úgy profik vezetik) kezdettől fogva problémát jelentett, és nem azért, mert a táborozók nem akarták a maximumot, hanem éppen azért, mert akarták. Itt is előadás, ott is előadás, bemutató, mestervizsga, miegyéb. Ez így azért elég sok, a rendszeren tényleg változtatni kellett, de akkor előjön a negatívum is, miszerint az alternatív közösség menekülőpálya lehet, ha nem jön be a másik, illetve eltérő kihívások és eltérő kreativitás kibontakoztatására lehet megfelelő tér.

Az a véleményem, hogy nem lett kiaknázva az új rendszerben rejlő erő. Sokkal több idő lett ugyan a rendekre, de úgy éreztem, hogy sokkal lájtosabban töltjük az időt, mint lehetne. Ráadásul ott van a csapatdarab is, amiről azt mondták, hogy nem lesz olyan (a csapatdarab fura dolog, ha van, mindenkinek elege van belőle, mindenki azt mondja, hogy kifáradt a műfaj, ha nincs, mindenkinek hiányzik) aztán mégis hirtelen lett. egészen őszintén a hátam közepére kívántam ezt az idei csapatdarabot, főleg azután, hogy a „leülök ötletelni”-ből nagyon gyorsan „én írom a darabot” lett. Szeretek írni, de van, hogy nincs kedvem. Most nem volt. (főleg úgy, hogy mindenki tőlem várja a csodás ötleteket… Csapatban írni jó az ilyet, nem egyedül).

Emellett persze nagyon jó kis rend volt, Morkóval és az ő dicsőségével, jó kis csapatdarabbal, kirándulásokkal (nem is tudom mióta nem voltam kirándulni táborban, hiányzott már).

Hogy a többi csapat hogy alakult, azt nem nagyon tudom, de úgy láttam, elég jól érezték magukat. És nagyon sajnálom, hogy a színészesek (vagy kik, őszintén szólva nem voltak annyira markáns klánjellegek a táncosokat és vadonjárókat kivéve (vagy én nem vettem észre)) nem tudták az erdőben megcsinálni az utolsó napi bemutatójukat, mindenki teljesen halálra rémült volna, és az jó.

Néhány szó még az előadásokról, aztán írok a program többi részéről is.

- Ha nem tudtok énekelni, ne énekeljetek. (hacsak nem veszitek poénra, mint a Vadonjárók a Morko dallal, habár azt csak feszültséglevezetésként írtam, nem gondoltam hogy valaki is el akarja énekelni)

- Ha valaki ír egy mesterdarabot az nem biztos, hogy a szerző által felolvasva a legjobb. (vagy egyáltalán felolvasva)

- Mjuzikellel vagy ahhoz hasonlóval engem a világból ki lehet kergetni

A program egyéb részeiből kiemelném a sok szabadidőt, ami jó, (kivéve ha a kiírt szabadidőben hirtelen össze kell gyűlni mert hűdefontos akármi van. ezeket általában szabotáltam is) a sportlehetőséget, (többek között azért is szeretem az emtétét, hogy nem röhögnek körbe amiért béna vagyok a mindenféle labdajátékokban) meg a születésnapos dolgot, most erősen elkezdtem sajnálni, hogy nem nyáron születtem. (pedig szeretek télen születni, a tél fiai kemények, a nyáréi meg kis puhány izék)

Egy kivétel van, a kirándulás nem tetszett. A feladatok el lettek bénázva, és nem volt mögöttük koncepció. (ezenkívül túl sokszor megálltunk szöszmötölni)

Logisztika:

Nagyon menő volt, a raktárpakolás meg minden, jó ötlet volt kedvezményért pakolókat szerződtetni, és nem a holtfáradt szervezőkkel pakoltatni. Ami viszont nem volt jó, az a nulladik nap hiánya. (a +1. nap gyakorlatilag semmire se jó, de a nulladik kell, hogy a szervezők elfoglalják a tábort ügyesen. (akkor is ha még mások ottvannak és csak néhány házba tudnak bejutni)

Alapvetően a szervezési háttérmunkából szinte semmi nem látszott, sőt a szervezői megbeszélések se voltak olyan rettentően hosszúak, mint amikre emlékszem.

A tábor díszítése

Nekem nagyon hiányzott a sok zászló, pajzs és egyéb izé. A Hosszúház jó lett, de a többi kimeríti a minimalista dizájn fogalmát, és az bizony negatívan hat a hangulatra. Nem elég középföldi. (amúgy pontosan ezért nem örültem, amiért Bari lett a dizájnfelelős. Természetesen messzemenően elismerem a „civil” munkásságát, de még egy táborban sem volt ez előtt és nem tudja, hogy az hogy néz ki. Illetve már de.)

A keretjáték

Nos, elérkeztünk ide is, nem véletlenül hagytam utoljára.

A táboroknak a keretjáték adja meg az ízét, az extra hangulatát, amitől az MTT tábor különbözik bármilyen más kézműves, kreatív, lovas, akármilyen tábortól. Ez az amit otthon, vagy akár rövidebb találkozón nem lehet felidézni (nekünk is kell némi idő amíg levetjük a mugli álcánkat), az ami valósággá teszi a könyvekben írtakat.

A keretjáték furcsa dolog, szerintem senki nem tudná megmondani, mi az ami biztos receptként feledhetetlenné teszi. A 2007-es és 2009-es „epic” keretjátékok és a 2010-es vásárfalvi kisközösségi „barátok közt” szinte semmiben nem hasonlít, mégis meghatározó tényezők lettek, (legalábbis a visszajelzések alapján), emlékezetes epizódokkal (Vérének tavában, Lachenn diktatúrája, Fák halála, Baldor halála és temetése), a tavalyi talán kevésbé, mert szerintem túlságosan a színpadi irányba tolódott, de ettől még hozta a táboros hangulatot, Faramir kimenekítése az egyik legjobb élményem az egész évből. (sőt hangulatilag ide sorolhatjuk a 2005ös tábor első estéjén a tündék keresését és megtalálását az erdőben, habár annak a keretjátéknak ez az egyetlen igazán szép epizódja).

A tábori keretjáték furcsa hibrid, félig élődíszlet/színház, félig live szerepjáték, mindig az adott közösség határozza meg, melyik mennyire. (ezért nincs kész recept, teljes bizonyossággal sosem lehet tudni mire hogyan reagálnak a táborozók).

És tavaly egyértelműen kiderült, hogy a keretjáték hangulatát egyáltalán nem csökkenti, ha bizonyos részei az egyszerű táborozókkal együtt készülnek el. (gondoljunk csak a tavalyi éjszakai őrségekre, ahol gyakorlatilag random lehettél őr vagy ork mégis mindenki élvezte). ez éppolyan érdekes élmény volt, mint 2007-ben a történelem újrajátszásának sikere. Ott kb. mindenki tudta, mi lesz a szilmarilokkal, Melkorral, a Fákkal, csak azt nem, hogy mikor és hogyan, mégis az egyik legerősebb jelent lett a Fák halála. (és ez jórészt nem az én érdemem)

Az idei keretjátékról:

Az idei keretjáték elénk rakott egy rakás nagyon ismerős szereplőt, akik erősen hasonlítottak Vásárfalva lakóira, (tulajdonképpen nem lenne hülyeség egy több éven át húzódó állandó szereplős dolgot kitalálni amúgy) és a Diablo II egyes mellékszereplőire. Sőt, azt hiszem ez utóbbira túlságosan is. (legalábbis egy csepp nehézséget sem okozott, amikor a Diablo II első fejezetéből a Száműzöttek Táborát a tábori nevekkel ismertettem.)

Mindezen szereplők olyan nevekkel amiket csak az nem költ át, aki nem akar. Ahma, drachma, asztma..

Ezen kívül adva volt egy közösség, akik ünnepelnek, (de az ünnep miatt egy pillanatra sem hagyják félbe a munkát, hajnalban fát vágnak, napközben megkettőzik a falu épületeit egyetlen hét alatt) és adva van még egy sárkány.

A sárkány miatt hatalmas le a kalappal ezúttal is, merész dolog volt bedobni, és még jól is elsülhetett volna.

Ezenkívül volt egy rúna, amit a varázslónő(?) a tekercsből felolvasott varázslattal (??) megerősített. Ha nem az az ember találta volna ezt ki, aki a korábbi táborokban szívesen vette szájára a „Hol volt Tolkien?!” kérdést és kedvenc hobbija a LORE-hoz való ragaszkodás, nos akkor ezt nem emelném ki. De mivel az az ember találta ki, nem hagyhatom szó nélkül.

Csak hogy mindenki előtt tiszta legyen, Tolkiennél nem lehet mágiát tanulni, sőt, felirattal rögzített mágiára sincs túl sok példa. Vannak feliratos varázstárgyak, de az egészen más. Minden mágia amit alkalmaznak, valójában – az adott népek szemével – a szakértelem egy magas foka és a fizikán túlmutató extrém tulajdonságok az adott faj sajátságából adódnak, egyfajta veleszületett képességből, illetve hatalomból (ami nem újratölthető). Az embereknek, egyes tisztavérű númenoriakat kivéve ilyen hatalma egyáltalán nincsen.

Nos, egy mondókával megerősített védőrúna mindezzel meglehetősen szembemegy.

Még ez is elfogadható, egy tábor mégsem tudományos szőrszálhasogató konferencia, ami jobban zavart, hogy a sztori elég lassan indult be, a szereplők láthatóan lógtak a levegőben, az egész falusi élet a poénkodás felé fordult, (ezen csak egy nagyon erős kontra tudott volna segíteni, majd mindjárt leírom, például miféle) és ezen a sárkány puszta jelenléte sem tudott segíteni.

Az ötlet nem volt rossz, de a megvalósítás annál inkább.

Először is, kellett volna egy megnyitó. Amolyan rendes, hangulatos, ütős, és lehetőleg olyan ahol a gonosz-t nem gonyosznak ejtik.

Aztán, a keretjáték ne csak este 8-tól 10-ig tartson, már lassan vártam a 2008-as rémes mondatot hogy „Gyertek, keretjáték”. Tudom, hogy voltak reggel is történések, az még rosszabb, reggel csak nagyon extrém esetben vannak a népek IN-es hangulatban.

A keretjáték legnagyobb barátja a sötétség. Eltakarja a hibákat, teret ad a fantáziának, nem véletlen, hogy a leghangulatosabb jelenetek mind este voltak, de legalábbis szürkületkor.

Ezenkívül felmerül két nagyon fontos, szinte logisztikai kérdés. A tábornak volt egy kapuja, ami szinte ordít a felhasználásért, ezenkívül tele volt tűzrakóhelyekkel (sőt, mobiltűzrakó is volt). Ehhez képest a kapu IN-ben nem is létezett, se zászló, se őrség, se semmi, és tűz mellett is jó ha kétszer ültem az egész tábor alatt, pedig a hőmérséklet bőven megengedte volna…

Sőt, a tábor egyéb tárgyai sem nagyon kerültek felhasználásra, azon kívül, hogy az egyik csúszdát átalakították Ahma kunyhójának.

Az este 8-10-ig tartó gyűlést is jobban ki lehetett volna használni.

Én elhiszem, hogy a kereskedős-építkezős játék fontos, de talán nem ennyire. A „jön egy sárkány, de most fontosabb, hogy három befőttet adtak az éléstárba X Y és Z” sem a komoly hangulatot erősíti.

Az NPC-k motivációja és egymáshoz való viszonya sem volt elég erős és nem volt jól kidolgozva. Egyiküket sem szerettük vagy utáltuk meg, nagyon nem is sirattuk volna. (mellékesen az állomásos vetélkedőnek 2010-11-ben pont ez volt a lényege) Amíg nem jön a külső veszedelem, a belső konfliktusoknak kell fenntartania az érdeklődést, nem csak Roderick és Siderick vicceinek.

A külső veszedelemről.

Ha kicsit több energia van belefektetve, sokkal nagyobbat üt. (nem egyeneses arányban hanem hatványozottan) A törp kereskedő meséje pont elég ahhoz, hogy fűszerezze a már kialakuló falusi konfliktusokat (ha lettek volna), beleértve ebbe Heva és a gorviki fejvadász küzdelmét is. (aminek sem motivációja sem értelme nem volt, és máig nem értem, hogy miért nem rohantuk le testületileg a fickót. A „mert ez van megírva” nem jó válasz. Ha a Ribiszke általi felbérlés (?? ami totál wtf, Ribiszke nem Szauron, hogy ilyet tegyen) helyett azzal jelenik meg, hogy „Hewa, jól elmenekültél a bátyám fiaival, de ím megtaláltalak, és őket magammal viszem, hogy méltó nevelést kapjanak új Uramnál” akkor oké, személyes, alap, hogy a becsületbeli ügyeket párbaj által oldják meg, különben Hewa sosem moshatná le magáról, hogy gyáván elbújt egy csomó falusi paraszt kapája/fejszéje mögé.

Aztán a sárkány. Ha ennyire nem indul be a játék, előbb fel kellett volna lépnie, megjelennie, és a miheztartás végett széttépnie kapásból vagy öt embert. Akkor, hiába néz ki úgy, mint egy pónikrokodil, lett volna riszpektje. Az, hogy bejön (láthatóan elpróbálás nélkül, a füstgépek rosszul voltak beállítva, a járása fura volt) és közli, hogy „oké, de holnap visszajövök” hát az elég béna volt. Ha másnapig véd a varázs mért jön be előző nap? Ha véd a varázs mért tud bejönni egyáltalán?

Ha az egész belépője nem a meditációval indul (ami 2005 óta a „mindjárt történni fog valami”-t jelenti) hanem furcsa zajokkal, rettegő NPC-kkel, esetleg Ahma horrormeséivel (azokból végre kiderült, hogy a Bakacsinerdő mért gonosz, kár, hogy csak az utolsó napra írták meg őket) és a kapuban ijedten riadózó őrséggel (akik nem mernek a sárkányra nézni és elfutnak) akkor kb úgy fogadtunk volna egy közepes varangyos békát is, mint egy T-Rexet.

De még ha simán bejön és kettőt mordul és Rodarth odasúgja, hogy „oké, első sor elájult” akkor bizony elájulunk és mindenki retteg.

Majdnem jól elő volt készítve, Sideric megváltozása, a törp kereskedő meséje jó kezdet volt, de kevés. A hangulatkeltés, a dráma nagyon fontos, különösen olyankor, ha nem tudunk igazi sárkányt előhúzni a kalapból.

Maga a sárkány bábu egészen jó lett volna, ha nem látszik hány színű anyagból van összevarrva. 

Az egész tábor alatt csak a keretjátékra hallottam belülről (tehát a szervezők felől) panaszt, méghozzá olyanokat, hogy a részvételük és kreativitásuk nélkül semmilyen keretjáték nem lett volna. Ezek a vélemények nyilván kissé túlzóak, de túl erősek és egybehangzóak, semhogy figyelmen kívül lehetne őket hagyni. Ilyen kritikát én is kaptam 2007-ben (nem is alaptalanul), és nagyon sokat tanultam belőle. Remélem idén sem lesz másként.

Ami a keretjáték javára írandó, hogy volt, és nem omlott össze (bár több forrás egybehangzóan állítja, hogy ez szinte kizárólag az NPC-k érdeme). Eddig csak 2005-ben omlott össze, örültem, hogy most elkerüljük a dolgot.

Lezárásként foglaljunk össze.
Alapvetően nem volt rossz tábor, az idő nagyobb részében jól éreztem magam, de nem éreztem magam MTT táborban, és ez az érzés bizony hiányzott.
Jövőre szeretnék szervezni, meglátjuk mi lesz belőle. 

Utólagos bejegyzés, avagy csak kihagytam valamit:
Az ébresztő zenék meglehetősen langyik voltak. Elhiszem, hogy Zsoltnak vannak kedvenc játékai, azt is, hogy ezeknek adott környezetben nagyon jó zenéjük van, de ettől még nem lesznek jó ébresztők...