Nápolyi

Nápolyinak hívják az új gépemet. Sokkal méltóságteljesebb nevet akartam neki adni, de hát a kinézete alapján csak ez ragadt rajta.
Merthogy egy Dell inspiron 3521-es, aminek a fedlapja, meg a csuklótámasza (az a rész ami a tapipad mellett van) ilyen nápolyiszerű mintás.
Merthogy végre
1. Fizetett az MTA (meglepően gyorsan, de kevesebbet mint vártam)
2. Megrendeltem a gépet, igaz, hosszas válogatás és több környi boltolás után
3. Meg is érkezett és át is vettem.

Ugye meghalt a korábbi szeretett Fujitsu-Siemens Amilo Pa 3515-ösöm, nagyon hirtelen és nagyon rosszkor (mondjuk mikor tud egy gép jókor meghalni a mostani erősen gépfüggő korunkban, ugye). Szerencsére pont volt némi plusz melóm amiből tudtam venni egy újat. Eredetileg teljesen másik gépet néztem ki, nevezetesen egy Lenovo G500-ast, mert az elvileg az olcsó de jó kategória, viszont a boltban mindkét szervizes srác egyhangúan lebeszélt róla, merthogy állítólag a zsanérjai gyengék és már a sokadikat ragasztják meg az 500-as sorozatból. Nem tudom, hogy mennyire van így, de mivel sosem bántam szuperkímélően a gépeimmel (bár azért kirándulni nem vittem magammal), és tudtommal a boltnak semmilyen anyagi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy bármi más gépet vegyek, (nyilván ha egy bizonyosra akartak volna rábeszélni, akkor gyanakodtam volna) hagytam magam lebeszélni róla.
Újabb keresgélés meg kompromisszumok után jött ki Nápolyi, gyengébb processzorral és videokártyával, (végülis így 1,9 ghz intel pentium dual core, a videó meg intel hd graphics integrált, a windows élményindexe 4,6) ellenben 3 év garanciával és amúgyis Dell, érezhetően masszív darab (de erről mindjárt bővebben). És ami a fő, hogy belefért abba az összegbe ami a bankszámlámon lakott.
Persze ez sem ment simán, a bolt minden sürgetésem ellenére (merthogy szükségem van a gépre, dolgozom, Zsolt gépét meg, amit kölcsönkaptam, már eléggé visszaadnám) is ráaludt a megrendelésre, meg a telepítésre, végül bemorcultam és elhoztam tőlük ahogy volt minden nélkül.
Elvégre windowst telepítettem már nem is egyszer, drivereket is szedtem össze netről, mi baj lehet, gondoltam.
Elsőre amikor kibontottam és bekapcsoltam, pozitívan csalódtam, egyrészt, mert egyáltalán nem olyan vastag, mint a melóhelyen lévő inspiron M5030, ami alapján tartottam ettől a sorozattól, ámde sokkal masszívabb annál. (az sem egy régi darab, de vastag, a billentyűzete se egy csúcs, és amellett hogy vastag, érezhetően üres belül, kicsit dobolás érzése van az embernek amikor gépel rajta. Ráadásul a képernyője is halványka, ami még plusz ront az élményen)
A másik meglepő, hogy volt (van) rajta egy ubuntu, ami nagyon aranyosan elindult meg minden, csak hát nekem nem teljesen megfelelő. (ms accessben kell dolgoznom és pont, plusz a játékokkal sem biztos, hogy olyan jól megbirkózik a linux)
Nekiálltam hát telepíteni a windowst, meg összevadászni a drivereket, merthogy annyira 21. század a gép, hogy nem adnak telepítőcédét, hanem vadásszam le a netről ügyesen, mert az könnyű (nem) és egyértelmű (végképp nem). Kezdjük onnan, hogy ha már a hálókártya drivert is le kell tölteni, akkor egy másik gép (vagy a windows telepítése előtt a linux - ami sajnos a windows után elérhetetlen) nélkül teljesen meg vagyunk lőve.
Folytassuk ott, hogy ha egyszer 32bites windows7 van otthon, akkor hiába ajánlott a 64bites a géphez, bizony azt fogom rátelepíteni, mert nincs se időm se módom újat beszerezni. Ezen viszont a dell honlapja teljesen kibukik, neki ehhez nincs driver, meg minden. Persze - tapasztalat - a legtöbb nevesítetten 64bites driver (pl wifi, hálókártya, hangkártya) fut a 32-esen is, sőt szerintem xp alatt is menne, mert úgy csinálták meg anno.
Minden szépen (és rohadt lassan, kedves dell, ez itt nem az usa, ahol minden utolsó sivatagban is repkednek a gigabites netek) települt, a videokártyát kivéve, mert az nem akart, sem a delltől (mondjuk ők drivert se adtak volna, pukkadjak meg, hogy nem dedikált videokártyát vettem) sem az inteltől, de ez szerintem - így utólag - a windows hibája volt.
Mindent összevetve, kb két napot szívtam a telepítéssel, ami így visszagondolva az egyik leghosszabb ilyen kaland volt az életemben, eddig bármilyen más gépet jobban és gyorsabban tudtam telepíteni, ideértve azt is, amikor a régi gépemre tettem fel a win7-et és ugyanígy össze kellett vadásznom a drivereket (az addigra már rég kifutott típushoz... és érdekes módon mindegyik gyorsan és egyszerűen megtalálható volt a fujitsunál...).

Végeredményben: már játszottam is vele, filmbe is belenéztem, elégedett vagyok. Ugyan tegnap egy időre elfelejtette, hogy van benne hang (kicsit tüntetőleg nyomkodtam a hangkártya kezelőprogiját, akkor hirtelen eszébe jutott) de ez szintén inkább a windows hibája lehet, más gépnél is találkoztam vele, (sőt régebben általában újraindítás is kellett hogy "eszébe jusson" a hangkártya).

Összefoglalva: szép, masszív ház, szigetes billentyűzet (bár még szoknom kell), bazinagy és mindenféle extrákat tudó touchpad (ennek tiszteletére még nem kapcsoltam ki), jó hangszóró (nyilván laptophoz meg főleg a régi gépemhez képest), szép kijelző, és kevésbé vakító ledek mint a fujitsu-siemensnél. És piszokul halk ventilátor.
És persze onnan lehet tudni, hogy az én gépem, hogy nincs rajta VGA kimenet. Az előzőn se volt. Ez így üldöz engem. :D

A lényeg pedig, hogy az enyém, vadiúj, nem használt, és a saját pénzemből vettem, amiért megdolgoztam.

már tök rég írtam, pedig

Csomó dolog van amit le akartam ide írni, csak nem volt rá módom, időm, vagy csak szimplán lusta voltam.

Például, hogy már egészen nagyon kinéztem magamnak, milyen gépet akarok venni, számba véve (majd kiköpve), hogy mennyi pénzem lesz rá és mire is akarom használni. (kevés, és mindenre, naná)
A munkát leadtam határidő előtt 4 nappal, és a visszajelzés szerint pontos lett és precíz. Bizony. Mire nem képes az ember ha nem nézik folyamatosan hülyének.
Mi több, meg lett lebegtetve még egy adag, bár ebből még semmi sem biztos, de reménykedünk.
Szintúgy abban is, hogy mielőbb utalják az elsőért a pénzt, hogy vehessek gépet, lásd fent.

Ezen kívül megnéztem egy Bollywoodi filmet, nevezetesen a Main Hoon Na címűt (legalábbis remélem jól emlékszem a címére, az egyik dalnak benne ez a refrénje, csak nem felejtettem el.) Ez Araponának köszönhető, akivel megegyeztünk, hogy adok neki kungfufilmet, ő meg ad nekem bollywoodit, és így is tettünk. Van rá egy fogadásom, hogy ez az egy film kb ugyanolyan hosszú mint az a kettő együtt, amit én adtam, de sebaj.
Nagyon érdekes volt, mert mászálá (keverék) film (Araponától tanultam ezt is, nem magamtól tudok hirtelen hindiül), azaz keverék. Egyszerre akciófilm - olyan jó bollywoodi, lassítva repülnek benne meg minden, de saját szabályai szerint okés - és családi dráma, és iskolai vígjáték. Mindhárom szál szép hosszan kifejtve, időnként énekelve és táncolva (oké, az akciós részben nem énekelnek), a szerteágazósága és sokfélesége ellenére egységben maradva. Vannak benne nagyon vicces részek, és izgalmasak is. Nekem bejött, élveztem, fogalmam sincs, hogy ez milyen helyet foglal el az indiai filmek között, a pocsékabbak vagy a nagyon jobbak közül való, de ettől függetlenül tetszett. Ha van 3 órád, és érzel magadban némi nyitottságot, meg érdeklődést, akkor nézd meg. (mellékesen, ha kicsit képben vagy Indiával kapcsolatban, az sem árt)




Megint más: Utaztam a négyes metróval. És nekem tetszett. Futurisztikus, abban az értelemben, ahogy 20 éve képzelték a futurisztikust, nagy beton terek, amikre a filmet nézve azt mondanánk, hogy gazdaságtalan és úgyse így csinálnák, meg világító izék, éppen csak az emberszabású robotok hiányoznak meg a hasonló csodák. Meg persze az, hogy az egyik megálló egy űrközpont legyen ahonnan ki lehet ruccanni a szomszédos bolygókra.


És végül: volt parlamenti választás. Nagyon nem lepett meg, de azért nem örülök.