Ma egy éve annak, hogy Rabyn elrepült Genovába.
Nos.
2013. augusztus 29., csütörtök
2013. augusztus 28., szerda
Akit a Valák Sarlója elkaszált - avagy a Táborról III.
Nos, mivel megígértem korábban, igyekszem írni a teljesen személyes benyomásokról is. Egyetlen kérdésre nem tudom a pontos választ - arra, hogy miért is voltam én ennyire életszakaszban. (egyébként szeretek önelemezni, mindenképpen hasznos, csak be kell látni, hogy az ember saját magát teljesen sosem ismerheti ki)
A tábort nagyon vártam - talán túlságosan is. Nem tudom, pontosan mit vártam tőle, de azt biztosan, hogy vége szakad a rossznak, lesz sok új barátom, esetleg párkapcsolatban is előrébb lépek a nulláról. Na meg persze vártam a "nagy MTT tábor élményt", avagy katarzist.
Ehhez képest a tábor úgy kezdődött, hogy késett a fizetésem, és még első nap megkaptam, hogy 37 évesnek nézek ki. (ez sztem még 37 évesen is zavarni fog, ha megérem)
Persze jó dolgok is történtek az első napon, kiderült, kikkel leszek egy házban, és igazán jó háztársnak bizonyultak, meg megismertem a csapatomat is, az is jó volt.
De valahogy nem találtam a helyemet. Persze, ez volt 2006 óta az első táborom "egyedül", de tavaly október óta igazán megszokhattam volna a dolgot. Gyakorlatban nem is éreztem magam rosszabbul (általában) amikor láttam őt/őket, hanem csak az általános hangulatom volt rossz.
(teljesen zárójeles megjegyzés: nyilván zavar, hogy Rabyn előbb talált párt, pedig nem kellene, hogy zavarjon. De mégis)
Ebben benne volt egy csomó tábor előtti dolog, a Tolkien Klubon újra és újra szembesültem a saját kompetenciám szűkös határaival, még egy normális záró"bulit" se tudtam csinálni a szervezőknek, pedig megérdemelték volna (meg - azért úgy érzem - én is), hogy valaki aki látta mennyit dolgoztak, megmondja a szemükbe, hogy igen, jó voltál, jól csináltad.
Az is benne volt, hogy írtam egy darabot, aminek jelenleg háromfős rajongótábora van, és ebből az egyik én vagyok.
A saját teljesítményemmel nagyon nem voltam/vagyok elégedett az egész eddigi évre nézve, és ilyenkor jövök rá (újra és újra) mennyi melója volt Rabynnak abban, hogy ne lengjen ki a mutató túlságosan negatív irányba az ilyenek hatására. Lám, mindig tanul valamit az ember.
A táboron végighúzódott a nem találom a helyem érzés, pedig többen voltak, akik igyekeztek ebből a rosszkedvből kizökkenteni (sokszor elég sikeresen), de a legkisebb kudarc is azonnal visszalökött. Mindazoknak, akik észrevették és segíteni akartak, vagy legalább gondoltak rá, ezúton is köszönöm, lám még egy dolog, amiért jó dolog az emtétébe járni, szinte lehetetlen "eltűnni depni" anélkül, hogy valaki ne találjon rád és üljön melléd. (persze utolsó éjjel sikerült, de csak némi szerencsével és megfelelő helszínválasztással)
Voltak részek, amiket egészen élveztem, de valahogy nem tudott berántani Középfölde, nem éreztem a helyzetet különlegesnek, csak, hogy még ezt is meg kell csinálni, még oda kell érni, még jaj, a mestervizsgát is kell csinálni.
Amiket élveztem: Csapatdarabot csinálni, az éjszakai őrségben mászkálni, farkasnak lenni, segíteni Yzaknak és Rékának a fokosharcban.
Naigen, a mestervizsga. A lakoma/esküvő napján kezdtük írni, amikor nem kicsit fájt a fejem. Tudom, hogy vannak, akiknek jobban szokott fájni a fejük, de nekem egy évben kb 3szor fáj, és mindig teljesen meglep. Szvsz amúgy napszúrást kaptam, meg kialvatlan is voltam, addigra fogyott el az összes közösségi energiám.
És nagyon jó volt egyedül lenni, metált hallgatni és elmerülni az írásban, ha csak rövid időre is.
Ámde - a fentiekből már sejthető - a rövid jókedvet teljesen elfújta az értékelés. Leírtam máshol, nem akarom ismételni magam. Akkor este úgy éreztem, hogy megértem azokat akik túl sokáig éltek Valinor fényében, és elhamvadtak. Pontosan így éreztem magam, üresen és kiégve. Hogy akár haza is mehetnék, el is tűnhetnék végleg, mert Valinor él és ünnepel tovább, az emberek jókedvűek, de már nincs erőm velük élni és ünnepelni.
Ez meghatározta a tábor végét, az addigi időleges rosszkedv állandósult, ahonnan lehetett, kihúztam magam, a keretjáték sem érdekelt túlságosan, mert úgy éreztem, hogy szándékosan nyújtják a tábor végéig, bár sokkal előbb vége lehetne és a tartalék ellenfélként érkező farkas nem elég erős. Viszont mások jókedvét ettől még nem akartam elrontani, hiszen annyira nem fordultam be, hogy ne lássam, hogy másoknak ez bizony tetszik, a hiba tehát az én készülékemben van.
Utolsó este és éjjel sokat gondolkoztam a sötétben az emtétéről és magamról, valamint e kettő relációjáról, nem jutottam túl sok pozitívumra, akkor úgy gondoltam, hogy legjobb lenne lemondani minden feladatról, és hogy végül mégsem így tettem, az csakis egyesek rábeszélő erejének köszönhető.
(aki "ne picsogjál, hülye vagy" tartalmú kommentet szeretne írni, az légyszíves ezúttal kivételesen tartsa magában)
A tábort nagyon vártam - talán túlságosan is. Nem tudom, pontosan mit vártam tőle, de azt biztosan, hogy vége szakad a rossznak, lesz sok új barátom, esetleg párkapcsolatban is előrébb lépek a nulláról. Na meg persze vártam a "nagy MTT tábor élményt", avagy katarzist.
Ehhez képest a tábor úgy kezdődött, hogy késett a fizetésem, és még első nap megkaptam, hogy 37 évesnek nézek ki. (ez sztem még 37 évesen is zavarni fog, ha megérem)
Persze jó dolgok is történtek az első napon, kiderült, kikkel leszek egy házban, és igazán jó háztársnak bizonyultak, meg megismertem a csapatomat is, az is jó volt.
De valahogy nem találtam a helyemet. Persze, ez volt 2006 óta az első táborom "egyedül", de tavaly október óta igazán megszokhattam volna a dolgot. Gyakorlatban nem is éreztem magam rosszabbul (általában) amikor láttam őt/őket, hanem csak az általános hangulatom volt rossz.
(teljesen zárójeles megjegyzés: nyilván zavar, hogy Rabyn előbb talált párt, pedig nem kellene, hogy zavarjon. De mégis)
Ebben benne volt egy csomó tábor előtti dolog, a Tolkien Klubon újra és újra szembesültem a saját kompetenciám szűkös határaival, még egy normális záró"bulit" se tudtam csinálni a szervezőknek, pedig megérdemelték volna (meg - azért úgy érzem - én is), hogy valaki aki látta mennyit dolgoztak, megmondja a szemükbe, hogy igen, jó voltál, jól csináltad.
Az is benne volt, hogy írtam egy darabot, aminek jelenleg háromfős rajongótábora van, és ebből az egyik én vagyok.
A saját teljesítményemmel nagyon nem voltam/vagyok elégedett az egész eddigi évre nézve, és ilyenkor jövök rá (újra és újra) mennyi melója volt Rabynnak abban, hogy ne lengjen ki a mutató túlságosan negatív irányba az ilyenek hatására. Lám, mindig tanul valamit az ember.
A táboron végighúzódott a nem találom a helyem érzés, pedig többen voltak, akik igyekeztek ebből a rosszkedvből kizökkenteni (sokszor elég sikeresen), de a legkisebb kudarc is azonnal visszalökött. Mindazoknak, akik észrevették és segíteni akartak, vagy legalább gondoltak rá, ezúton is köszönöm, lám még egy dolog, amiért jó dolog az emtétébe járni, szinte lehetetlen "eltűnni depni" anélkül, hogy valaki ne találjon rád és üljön melléd. (persze utolsó éjjel sikerült, de csak némi szerencsével és megfelelő helszínválasztással)
Voltak részek, amiket egészen élveztem, de valahogy nem tudott berántani Középfölde, nem éreztem a helyzetet különlegesnek, csak, hogy még ezt is meg kell csinálni, még oda kell érni, még jaj, a mestervizsgát is kell csinálni.
Amiket élveztem: Csapatdarabot csinálni, az éjszakai őrségben mászkálni, farkasnak lenni, segíteni Yzaknak és Rékának a fokosharcban.
Naigen, a mestervizsga. A lakoma/esküvő napján kezdtük írni, amikor nem kicsit fájt a fejem. Tudom, hogy vannak, akiknek jobban szokott fájni a fejük, de nekem egy évben kb 3szor fáj, és mindig teljesen meglep. Szvsz amúgy napszúrást kaptam, meg kialvatlan is voltam, addigra fogyott el az összes közösségi energiám.
És nagyon jó volt egyedül lenni, metált hallgatni és elmerülni az írásban, ha csak rövid időre is.
Ámde - a fentiekből már sejthető - a rövid jókedvet teljesen elfújta az értékelés. Leírtam máshol, nem akarom ismételni magam. Akkor este úgy éreztem, hogy megértem azokat akik túl sokáig éltek Valinor fényében, és elhamvadtak. Pontosan így éreztem magam, üresen és kiégve. Hogy akár haza is mehetnék, el is tűnhetnék végleg, mert Valinor él és ünnepel tovább, az emberek jókedvűek, de már nincs erőm velük élni és ünnepelni.
Ez meghatározta a tábor végét, az addigi időleges rosszkedv állandósult, ahonnan lehetett, kihúztam magam, a keretjáték sem érdekelt túlságosan, mert úgy éreztem, hogy szándékosan nyújtják a tábor végéig, bár sokkal előbb vége lehetne és a tartalék ellenfélként érkező farkas nem elég erős. Viszont mások jókedvét ettől még nem akartam elrontani, hiszen annyira nem fordultam be, hogy ne lássam, hogy másoknak ez bizony tetszik, a hiba tehát az én készülékemben van.
Utolsó este és éjjel sokat gondolkoztam a sötétben az emtétéről és magamról, valamint e kettő relációjáról, nem jutottam túl sok pozitívumra, akkor úgy gondoltam, hogy legjobb lenne lemondani minden feladatról, és hogy végül mégsem így tettem, az csakis egyesek rábeszélő erejének köszönhető.
(aki "ne picsogjál, hülye vagy" tartalmú kommentet szeretne írni, az légyszíves ezúttal kivételesen tartsa magában)
2013. augusztus 16., péntek
Kecske 007 - avagy a Táborról II. rész
Ezt a kecske 007-et kezdettől fogva nem értem. Láttam már kecskét életemben, a tábori kecske is pont olyan volt, mint a többi, elöl bement a növény, hátul kijött a bogyó. Nem értem a facebook profilt meg a többit. Lehet, hogy nem vagyok elég modern ehhez.
Ha már így kezdtem, akkor a helyszín. A táborhelyszín egyértelműen a jobbak közül való, a tulaj is teljesen okésnak tűnt, például hagyta, hogy büfézhessünk, pedig voltak saját érdekeltségei is. Ezenkívül a házak jók voltak (nem tökéletesek, de jók), a közösségi tér elég volt, a konyha is megfelelt (bár a kaját mi adtuk ugye, nem a helyszín, az összes kaja közül nekem a tejbegríz jött be legkevésbé, pedig amúgy nagyon szeretem).
Két nagy hibája volt a helynek, az egyik a vasút. Nem tudom, ki volt az a pihent aki megépítette ezt a helyet ilyen közel a sínekhez, anno amikor kiépült valószínűleg még bőven működtek a bányák a környéken (t. i. a környező hegyek tele vannak szénbányákkal, meg akad néhány más is) és gondolom erőteljesen vasúton folyt a szállítás...
Szóval kész szerencse, hogy vágányzár volt, mert az átrobogó gyorsvonat sokminden, csak nem középföldei.
A másik a kecskék/juhok. Persze, cukiállat (nem), de a kecskebogyó nem kifejezetten az, amibe jó beleülni. Márpedig minden tele volt vele.
Ha már kecskebogyóban ülés, program és keretjáték. Na igen.
Az elején leszögezem - hiszen jobbára kritizálni fogom a következőkben - azt a két dolgot, hogy egyrészt összehasonlíthatatlanul (ez egy jó szó, mondogassátok gyorsan egymás után) sokkal jobb volt, mint a tavalyi. A keretjáték is, meg a rendi-csapat program is. Valamint hogy még mindig él, hogy életszakaszban voltam/vagyok, és nyilván rányomja a bélyegét a következőkre.
(valamint egy harmadik: szerveztem már tábort sokféle szinten, tudom milyen rohadt nehéz. Nem voltatok/vagytok depressziós droidok a végére, úgyhogy valamit nagyon eltaláltatok amit én anno nem)
Szóval a táborról két fontos benyomásom lett már az első napokban, az egyik, hogy iszonyatosan sűrű. Gyakorlatilag alig van szabadidő, reggel nyolctól este 10ig folyamatosan program van, ami akárhogy is nézzük, 14 óra naponta, egy minimális - és a tábor folyamán többször megnyesett - sziesztával és a programokkal összecsúszó "mikorleszmárkaja" idővel. Ráadásul értelmetlenül leterhelő éjjeli őrséggel.
Mindezt - az éjszakai őrség értelemszerű kivételével - az év legmelegebb napjain, amikor amúgyis csak lézenegeni van ereje az embernek. Ha az ember bármi olyat szeretett volna művelni, ami negyedóránál tovább tart és esetleg ezt még nem is a legnagyobb déli hőségben szerette volna, akkor jó esetben este fél10 után esetleg volt rá ideje. Rosszabb esetben később.
A másik fontos benyomásom, hogy a keretjáték uralta a tábort. Nem a jó értelemben. A legtöbb holtidő a félórás reggeli zászlófelvonással meg az általában csak aktuálisan 1-2 csapat számára fontos esti népgyűlésekkel ment el. (a keretjátékról majd bővebben is írok még) Aztán este csapatelőadások, tűzszertartás, jajmég várjatok tíz percet rá, addig gyűljetek csapatonként, aztán még beszéljük is meg az eseményeket... Sok. Főleg úgy, hogy valójában nem történt sok dolog, csak lassan ment végbe, sok időhúzással és mellébeszéléssel.
Az éjszakai őrség is inkább ide tartozik, hiszen valós funkciója nem volt, csak piszok sokat kellett összevissza mászkálni a táborban, jórészt feleslegesen.
A program tehát jó volt, csak sok, és nem túl rugalmas. Bármi jött közbe - kánikula vagy vihar - azt lehetett érezni, hogy a szervezők csakazértis mindent végre akarnak hajtani ami a programtáblában szerepel. Mert oda van írva. Mi történt volna, ha elmarad a kirándulás? Semmi. Ha nem a tónál van a vacsora? (hanem azt mondjuk a táborban, hogy "mindenki képzelje el, hogy most nem a táborban van") Semmi. Ha máskor/máshogy kell a keretjáték végét jelentő farkaskinyírást eszközölni? Semmi.
Illetve de, sok program ide-oda tologatást, "fogalmam sincs mikor mi lesz" választ és hasonlót ki lehetett volna küszöbölni.
Egy többé-kevésbé átlagos programtáblában általában szerepel egy óra szabadidő a reggelizés és a délelőtti akármilyen foglalkozás között, ez most ugye fél óra lett volna és a zászlófelvonással telt. Ha ügyes volt az ember, pont a rendi idő elejére odaérhetett a rendi cuccokkal. Futva.
Este meg esetleg szerepel sport, Husi most is hozta a kosárlabdát, és... nem volt ideje használni. Mire véget ért az esti népgyűlés+előadás+szertartás+INes mese+akármi, mentek az emberek aludni.
És persze mindezt olyan időben, hogy napnyugta előtt nemigen van kedve az embernek bármit csinálni.
Ebből a szempontból nagyon ellentéte lett a tavalyi tábornak, ami jó is, mert felismerni, hogy az nem jó az hasznos, meg rossz is, mert a fenti probléma nem először bukkan fel, sokat ötleteltünk rajta és születtek szerintem egészen jó megoldások 2006 és 2011 között.
(persze ha csak én problémázok rajta, akkor így jártam. Az Ég Alatti az első és nem az, hogy Alyrkának fáj a haja)
Logisztika, raktár, miegymás ami ide tartozik és nem tudom mi a neve
Le a kalappal. Tényleg. Az idei tábor hosszabb volt _és_ olcsóbb, mint a tavalyi, ez finoman szólva nem kis teljesítmény. A raktár pedig, hogy mindig volt ott valaki, minden a helyén volt, meg minden, nagyon szép munka.
Keretjáték
Ohó, minden táborban a kedvencem. Számomra a Tolkien Tábor kulcsa és alapja, enélkül nem MTT tábor a tábor. Idén ráadásul Első Kor volt, és nagy odafigyeléssel, sok történetszállal és tervezett, többvégű történetmenettel. Ezek mind nagyon jó, és pl. tavalyról nagyban hiányolt dolgok. És - elvben - sok pátosszal, márpedig szerintem a keretjáték egyik legfontosabb feladata, hogy eltávolítson a köznapi, emberi élettől, a hétköznapi problémáktól, és helyükbe pátoszos, magasztos, mitológiai problémákat tegyen, és az embert segítse beleélni, ha csak rövidebb időre is egy emberfeletti, nagyszerű és tiszta történetbe (a tiszta alatt itt nem a kézmosást értem, hanem azt, hogy egyértelműbb, ki a rossz és ki a jó, legalábbis magasabb szinten.) Egész évben ember vagyok és hétköznapi problémákkal szembesülök, hadd legyen 10 nap, amikor kilépek ebből, ugye.
Az ilyen dolgok segítik hozzá az embereket, hogy úgy érezzék, hogy a nagy egészhez, amit Ilúvatar és a valák (értsd: Tolkien) hoztak létre, hozzátegye a saját apró dolgait, amik önmagukban szinte semmit nem érnek, de az egészet úgy egészítik ki, mint a szép gombok a ruhát, virágok a mezőt, vagy a furcsa alakú felhők az eget. Önmagukban, ruha, mező, égbolt nélkül értelmezhetetlenek, de ezeket kiegészítve hozzátesznek valamit az értékhez (igen, valahogy így képzelem a másodteremtés fogalmát).
Csakhogy. Idén, legalábbis én úgy éreztem, kissé elveszett a sok bába közt a gyerek, volt külső fenyegetés, belső rejtély, csapatkvesztek (bár Gandalf legutóbbi kommentje alapján nem mindenkinek), csapathősök, ezekből több is el tudta volna vinni a tábort önmagában, de ehelyett egymás hatását gyengítették, és valahogy mindegyikben volt valami furcsa.
A keletlakós szál volt az egyik legjobb, jó NPC-kkel, (különösen Morwennel), de kissé korán vett végső fordulatot, és végül három napig üldögéltünk a végső ultimátum után, és az volt a mondás, hogy a keletlakók mindenütt csatáznak a rejtett völgy körül - és a völgy nem tűnt föl nekik... pedig amúgy hatalmas átjáróház volt Nan Thurin, csak az nem jelent meg, aki éppen nem akart, bár efkúék Beleg és Mablung alakítása szintén emlékezetes, akkorra már eléggé illuzórikus volt a "rejtett völgy" elnevezés - , és így semmiképpen sem tudnánk megszökni csata közben (ahogy többünk szerint teljesen logikus lett volna), hanem mindenképpen meg kellett várni amíg az egyik legyőzi a másikat, hogy utána szökjünk meg. Persze abban is van logika, hogy a részeg győztest kerüljük meg, de azért... mi van ha mégis állított őrséget?
Viszont ez jórészt az emberek problémája volt, a mi csapatunk a maga részét kb. fél óra alatt eldöntötte, különösen, miután a "kisebbik rossz" keletlakó vezér kijelentette, hogy semmi dolga a tündékkel, így sem alapunk, sem okunk nem volt egyezkedni.
A másik fő szál a kissé nehezen kiderülő "Szauron itt jár közöttünk" dolog volt, ami egészen ígéretes lett volna, ha a doriathiaknak van önálló karaktere. Az ugyanis hiába van kiadva utasításba, hogy menjünk oda egyenként hozzájuk, mert mind külön karakter, ha nincs tér/idő megismerni őket mint karaktereket. (és egyébként sem szívesen zavarja az ember a szervezőket, megvan a gondjuk amúgyis). Többször volt már, hogy a tábor elején egy többállomásos játékban, megrendezett jelenetekben ismerjük meg a mellékszereplőket - én a magam részéről nem szeretem, de eddig igencsak hatékonynak bizonyult - ezt például erőteljesen hiányoltam idén. Olyanhoz nem megyek oda kérdezősködni, hogy benne van-e Szauron, akit nem is ismerek.
Ugyanígy a doriathiak előadását sem éreztem túl erősnek, nem hatott meg. Nekem INben kezdettől fogva gyanús banda voltak, és ez ellen semmit nem tettek, sőt. Ha lehet, csak egyre megbízhatatlanabbnak mutatkoztak, bennem többször felmerült, hogy az egész csak az Ellenség illúziója és egyikük sem valós személy. Ezek után nyugodtan gondolhattam, hogy a sajnálatnak és együttérzésnek megvan a helye, de ez nem az a nap és nem az az óra. Ha megismertük volna őket és módunk lett volna megsajnálni, legalább a többségüket, egészen más lett volna a helyzet.
Ezzel együtt a kedvenc jelenetem volt a lakoma utáni spontán népgyűlés a spontán doriathi vizsgálattal, amire úgy mentem ki, hogy Angwen annyit mondott "ha mondok valamit, bólogass". Akkor sikerült spontán dolgokat csinálni és hirtelen megtelt élettel az addig vontatott keretjáték.
A váltott farkas jó volt, csak kicsit későn jött.
Hiányoltam a megjelenő erős, emberfeletti ellenfelet, akiről amúgy tudtuk, hogy jelen van. Voltak mindenféle horrorba illő részek, de nem volt megfelelő a fokozásuk, hogy egy bossfightban csúcsosodjon ki. (amúgy a váltott farkas önmagában is erős ellenfél lett volna, Szauron szelleme nélkül is, elvégre nem véletlenül őrizte Carcaroth Angband kapuit)
Összességében sok nagyon jó ötlet volt, nem annyira jól prezentálva. Egy része a sok népgyűléssel, zászlófelvonással és követjárásosdival nagyon el volt nyújtva, változékony NPC minőséggel eljátszva (és sokszor az NPC-k nem tudtak válaszolni a nekik feltett kérdésekre), más része nem volt eléggé kifejtve, ráadásul nem voltak felkészülve a keretjátékosok arra, hogy mi van, ha túl korán kitaláljuk a "rejtélyt". Nos... semmi? Nem kellett volna pánikolni, eddig egy csomó sikeres tábori keretjáték volt ami ismert eseményeket játszott végig. Főleg, hogy a megoldást gyakorlatilag a szánkba rágták, többször, több irányból. Az lett volna a csoda, ha nem jövünk rá.
Egyébként attól, hogy tudjuk, hogy ott van Szauron, még nem győztük le. (és az Első Kori Szauron amúgy messze erősebb volt, mint az a Harmadkori, amitől a Gyűrűk Urában teljes joggal az egész világ retteg. Attól, hogy tudjuk, hogy ott van, még nem győztük le. Hiába verte meg Huan és repült el denevérként, attól még nem adta fel a dolgot...) Még a mestervizsga szöveggel is igyekeztem alájátszani, csak senki sem vette a lapot, hát hagytam.
A tábor utolsó három napját INben azzal töltöttem, hogy megvárjam, mikor indulunk végre, mert a döntést már meghoztuk.
(amúgy a legfurábbbnak az egész keretjátékban Bór népét tartottam. Azt, hogy szerepelnek, azt, hogy semmire nem emlékeznek a 2009-es önmagukból (ez teljesen jogos, én se szívesen játszanék egy másik csapat utódjában) vagy múltjukból, a sárkányból - sőt, egy nagyon izé... fura mesét adtak elő a sárkányról - és végül azt, hogy végig ellenségesen viszonyulnak Maedhros népéhez, sőt, meg is öltek kettőt közülünk, csak ezt valamiért nem kértük rajtuk számon. Alapból a szövetség felmondásának minősítettem volna a viselkedésüket igazából)
Bocs a sok "amúgy" és "egyébként" miatt. Ez a szöveg sem egy alkalommal született.
Még fogok írni a táborról, illetve leginkább arról, hogyan éreztem én magam a táborban, mert az is érdekes (legalábbis nekem), és a teljes képhez hozzátartozik. Annyit azonban előrebocsátok, hogy még a legrosszabb pillanatokban is inkább voltam ott, mint bárhol máshol.
Ha már így kezdtem, akkor a helyszín. A táborhelyszín egyértelműen a jobbak közül való, a tulaj is teljesen okésnak tűnt, például hagyta, hogy büfézhessünk, pedig voltak saját érdekeltségei is. Ezenkívül a házak jók voltak (nem tökéletesek, de jók), a közösségi tér elég volt, a konyha is megfelelt (bár a kaját mi adtuk ugye, nem a helyszín, az összes kaja közül nekem a tejbegríz jött be legkevésbé, pedig amúgy nagyon szeretem).
Két nagy hibája volt a helynek, az egyik a vasút. Nem tudom, ki volt az a pihent aki megépítette ezt a helyet ilyen közel a sínekhez, anno amikor kiépült valószínűleg még bőven működtek a bányák a környéken (t. i. a környező hegyek tele vannak szénbányákkal, meg akad néhány más is) és gondolom erőteljesen vasúton folyt a szállítás...
Szóval kész szerencse, hogy vágányzár volt, mert az átrobogó gyorsvonat sokminden, csak nem középföldei.
A másik a kecskék/juhok. Persze, cukiállat (nem), de a kecskebogyó nem kifejezetten az, amibe jó beleülni. Márpedig minden tele volt vele.
Ha már kecskebogyóban ülés, program és keretjáték. Na igen.
Az elején leszögezem - hiszen jobbára kritizálni fogom a következőkben - azt a két dolgot, hogy egyrészt összehasonlíthatatlanul (ez egy jó szó, mondogassátok gyorsan egymás után) sokkal jobb volt, mint a tavalyi. A keretjáték is, meg a rendi-csapat program is. Valamint hogy még mindig él, hogy életszakaszban voltam/vagyok, és nyilván rányomja a bélyegét a következőkre.
(valamint egy harmadik: szerveztem már tábort sokféle szinten, tudom milyen rohadt nehéz. Nem voltatok/vagytok depressziós droidok a végére, úgyhogy valamit nagyon eltaláltatok amit én anno nem)
Szóval a táborról két fontos benyomásom lett már az első napokban, az egyik, hogy iszonyatosan sűrű. Gyakorlatilag alig van szabadidő, reggel nyolctól este 10ig folyamatosan program van, ami akárhogy is nézzük, 14 óra naponta, egy minimális - és a tábor folyamán többször megnyesett - sziesztával és a programokkal összecsúszó "mikorleszmárkaja" idővel. Ráadásul értelmetlenül leterhelő éjjeli őrséggel.
Mindezt - az éjszakai őrség értelemszerű kivételével - az év legmelegebb napjain, amikor amúgyis csak lézenegeni van ereje az embernek. Ha az ember bármi olyat szeretett volna művelni, ami negyedóránál tovább tart és esetleg ezt még nem is a legnagyobb déli hőségben szerette volna, akkor jó esetben este fél10 után esetleg volt rá ideje. Rosszabb esetben később.
A másik fontos benyomásom, hogy a keretjáték uralta a tábort. Nem a jó értelemben. A legtöbb holtidő a félórás reggeli zászlófelvonással meg az általában csak aktuálisan 1-2 csapat számára fontos esti népgyűlésekkel ment el. (a keretjátékról majd bővebben is írok még) Aztán este csapatelőadások, tűzszertartás, jajmég várjatok tíz percet rá, addig gyűljetek csapatonként, aztán még beszéljük is meg az eseményeket... Sok. Főleg úgy, hogy valójában nem történt sok dolog, csak lassan ment végbe, sok időhúzással és mellébeszéléssel.
Az éjszakai őrség is inkább ide tartozik, hiszen valós funkciója nem volt, csak piszok sokat kellett összevissza mászkálni a táborban, jórészt feleslegesen.
A program tehát jó volt, csak sok, és nem túl rugalmas. Bármi jött közbe - kánikula vagy vihar - azt lehetett érezni, hogy a szervezők csakazértis mindent végre akarnak hajtani ami a programtáblában szerepel. Mert oda van írva. Mi történt volna, ha elmarad a kirándulás? Semmi. Ha nem a tónál van a vacsora? (hanem azt mondjuk a táborban, hogy "mindenki képzelje el, hogy most nem a táborban van") Semmi. Ha máskor/máshogy kell a keretjáték végét jelentő farkaskinyírást eszközölni? Semmi.
Illetve de, sok program ide-oda tologatást, "fogalmam sincs mikor mi lesz" választ és hasonlót ki lehetett volna küszöbölni.
Egy többé-kevésbé átlagos programtáblában általában szerepel egy óra szabadidő a reggelizés és a délelőtti akármilyen foglalkozás között, ez most ugye fél óra lett volna és a zászlófelvonással telt. Ha ügyes volt az ember, pont a rendi idő elejére odaérhetett a rendi cuccokkal. Futva.
Este meg esetleg szerepel sport, Husi most is hozta a kosárlabdát, és... nem volt ideje használni. Mire véget ért az esti népgyűlés+előadás+szertartás+INes mese+akármi, mentek az emberek aludni.
És persze mindezt olyan időben, hogy napnyugta előtt nemigen van kedve az embernek bármit csinálni.
Ebből a szempontból nagyon ellentéte lett a tavalyi tábornak, ami jó is, mert felismerni, hogy az nem jó az hasznos, meg rossz is, mert a fenti probléma nem először bukkan fel, sokat ötleteltünk rajta és születtek szerintem egészen jó megoldások 2006 és 2011 között.
(persze ha csak én problémázok rajta, akkor így jártam. Az Ég Alatti az első és nem az, hogy Alyrkának fáj a haja)
Logisztika, raktár, miegymás ami ide tartozik és nem tudom mi a neve
Le a kalappal. Tényleg. Az idei tábor hosszabb volt _és_ olcsóbb, mint a tavalyi, ez finoman szólva nem kis teljesítmény. A raktár pedig, hogy mindig volt ott valaki, minden a helyén volt, meg minden, nagyon szép munka.
Keretjáték
Ohó, minden táborban a kedvencem. Számomra a Tolkien Tábor kulcsa és alapja, enélkül nem MTT tábor a tábor. Idén ráadásul Első Kor volt, és nagy odafigyeléssel, sok történetszállal és tervezett, többvégű történetmenettel. Ezek mind nagyon jó, és pl. tavalyról nagyban hiányolt dolgok. És - elvben - sok pátosszal, márpedig szerintem a keretjáték egyik legfontosabb feladata, hogy eltávolítson a köznapi, emberi élettől, a hétköznapi problémáktól, és helyükbe pátoszos, magasztos, mitológiai problémákat tegyen, és az embert segítse beleélni, ha csak rövidebb időre is egy emberfeletti, nagyszerű és tiszta történetbe (a tiszta alatt itt nem a kézmosást értem, hanem azt, hogy egyértelműbb, ki a rossz és ki a jó, legalábbis magasabb szinten.) Egész évben ember vagyok és hétköznapi problémákkal szembesülök, hadd legyen 10 nap, amikor kilépek ebből, ugye.
Az ilyen dolgok segítik hozzá az embereket, hogy úgy érezzék, hogy a nagy egészhez, amit Ilúvatar és a valák (értsd: Tolkien) hoztak létre, hozzátegye a saját apró dolgait, amik önmagukban szinte semmit nem érnek, de az egészet úgy egészítik ki, mint a szép gombok a ruhát, virágok a mezőt, vagy a furcsa alakú felhők az eget. Önmagukban, ruha, mező, égbolt nélkül értelmezhetetlenek, de ezeket kiegészítve hozzátesznek valamit az értékhez (igen, valahogy így képzelem a másodteremtés fogalmát).
Csakhogy. Idén, legalábbis én úgy éreztem, kissé elveszett a sok bába közt a gyerek, volt külső fenyegetés, belső rejtély, csapatkvesztek (bár Gandalf legutóbbi kommentje alapján nem mindenkinek), csapathősök, ezekből több is el tudta volna vinni a tábort önmagában, de ehelyett egymás hatását gyengítették, és valahogy mindegyikben volt valami furcsa.
A keletlakós szál volt az egyik legjobb, jó NPC-kkel, (különösen Morwennel), de kissé korán vett végső fordulatot, és végül három napig üldögéltünk a végső ultimátum után, és az volt a mondás, hogy a keletlakók mindenütt csatáznak a rejtett völgy körül - és a völgy nem tűnt föl nekik... pedig amúgy hatalmas átjáróház volt Nan Thurin, csak az nem jelent meg, aki éppen nem akart, bár efkúék Beleg és Mablung alakítása szintén emlékezetes, akkorra már eléggé illuzórikus volt a "rejtett völgy" elnevezés - , és így semmiképpen sem tudnánk megszökni csata közben (ahogy többünk szerint teljesen logikus lett volna), hanem mindenképpen meg kellett várni amíg az egyik legyőzi a másikat, hogy utána szökjünk meg. Persze abban is van logika, hogy a részeg győztest kerüljük meg, de azért... mi van ha mégis állított őrséget?
Viszont ez jórészt az emberek problémája volt, a mi csapatunk a maga részét kb. fél óra alatt eldöntötte, különösen, miután a "kisebbik rossz" keletlakó vezér kijelentette, hogy semmi dolga a tündékkel, így sem alapunk, sem okunk nem volt egyezkedni.
A másik fő szál a kissé nehezen kiderülő "Szauron itt jár közöttünk" dolog volt, ami egészen ígéretes lett volna, ha a doriathiaknak van önálló karaktere. Az ugyanis hiába van kiadva utasításba, hogy menjünk oda egyenként hozzájuk, mert mind külön karakter, ha nincs tér/idő megismerni őket mint karaktereket. (és egyébként sem szívesen zavarja az ember a szervezőket, megvan a gondjuk amúgyis). Többször volt már, hogy a tábor elején egy többállomásos játékban, megrendezett jelenetekben ismerjük meg a mellékszereplőket - én a magam részéről nem szeretem, de eddig igencsak hatékonynak bizonyult - ezt például erőteljesen hiányoltam idén. Olyanhoz nem megyek oda kérdezősködni, hogy benne van-e Szauron, akit nem is ismerek.
Ugyanígy a doriathiak előadását sem éreztem túl erősnek, nem hatott meg. Nekem INben kezdettől fogva gyanús banda voltak, és ez ellen semmit nem tettek, sőt. Ha lehet, csak egyre megbízhatatlanabbnak mutatkoztak, bennem többször felmerült, hogy az egész csak az Ellenség illúziója és egyikük sem valós személy. Ezek után nyugodtan gondolhattam, hogy a sajnálatnak és együttérzésnek megvan a helye, de ez nem az a nap és nem az az óra. Ha megismertük volna őket és módunk lett volna megsajnálni, legalább a többségüket, egészen más lett volna a helyzet.
Ezzel együtt a kedvenc jelenetem volt a lakoma utáni spontán népgyűlés a spontán doriathi vizsgálattal, amire úgy mentem ki, hogy Angwen annyit mondott "ha mondok valamit, bólogass". Akkor sikerült spontán dolgokat csinálni és hirtelen megtelt élettel az addig vontatott keretjáték.
A váltott farkas jó volt, csak kicsit későn jött.
Hiányoltam a megjelenő erős, emberfeletti ellenfelet, akiről amúgy tudtuk, hogy jelen van. Voltak mindenféle horrorba illő részek, de nem volt megfelelő a fokozásuk, hogy egy bossfightban csúcsosodjon ki. (amúgy a váltott farkas önmagában is erős ellenfél lett volna, Szauron szelleme nélkül is, elvégre nem véletlenül őrizte Carcaroth Angband kapuit)
Összességében sok nagyon jó ötlet volt, nem annyira jól prezentálva. Egy része a sok népgyűléssel, zászlófelvonással és követjárásosdival nagyon el volt nyújtva, változékony NPC minőséggel eljátszva (és sokszor az NPC-k nem tudtak válaszolni a nekik feltett kérdésekre), más része nem volt eléggé kifejtve, ráadásul nem voltak felkészülve a keretjátékosok arra, hogy mi van, ha túl korán kitaláljuk a "rejtélyt". Nos... semmi? Nem kellett volna pánikolni, eddig egy csomó sikeres tábori keretjáték volt ami ismert eseményeket játszott végig. Főleg, hogy a megoldást gyakorlatilag a szánkba rágták, többször, több irányból. Az lett volna a csoda, ha nem jövünk rá.
Egyébként attól, hogy tudjuk, hogy ott van Szauron, még nem győztük le. (és az Első Kori Szauron amúgy messze erősebb volt, mint az a Harmadkori, amitől a Gyűrűk Urában teljes joggal az egész világ retteg. Attól, hogy tudjuk, hogy ott van, még nem győztük le. Hiába verte meg Huan és repült el denevérként, attól még nem adta fel a dolgot...) Még a mestervizsga szöveggel is igyekeztem alájátszani, csak senki sem vette a lapot, hát hagytam.
A tábor utolsó három napját INben azzal töltöttem, hogy megvárjam, mikor indulunk végre, mert a döntést már meghoztuk.
(amúgy a legfurábbbnak az egész keretjátékban Bór népét tartottam. Azt, hogy szerepelnek, azt, hogy semmire nem emlékeznek a 2009-es önmagukból (ez teljesen jogos, én se szívesen játszanék egy másik csapat utódjában) vagy múltjukból, a sárkányból - sőt, egy nagyon izé... fura mesét adtak elő a sárkányról - és végül azt, hogy végig ellenségesen viszonyulnak Maedhros népéhez, sőt, meg is öltek kettőt közülünk, csak ezt valamiért nem kértük rajtuk számon. Alapból a szövetség felmondásának minősítettem volna a viselkedésüket igazából)
Bocs a sok "amúgy" és "egyébként" miatt. Ez a szöveg sem egy alkalommal született.
Még fogok írni a táborról, illetve leginkább arról, hogyan éreztem én magam a táborban, mert az is érdekes (legalábbis nekem), és a teljes képhez hozzátartozik. Annyit azonban előrebocsátok, hogy még a legrosszabb pillanatokban is inkább voltam ott, mint bárhol máshol.
2013. augusztus 14., szerda
Mi nem felejtünk (avagy a Táborról, I. rész)
Mi nem felejtünk - ez volt a csapajelszónk, kvázi csatakiáltásunk, és ezzel egészen jól jártunk. Alapvetően nagyon utálom a csapatkiáltást, pláne a csapatindulót, mert az esetek többségében gáz, a maradékban is izé. Lehet hogy azért, mert úgy érzem, hogy egy nagyobb egészbe olvadok bele, és mivel teljesen átlagos vagyok, félek, hogy végleg fel is oldódom benne. Nem tudom, és ez most nem is az én lelkem furkálásának helye. Illetve elsősorban nem az.
Ha már a csapatkiáltással kezdtem, akkor folytassuk is a csapattal. Idén nagyon jó kis csapatom volt. Gyorsan megtaláltuk a hangot egymással, és néhány nap után az újabb és zárkózottabb emberek is elkezdtek feloldódni.
Pedig hendikeppel indultunk - ilyen csapatnév, hogy Vörös Hold Harcosai bárhonnan kilóg Középföldén, talán csak Gondolin házai közül nem, de most ugye nem Gondolinban voltunk, szerencsére. (Gondolin tabu, el van átkozva, stb, mint tudjuk. És leég a p*csába (avagy FélFény dal átírva)).
Ennek ellenére az Örvös Hód Arcosai (by Arapona) egy jó csapat voltak, és szvsz az egyik legjobb komoly csapatelőadást hoztuk össze az utóbbi évekből*. (habár az első négy emberből akit megkérdeztem, és akinek a véleményére számítottam, három pont nem látta, mert rágyújtott, gyereket pisiltetett vagy elaludt)Külön örülök, hogy nem az én ötletemet csináltuk meg, és nem kellett úgy éreznem, hogy ledominálom a többieket (a rendi bemutatón pl erősen ezt éreztem. Nem volt jó)
Volt tabardunk, zászlónk, szent tőrünk, ami csak kell. Volt csapatjégkrémünk is.
És kellő tolerancia, hogy az időnként nem megjelenő csapattagokat (itt magamra gondolok) is elfogadják.
*= Bár a kedvenc ötletemet az előadásra nem valósítottuk meg, mert nem volt kartonpapír a raktárban. Egy kreatív táborban nincs kartonpapír és vonalzó a raktárban. Szerintem ezt a raktárosok se gondolták volna, azért nem jutott eszébe senkinek a beszerzésnél. Vonalzó am. a mesterdarabhoz kellett volna.
Ami nem volt jó, vagy nekem nem jött át, hogy igazából nem volt fontos a sorsunk, mi adtuk az egységnyi arrogáns noldát a táborban (igaz, azt meglepően könnyedén, és szerencsére a jóízlés és az IN határain belül) de vagy nem emlékszem, vagy a második nolda csapattal a mondvacsinált problémából fakadó párbajon kívül nem volt semmi dolgunk. (ellenben ők kaptak még egy horrort is)
Egyrészt az ellentétünk, bár nagyon szép volt a dal, amit Angwen énekelt, kissé erőltetett volt, annak ismeretében, hogy pont Maedhros volt a legelfogadottabb és jófejebb Feanor fiai közül, különösen miután Fingon megmentette, na meg annak ismeretében, hogy két sokkal arrogánsabb testvérét befogadták Nargothrondba...
Persze élveztem a hajóégetős dolgokat, de ez akkoris... fura. Mindenesetre elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen be akarok szállni a keretjáték írók közé, mert akkor nem lenne bennem a "ha ezt én írom, akkor..." nevű hang. (ez sokszor feleslegesen csipog, de ha én írok rosszat akkor nem csipog, helyette bekapcsol a "hát ezt eltoltad" nevű)
A rendről:
A bölcs rend mindig érdekes képződmény, sosem volt még két egyforma. A harcos meg a táncos rendről elég jól ki lehet találni, mit csinálnak, de a bölcs mindig kérdőjel.
Most fejtettünk titkosírást, meg írogattunk tengwart, meg készítettünk projektet. Nem mondhatom, hogy Kincső nem tett sokat azért, hogy mozgósítson minket, de eléggé kis moszatkáknak éreztem magunkat pl a 2008-as bölcs rendhez képest. A mi csapatunk projektjét - legalábbis úgy érzem - gyakorlatilag én kreáltam meg, ami pont ezért eléggé egysíkú lett. Ha sokan hozunk létre valamit, akkor mindig sokoldalú és sokszínű, de ezt nem éreztem annak.
És persze a mestervizsga. Erről mindenképpen írni akartam, mert nagyon rányomta a bélyegét a táborom végére. Még sosem mestervizsgáztam, egyszer ki akartam próbálni, milyen.
Kissé túlzó ötlet volt krónikát írni a Szilmarilok egy tetszőleges részéről, átírva egykorú szövegszerűre és azt tengwarra.
Az, hogy végülis sikerült, nagyban Estelwen és Nimloss érdeme, például elviselték tőlem, hogy a végén Cross Bornst hallgattunk, (ezért önmagában járna egy kitüntetés) és nem, továbbra sem értek egyet azzal, hogy csak én kaptam meg, ők nem. Az, ha egyikünk sem kapja meg, oké, ha mindhárman, az is oké. De ez így nem volt oké. Nagyon kis híja volt, hogy nem hagytam ott az egészet, az avatásra sem akartam elmenni, csak nem akartam durcás kisgyereknek látszani (mármint a jelenleginél jobban) és nagyon sokáig tartott amíg kitaláltam, hogy lehetne a lányokat kárpótolni. (többé-kevésbé azt hiszem, sikerült)
Mindenesetre rátett még egy lapáttal az amúgysem túl rózsás hangulatomra.
A helyszínről meg a keretjátékról írok legközelebb, meg még a további dolgokról amik majd eszembe jutnak.
Mivel a fentieket sem egyszerre írtam, előfordulhatnak fogalmi bugok. Ezekért elnézést.
Ha már a csapatkiáltással kezdtem, akkor folytassuk is a csapattal. Idén nagyon jó kis csapatom volt. Gyorsan megtaláltuk a hangot egymással, és néhány nap után az újabb és zárkózottabb emberek is elkezdtek feloldódni.
Pedig hendikeppel indultunk - ilyen csapatnév, hogy Vörös Hold Harcosai bárhonnan kilóg Középföldén, talán csak Gondolin házai közül nem, de most ugye nem Gondolinban voltunk, szerencsére. (Gondolin tabu, el van átkozva, stb, mint tudjuk. És leég a p*csába (avagy FélFény dal átírva)).
Ennek ellenére az Örvös Hód Arcosai (by Arapona) egy jó csapat voltak, és szvsz az egyik legjobb komoly csapatelőadást hoztuk össze az utóbbi évekből*. (habár az első négy emberből akit megkérdeztem, és akinek a véleményére számítottam, három pont nem látta, mert rágyújtott, gyereket pisiltetett vagy elaludt)Külön örülök, hogy nem az én ötletemet csináltuk meg, és nem kellett úgy éreznem, hogy ledominálom a többieket (a rendi bemutatón pl erősen ezt éreztem. Nem volt jó)
Volt tabardunk, zászlónk, szent tőrünk, ami csak kell. Volt csapatjégkrémünk is.
És kellő tolerancia, hogy az időnként nem megjelenő csapattagokat (itt magamra gondolok) is elfogadják.
*= Bár a kedvenc ötletemet az előadásra nem valósítottuk meg, mert nem volt kartonpapír a raktárban. Egy kreatív táborban nincs kartonpapír és vonalzó a raktárban. Szerintem ezt a raktárosok se gondolták volna, azért nem jutott eszébe senkinek a beszerzésnél. Vonalzó am. a mesterdarabhoz kellett volna.
Ami nem volt jó, vagy nekem nem jött át, hogy igazából nem volt fontos a sorsunk, mi adtuk az egységnyi arrogáns noldát a táborban (igaz, azt meglepően könnyedén, és szerencsére a jóízlés és az IN határain belül) de vagy nem emlékszem, vagy a második nolda csapattal a mondvacsinált problémából fakadó párbajon kívül nem volt semmi dolgunk. (ellenben ők kaptak még egy horrort is)
Egyrészt az ellentétünk, bár nagyon szép volt a dal, amit Angwen énekelt, kissé erőltetett volt, annak ismeretében, hogy pont Maedhros volt a legelfogadottabb és jófejebb Feanor fiai közül, különösen miután Fingon megmentette, na meg annak ismeretében, hogy két sokkal arrogánsabb testvérét befogadták Nargothrondba...
Persze élveztem a hajóégetős dolgokat, de ez akkoris... fura. Mindenesetre elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen be akarok szállni a keretjáték írók közé, mert akkor nem lenne bennem a "ha ezt én írom, akkor..." nevű hang. (ez sokszor feleslegesen csipog, de ha én írok rosszat akkor nem csipog, helyette bekapcsol a "hát ezt eltoltad" nevű)
A rendről:
A bölcs rend mindig érdekes képződmény, sosem volt még két egyforma. A harcos meg a táncos rendről elég jól ki lehet találni, mit csinálnak, de a bölcs mindig kérdőjel.
Most fejtettünk titkosírást, meg írogattunk tengwart, meg készítettünk projektet. Nem mondhatom, hogy Kincső nem tett sokat azért, hogy mozgósítson minket, de eléggé kis moszatkáknak éreztem magunkat pl a 2008-as bölcs rendhez képest. A mi csapatunk projektjét - legalábbis úgy érzem - gyakorlatilag én kreáltam meg, ami pont ezért eléggé egysíkú lett. Ha sokan hozunk létre valamit, akkor mindig sokoldalú és sokszínű, de ezt nem éreztem annak.
És persze a mestervizsga. Erről mindenképpen írni akartam, mert nagyon rányomta a bélyegét a táborom végére. Még sosem mestervizsgáztam, egyszer ki akartam próbálni, milyen.
Kissé túlzó ötlet volt krónikát írni a Szilmarilok egy tetszőleges részéről, átírva egykorú szövegszerűre és azt tengwarra.
Az, hogy végülis sikerült, nagyban Estelwen és Nimloss érdeme, például elviselték tőlem, hogy a végén Cross Bornst hallgattunk, (ezért önmagában járna egy kitüntetés) és nem, továbbra sem értek egyet azzal, hogy csak én kaptam meg, ők nem. Az, ha egyikünk sem kapja meg, oké, ha mindhárman, az is oké. De ez így nem volt oké. Nagyon kis híja volt, hogy nem hagytam ott az egészet, az avatásra sem akartam elmenni, csak nem akartam durcás kisgyereknek látszani (mármint a jelenleginél jobban) és nagyon sokáig tartott amíg kitaláltam, hogy lehetne a lányokat kárpótolni. (többé-kevésbé azt hiszem, sikerült)
Mindenesetre rátett még egy lapáttal az amúgysem túl rózsás hangulatomra.
A helyszínről meg a keretjátékról írok legközelebb, meg még a további dolgokról amik majd eszembe jutnak.
Mivel a fentieket sem egyszerre írtam, előfordulhatnak fogalmi bugok. Ezekért elnézést.
2013. augusztus 13., kedd
Tábor
Fogok majd írni róla, sokat gondolkodtam már rajta sok szempontból, egyrészt személyesen érdekes volt, hiszen életszakaszban vagyok, és amikor az embert folyamatosan körülveszik mások, folyamatosan "szerepelnie kell" és nincs hova elbújnia, ez sokkal könnyebben észrevehető és sokkal erősebben előjön.
Másrészt egészében nézve is érdekes, bár nyilván nem tudom ezt függetleníteni a nézőpontomtól. Ez most engem nem rántott be. Nem hatott meg. Lehet, hogy más csapatban így lett volna, és lehet, hogy sokat rontott a dolgon, hogy nagyon vártam a katarzist, ami végül nálam elmaradt.
Másrészt egészében nézve is érdekes, bár nyilván nem tudom ezt függetleníteni a nézőpontomtól. Ez most engem nem rántott be. Nem hatott meg. Lehet, hogy más csapatban így lett volna, és lehet, hogy sokat rontott a dolgon, hogy nagyon vártam a katarzist, ami végül nálam elmaradt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)