Húsvét

A húsvét nagy előnye a háromnapos hétvége, amit például Medieval II Total Warral tudok tölteni. (meglepően sok mindent sikerült elvállalnom az utóbbi időben, TK mellé Gyerektábor, TLV, nameg minden nap kötelező németezés éés még a kungfuiskola facebook oldala is... hétköznap örülök ha ezekre jut idő, nemhogy itten játszani)

Pénteken volt Tanácsülés, hosszú és időnként rettentően fárasztó, de alapvetően szórakoztató. Sőt, azt hiszem kifejezetten konstruktív is. Én mindenesetre beadtam előre írásban a Tolkien Klub beszámolómat, hogy ne menjen vele az idő (és mert írásban könnyebb összeszedni a dolgokat). Egyébként TK-t szervezni érdekes dolog, mert mivel havonta visszatérő rendezvény, nincs egy felfutása a dolognak, ami alatt minden mást félretolva csak ezzel tud törődni az ember. Ez sokszor visszaköszön, de éppen az ismétlődés miatt egy hónap alatt ki tudjuk javítani a problémákat- feltéve ha tudunk róla.

 És most néhány teljesen más dolog ami ez utóbbi időben foglalkoztatott:
- Óraátállítás. Szerintem ez gonosz dolog inden ember belső órájával szemben. Tessék megállapodni egy időszámításban és úgy hagyni. Szerintem alapvetően a téli lenne a jobb, mert az volt az eredeti és nekem az tetszik jobban, de ha a többség a nyárit akarja, ám legyen, csak ne váltogassuk már összevissza.

- Észak-Korea: Nem tudom, hogy most Kim Dzsongun túlment-e már egy határon vagy csak a szokásos feltűnési viszketegségük jelentkezett, (ha egy picike realitásérzékük is van, tudják, hogy ezt a háborút nem fogják megnyerni, és még Kína sem fog melléjük állni) mert ugye ha nem figyelnek rájuk, akkor nem tudnak annyi segélyt követelni. Perpill senkinek sem érdeke a háború (bár szvsz például az Apple meg a Nokia tapsikolna ha a Samsungot lebombáznák, (más szempontból mindketten onnan rendelnek chipeket úgyhogy mégsem)) Dél-Korea belerokkanna Észak-Korea újjáépítésébe, (a németeknél sem zajlott simán, máig vannak különbségek, és náluk azért kisebb volt az eltérés a két ország között) az USA a háta közepére sem kívánja, és persze Kína nem örülne ha ezek ketten ott építkeznének az ő határainál.
Szerintem egy Kínai hátterű puccs és egy kvázi kínai bábállam kiépítése megoldaná a problémát, hozzávéve a kínai típusú reformokat is.

- Kungfu: Van facebook oldala a kungfuiskolának, most már vannak rajta idei edzős képek is, már csak az kellene hogy marketing hatása is legyen. (perpill külföldről többen nézik/látogatják mint itthonról)
Juteszembe elő kéne szedni már a kínai tesákészletet mielőtt megromlik a TieGuanYin tea, és jól elteázni a maradékot.

- Meló: Nemrég voltam a Siketek iskolájában, nagyon szép épületben van, Vác főterén. Meglehetősen zavaró volt azt tapasztalni, hogy mennyire nehezen alkalmazkodom a komfortzónámon kívül eső kommunikációhoz.

Hétfő

Eressz össze két embert a kutatóban, és rögtön beszélgetni kezdenek.
Másrészről mennyivel könnyebb lenne családfát kutatni ha előtte megtanulnának olvasni. És ha megbeszéltük hogy a korabeli mutató már nem jó akkor minek veszik előre újra és újra és csodálkoznak hogy nem találnak semmit az alapján.

Tudom és vállalom, én vagyok a gonosz.

Szombaton volt Tolkien Klub, amit kettős élményekkel zártam. Voltak szervezési nehézségek (a tél miatt csúszó kószakommandó eléggé bekavart, de nem csak az) meg az elején meglepően kevés résztvevő, ami főleg azért volt rossz, mert szegény figurafestő srácok akikkel szépen leegyeztettem mindent, tök sokáig ott ültek dolog nélkül.
Nem volt rossz mesélni, meg úgy láttam mások is megtalálják a szórakozásukat.
Kár, hogy végül nem mentünk el pizzázni.

Ma reggel Estelwennel jöttem a vonaton, sikerült ezt is megszervezni.

Hm, kéne németezni (na rögtön fogok is) meg írni a Bakacsin betyárját, csak utóbbihoz kéne egy kis jókedv, ami nincs.

Az új telefon

Szóval, mint már a lentebbi bejegyzésből is kiderült, új telefonom van, kategóriákkal okosabb, mint a régebbi, de még nem számít okostelefonnak.
Sokáig gondolkodtam rajta milyet akarjak, végülis a pénztárcám és a családom ráhatására (a hugomnak nagyon hasonló van) egy Nokia Asha 302 lett az eredmény.
Van rajta wifi, internet, facebook meg email kliens, és mivel qwertz billentyűzete van, szereztem rá olyan notepad progit amivel számítógép által is értelmezhető formában tudok írni jegyzeteket. Az elmúlt napokban próbálgattam a határait, a médialejátszó videókra nem annyira menő, (töltöttem le másik progit és ugyanolyan) és semelyik netböngészővel nem tudok blogot írni ide (a gugli nem csípi az ilyen fapados dolgokat, ezt már gépről is tapasztaltam régi verziójú firefoxnál) és nincsen rajta gps.
Ami még zavaró időnként, hogy felülbírálja a hálózati beállításaimat és a telenor cuccait jobban szereti a wifinél (bár van egy olyan érzésem, hogy ebben a szolgáltató keze van, nem a gyártóé).

Az elmúlt két napban kb. folyamatosan ezt nyomkodtam, témákat nézegettem rá, meg appokat meg ilyenek, teljesen meg tudom érteni azokat, akik ezzel egy rakat időt eltöltenek, mert tényleg el lehet, és aztán senki nem érti az örömödet, hogy most már más színű a szöveg háttere a menüben és ez mennyire menő.

És ofkorsz, mivel Asha a típus neve, ezért ment a Greyjoy címer háttérnek és a Greyjoy név bluetoothra, és nagy bánatom, hogy nem lehet bejelentkező szövegnek beállítani, hogy "we do not sow"

Kísérleti bejegyzés

A kísérlet arra irányult, hogy vajon tudok-e telefonról blogolni, és amint a kommentből is látszik - a téma kivételével nem.

Avagy van új telefonom és azt nyomogatom.

Szeretnék egy ágyat

Szeretnék egy ágyat ide, most, nekem. Ágyból is lehet dolgozni, nem? Ma úgysincs főnök, lazulás van, és olyna jól el tudnám képzelni hogy ágyban fekve kutatófelügyeljek. Szerintem tök jó ötlet.

Tegnap erőnléti edzés volt, és már kezdem érezni.

A legújabb edzőtársunk, a kínai lány kezd egyrejobban beilleszkedni, meglátjuk, mi lesz belőle egy hónap múlva mondjuk (ez általában elég erős határ, ugye havi tagdíj van és amikor úgy gondolja az egyszeri user, hogy már eleget kungfuzott életében/ebben az iskolában, akkor azért ki szokta várni a hónap végét, hiszen "fizetett érte").
Legújabb majdnem-edzőtársunk viszont nem jelentkezett, amit némiképpen sajnálok, mert...
Na de ezt leírom bővebben.
Lejött egy srác két hete, hogy ő aztán rettentően a mi stílusunkat akarja nyomni, utánanézett, és hú de menő, tök király meg minden.  Nagyon régen, külföldön csinált egy másik stílust, de most ezt akarja, és tökjó. Végigbeszélgette-teázta azt az edzést (ez gyakran megesik, ha valaki lelkes és érdeklődő, elvégre nem csak névben vagyunk kulturális egyesület, van itt bőven tudás is - főként a mester fejében, nem véletlenül végzett egyetemet a témában, meg hasonlók - akkoris ha főtevékenységünk a kungfu) és úgy mentünk haza, hogy jólvan, van még egy lelkes egyén aki tanulni akar. Ez nagyon nem árt, mert mostanában kevesen vagyunk.
Viszont két napra rá kiderült, hogy hat éve egy másik magyar kungfuiskolában tanul. És némi levelezgetés után kiderült, hogy azt sem akarja abbahagyni, soha nem is akarta.
Ezek után persze az ember elkezd konspirálni, hogy ez most mi is volt tulajdonképpen. Sokan voltak már itt - köztük én is - akik úgy jöttek le edzésre, hogy itt vagy ott vagy amott tanultak, jót, rosszat, akármit. Teljesen egyenlő bánásmódot kaptak, senkivel nem kivételeztek sem pozitív sem negatív értelemben. Olyan is van, hogy egy másik iskola tanulója vagy oktatója eljön, leül, teázik, beszélget, megnézi mit csinálunk, ilyesmi. Teljesen oké ez is.
Ilyen viszont, hogy valaki nem mondja meg, hogy egy másik iskola tagja, és lelkes érdeklődőnek álcázza magát, most volt először. És én nem értem miért csinálta ezt.
Kémkedni jött? Nade mit? Technikákat ellesni nem lehet a staus ismerete nélkül (illetve lehet de minek), az edzések nyíltak, akárki bejöhet, megnézheti, és a közhangulat sem abból áll, hogy véleményt nyilvánítunk más iskolákról. (a srác is itt beszélgetett 3 órát és elő se kerültek más magyar iskolák, kínai kultúráról meg kungfuról beszélgettek meglepő módon)
Szóval fura, kíváncsi lettem volna, mit mond ezek után, vagy hogy mit tud, ha beáll edzeni.
És nem, nem vertük volna meg, meg semmi ilyesmi, hasonló esetekben bízni szoktunk a stílus erejében.

Más: jelentkeztem táborba, nagyon remélem, hogy kapok rá szabadságot. 

Gondolatok egy lakótelepről

Hétfő este amikor edzésről hazafelé vittek kocsival (pontosabban a pályaudvar felé), az autó ablakán kinézve megdöbbenve vettem észre, hogy a panelházak puszta látványa honvágyat ébreszt bennem.
Tény, hogy edzések után (meg úgy általában fáradtan) mindig szentimentálisabb vagyok, de ez azért meglepett. Sosem szerettem a lakótelepeket, csúnyák, személytelenek, betonból vannak és nagyon sok ember lakik nagyon kicsi helyen.

És ámde mégis, ennek ellenére (ebben a mondatban észrevehető a helyesírási szabályok szándékos áthágása a figyelemfelkeltés érdekében) így történt. Ennek egyértelműen Albertfalva az oka, mert az ott töltött három év mégiscsak három év. A három év darabja 52 hét, minden hét 7 napból áll, ebből is látszik, hogy rettentő sok idő.  (minden nap 24 órából, minden óra 60 percből, és egy bókhoz, csókhoz, pár kedves szóhoz nem is kell egy perc... Lám, mennyi elvesztegetett, másra fordított idő, ugye? Lépjen be az Időtakarékhoz és... Oké, az egy mások sztori) Ennyi időbe rettentő sok dolog belefér.
 Nagyon sok dolog ami szép volt és jó, sok dolog, aminek nem kellett volna megtörténnie (legyünk személyesebbek: amit másként kellett volna csinálnom) és sok dolog, ami megtörténhetett volna, de sajnos mégsem történt. Sokkal több jó dolog belefért volna ebbe az időbe (meg az előtte lévő másik három évbe) de sajnos mégsem fért bele.

Igen, már megint az elmúlt kapcsolatról írok, és igen, elő fog fordulni a jövőben is, van aki kibeszéli, én inkább kiírom magamból. Akinek nem tetszik, átkapcsolhat a Barátok köztre, Miklós éppen Hong Kongban van (pofátlanság, én akarok ott lenni) és azt állítja, hogy kirabolták, pénzre van szüksége. A fia meg egy kis fadobozkából akarja neki elküldeni a pénzt. Gondolom nekik van fénypostájuk.

Visszatérve a fenti témára, ha nem lenne olyan, amilyen, mindenkinek ajánlanám a hosszú kapcsolat utáni szakítást, nagyon érdekes dolog. Az ember belül összeomlik, mint az Eredetben Leonardo DiCaprio kis világa, csak sokkal gyorsabban, és össze kell raknia magát, minél durvább volt a dolog, annál lentebbről kezdve. És egy sokéves dolog után az összerakáshoz hozzájön még az a még érdekesebb rész, hogy minden egyes építőkockáról el kell dönteni, kell-e ez még, és hogy ez vajon tényleg az én építőkockám, vagy a másiké? Esetleg közös? (igen, építőkockákból, mi több, betűkockákból állok. Ezért lettem grafomán). Nagyon sok viselkedésminta, vélemény, gondolat van, amit a másiktól vettünk át, még több, amit közösen alakítottunk ki, és bizony mindegyikről érdemes megfontolni, hogy egyedül is így gondoljuk-e, vagy csak a másik hatása volt erős. A mindenféle dolgokhoz kapcsolódó emlékekről és érzésekről nem is beszélve. Van olyan dolog, ami egyébként objektíven nézve is jó csak a hozzákapcsolódó érzés túl erős. (de ugyanez fordítva is, elvégre szó sincs arról, hogy mindent el akarok felejteni, hogy csupa szörnyű rossz dolog történt.  Emlékezni jó)
Persze mindent nem is szabad elvetni a közös dolgokból (gondolj bele, ha kisgyerekkorodtól ismered a későbbi partnered azt
És bizony ahhoz, hogy egyszer valahol kinyíljon egy ablak, be kell csukni az ajtót magunk mögött. És azért egyes rövid időszakokat leszámítva nem akarom lezárni a teljes életemet 29 évesen, úgyhogy nem árt, ha az az ablak egyszer majd kinyílik.

Ennyit a lakótelepekről. Vagy mi.

De a gondolkodásról és emlékezésről eszembe jutott, hogy megint olyan időszakom van, amikor teljesen általános, ismert és amúgy kisujjból kirázandó dolgok (főként nevek) nem jutnak eszembe. Régebben ezt a vizsgaidőszakra fogtam, de most nincs vizsgaidőszakom, mégis előjön. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy talán valami betegség jele, és mindig nagyon reménykedem, hogy mégse...

Nehéz folyton címet adni egy bejegyzésnek

A tegnapi edzés tanulsága a kontroll. Márminthogy kell. Nekem. Ön. Még több.
Rettentően nehéz átváltoztatni a mozgásreflexeket, a reakciókat, (már alapból nehezen tanulok új mozgásokat és akkor még legyen kreatív is) folyamatos fegyelem és koncentráció kell, és ez nálam lassan megy. Nem vagyok az az ösztönös harcos aki megnéz két Bruce Lee filmet aztán lerendez egy fél edzőtermet. Vannak olyanok akik számomra elképzelhetetlenül gyorsan képesek átültetni az elméletet (t. i. formákat és kötött gyakorlást) a gyakorlatba (kötetlenebb gyakorlás, "küzdelem"). Én meg még az átlagnál is lassabb vagyok ilyesmiben, szvsz egy thai box klubban én lennék az, akit mindig leütnek, mert tudja ugyan, mit kéne mozdulni, de pont egy (vagy több) pillanattal később, mint kellene...
Így csak néhány lila folt meg ilyesmi jön be, de az már megszokott, sőt, már-már hiányzik, ha nincsen (biztos mazochista vagyok, de szerintem hozzátartozik egy harcművészethez, hogy az embert több-kevesebb gyakorisággal megütik) meg mellé újra és újra a tanulság: önkontroll, koncentráció, fegyelem, testtudat (legalább annyi hogy ha a kezemre figyelek, attól még figyeljek a lábamra is és maradjon stabil az állásom... :P ) és persze az ösztönös "összehúzom magam és csukott szemmel hadonászok összevissza" reflex kordában tartása. Időnként lehet, hogy hasznos, de gyakorlottabb ellenféllel szemben nem kifejezetten. (asszem még mindig kapargatnának össze a terem padlójából ha beviszi az edzőtársam azt a szép nagy köríves alkaros daru ütést, amit bevihetett volna)

Na ennyit a tegnapi élményeimről, egyébként jó edzés volt. Nem mellesleg megcsináltam a kungfuiskola facebook oldalát, hogy legyen. Hátha pont ez alapján fog lejönni valaki edzeni, ami nem ártana mert egyre kevesebben vagyunk.

Edzés előtt még bementem a médiamárktba, és vettem új fülest, mert az előző elhalálozott, és... az eddigi panasonicra azt hittem, hogy jó. Aztán bedugtam a lejátszóba az új (és meglepően olcsó) Sennheisert és uh. (és öt perccel később lemerült a lejátszó :D )