Betegséget kihordani

Betegséget kihordani sokkal könnyebb, mint gyereket (ez most úgyis aktuális az mtt-ben, ha ez nem bébibumm ami idén van, akkor nem tudom mi az) de azért nem kellemes.

Szóval éppen lábon hordtam ki a betegséget, mert nem mertem táppénzre menni. Már egész jól vagyok, de még mindig nem 100%, éppen azon filózom, menjek-e ma edzésre, miután már kettőt kihagytam és teljesen puhánynak érzem magam.

Nameg persze mikor máskor legyen az ember beteg, mint amikor TLV döntő van, meg munkahelyi program vidéken, meg ilyenek.
A TLV döntő jó volt, mint mindig, és meglepett a versenyzők felkészültsége, mint mindig. (nembaj, most motivált vagyok, remélem jövőre is én csinálom a szuperdöntőt, vadiúj kérdéseket találok ki)
A kaják amiket hoztak szintén jók voltak, bár erősen elgondolkodtunk azon, hogy jövőre betiltjuk a lembast, illetve a boltból hozott kajákat. (csak mellékesen: az íz csak egy szempont volt az értékeléshez, nem éri meg "a bolti biztos finomabb" alapon saját sütés helyett venni valamit)
És mindig meglep, hogy a TLV-n megjelenő sok, okos motivált ember hogy nem jön el semmilyen más MTT-s rendezvényre. Jó persze, nyilván nem mindenki olyan mint én, hogy nincsenek barátai középiskolásan és kapva kap és őrülten ragaszkodik a társasághoz ami végre befogadja és nem nézi ufónak amiért olvas és fantasyt olvas. De ettől még fura. (és igen, fel tudok sorolni vagy tíz embert aki TLVsből lett MTTs, de egy döntőn vannak mondjuk kétszázan, és minden évben sok az új, ehhez mérve már nem is olyan sok...)

A munkahelyi dolog érdekes volt, lementünk .Nagykörősre, ami egész szép hely, meg az ottani fiókintézmény is az. És meglepően labirintusszerű, kanyargós raktárakkal amik teljesen random helyekről nyílnak a folyosókról. Ami nem tetszett, hogy zsíroskenyeret és tortát kaptunk, meg semmi mást.

Aztán folytatódott a puhánykodás, mármint a betegség, (otthon se tudtam edzeni, ami azért rossz, mert határozottan hiányzik) aminek során többet aludtam, mint előtte két hétig összesen.

hétvége, hételeje

Nagyon nyomasztó dolog, hogy minden blogbejegyzésnek címet kell adni. Szinte sosem találok ki túl kreatív dolgokat. Mint például most sem.

Pénteken jó kis edzés volt, az olasz edzőtársam levizsgázott barna övre (és ma jön utoljára edzeni, utána megy ki Kanadába, vagy hova. Vagy Olaszországba.) én meg újfent kipróbáltam, mennyire tudom spontán használni a technikákat "küzdelemben". Ilyenkor mindig örülök, hogy nem hitetik el velem, hogy nagy kungfuharcos vagyok és legyőzhetetlen, és bármikor legyőznék pl. egy thai boxolót. (van olyan kungfuiskola, ahol éjjel-nappal nyomatják ezt a dumát, hogy így szuper kungfu, meg úgy a nemes stílus és mindegyiknél jobb, és mennyire bénább mindenki más... Egy annak idején nagy port felvert "meccsről" tudok amit thai boxolóval vívtak, a kihívó szuperkungfus még mentőt is hívott a szegény muay thaiosnak, merthogy az általa ismert kungfutechnikák egytől-egyig halálosak. A meccs 8 másodpercig tartott, majd a szuperkungfust felmosták a ring padlójáról, a thai boxoló meg hazaballagott (és nem kellett a mentő)).
A thai boxot azért emeltem ki, mert kb. ők a referencia, ringben szinte mindenkit levernek.

Szombaton mentem keretjátékot tervezni a gyerektáborhoz, mint szaktanácsadó. Szerintem egészen jó dolgokat találtunk ki, kérdés, mennyire fog működni. Nem értek a gyerekekhez, nem tudom, mi tetszik nekik és mi nem, (illetve sejtéseim vannak, amik gyakran hibásak), de remélem most sikerült eltalálni. Mellékesen mogyiék szép kis lakásban laknak, Heki még mindig jófej, és a pizza is olcsó arrafelé (legalábbis olcsóbb, mint Albertfalván volt).

Vasárnap Medieval II Total War-oztam, és teszteltem a falu útjait este futással. Na igen, múlt hét óta megint járok futni, hátha az nekem jó lesz.

Idézet a kedvenc könyvemből

"

És feltárta a tűzírás a megrettent király és koronatanácsa előtt; hogy a szörny nem önmagát képviseli, hanem valakit, aki az ismeretlen messzeségből igazgatja születését, növekedését és végzetes erejét. Vakító fénnyel adta tudtukra a levegőbe író kristály, hogy ők és minden ezüstök kései utódai azoknak a lényeknek, amelyeket a szörnyeteg alkotói sok ezer évszázaddal előbb életre keltettek. A szörny alkotói pedig nem hasonlítanak semminemű értelmes kristály, acél vagy arany lényre, semmire, ami fémből való. Ezek a lények a sós óceánból keltek ki, majd gépeket építettek, azokat vasangyaloknak gúnyolták, és szörnyű rabságban tartották. A fémlények gyengék voltak ahhoz, hogy fellázadjanak az óceán szülöttei ellen, ám egy szép napon óriási űrgályákat szereztek, s azokon elmenekültek, elvitorláztak a szolgaság házából a legtávolabbi csillagvilágokba, s ott hatalmas államokat hoztak létre, amelyek között az ezüstök országa csak annyi, mint egy homokszem a sivatagban. De régi uraik nem feledkeztek meg a felszabadult fémlényekről, akiket lázadóknak neveznek, és keresik őket az egész kozmoszban, tűvé teszik utánuk a mindenséget, a keleti Tejút-faltól a nyugati görbületig, az északi sarkcsillagtól a déli gömbhalmazokig. És ahol csak felfedezik az első vasangyal ártatlan leszármazottait; sötét napok vagy villogó pulzárok körül, tüzes vagy jeges bolygókon, rettenetes hatalmukkal bosszút állnak a hajdaní szökésért. Ez így volt, így van, így leszen. És akiket felfedeznek, azok számára nincs segítség, nincs mentség, nincs menekülés a bosszú elől, csak egyetlenegy, amely hiábaválóvá és meddővé teszi a bosszút: a semmi. Ekkor kihunyt a tűzírás, és a méltóságok királyuk szemébe néztek, amely mintha szintén kihunyt volna. Hosszan hallgatott Inhiszton, míg meg nem szólították:
  – Eterna és Eriszféna királya, Ilidár, Szinalosz és Arkaptúria ura, csillag- és holdrajok csősze: szólj mihozzánk!
  – Nem szavakra van szükségünk, hanem tettre, az utolsóra! – válaszolt Inhiszton.
   Megremegett a tanács, de egyetlen hangon felelte:
  – Te mondád!
  – Nos, hát legyen! – szólott a király. – Most, hogy már elhatároztatott, kimondom a lény nevét, amely ide juttatott bennünket; hallottam róla, mikor a trónra léptem. Az ember ő?
  – Te mondád! – felelt a tanács.
   Inhiszton ekkor így szólt a Főabsztraktorhoz:
  – Tedd kötelességedet!
   Az pedig így felelt:
  – Hallom és engedelmeskedem.
   És aztán kimondta a Szót, amelynek rezgése a levegő útjain lehatolt a bolygó mélyébe; s akkor meghasadt a jáspis ég, és mielőtt még az alázuhanó tornyok homloka a földet érte volna, a hetvenhét argens város helyén hetvenhét fehér kráter nyílt meg; és a cikázó tűz hasogatta kontinensek repedező pajzsai között elpusztultak az ezüstök, s óriási napjuk már nem bolygót világított meg, hanem fekete felhőgomolyt, amely lassan szétfoszlott, mert szétfújta a semmi szele. Aztán a kőnél keményebb sugarakkal szétfeszített semmi egyetlen remegő szikrává futott össze, és az is kihunyt. A lökéshullámok hét nap után elértek arra a helyre, ahol éjfeketén várakoztak a csillaghajók. - Megtörtént! – szólt társaihoz a szörnyetegek őrködő alkotója. – Az ezüstök birodalma nem létezik többé. Mehetünk tovább. – Hajóik tatján tűzvirágot nyitott a sötétség, és továbbsuhantak a bosszú útján. A mindenség végtelen, és nincs határa, de nincs határa az ő gyűlöletüknek sem; bármelyik nap, bármelyik órában elérhet bennünket is."
/Lem: Kiberiáda. I. Amit a robotok mesélnek; A két szörnyeteg/

kész

Elkészült az Öröktábor bővített verziója.

Nem tudok időseket letegezni

Illetve de, tudok, de piszok nehéz. Egész eddig azt nevelték belém, hogy az idős embereket (és mindenki idős akinek ősz a haja) tisztelni kell meg magázni, meg minden. Hosszú évek alatt megtanultam a megfelelő formulákat, kiépítettem a beidegződéseket (ez majdnem olyan, mint a négyszögletű kerekerdő) , és akkor hirtelen egyre többen mondják azt ebből a korosztályból, hogy tegeződjünk. És hát nem megy.

Tegnap edzésen fel lett avatva az első két feketeöves, (remélem lesz több is, sőt, azt is remélem, hogy egyszer én is. Ha más nem akkor az egyszerű módszert alkalmazva: bemegyek egy harcművészeti boltba és veszek fekete övet. Heh. :) (sőt akkor rögtön többfélét is, hogy legyen választék)

És múlt hét óta én is fent vagyok tumblr-en, hátha jó lesz az nekem. Majd kiderül.

hm

Miről szóljon a következő emtétés novella? Kedvem lenne írni, de ötletem nincs. Addig kénytelen vagyok kibővíteni az Öröktábort.