Búcsú Albertfalvától

Amikor megzuhanok kissé, az abból látszik leginkább, hogy elmegy a kedvem mindentől. Bár tudom, mit kellene csinálni, csak ülök és nézek ki a fejemből – és a legminimálisabb balsikerre is túlzott idegességgel reagálok. Pont ez volt velem hétfőn, lett volna dolgom elég és lett volna idő is rá, csak éppen nem voltam alkalmas a végrehajtásukra. Tegnap próbáltam pótolni, de csak többé-kevésbé sikerült.
Nehéz dolog elhagyni egy otthont, akkor is, ha csak két évig laktam ott. Elterveztem, hogy szépen tisztán hagyom ott, mindent rendbe rakva, de ez csak mérsékelten sikerült. Ma már otthon alszom, de még holnap visszamegyek a dolgaimért autóval.

Rabynnak hagytam itt-ott néhány ajándékot (főként édességet), hátha örül.

Furcsa lesz, hogy nem megyek le többet a kisboltba, nem találkozom a törp bácsival akinek spánielje van, (szakállas is, pipázik is, és olyan törp-szerű). Nem sétálok már senkivel éjszaka a régi nagy, íveltkapus sorházak között, ahol nemrégen a rigót hallottam dalolni hajnal háromkor, nem kelünk át a vasúton hogy megmásszuk a dombot és megnézzük a házat amit lottónyerés esetére kinéztem magamnak, nem futok el többet a hídig és vissza a Szederrel. Furcsa lesz, hogy mindezt magam mögött kell hagynom egy csapásra. Tegnap még el akartam menni egy utolsó esti sétára a kutyával, de ő már nem volt velem. 

Hobbit filmkritika

Hobbit filmkritika

Előrebocsátom:

1. Eddig nekem elsőre egyik Tolkien-film sem tetszett. A Gyűrűk Urát sokáig kellett szoknom, a bővítettek dobtak a dolgon, de ettől még nehéz volt.

De a GyU után azt hittem, már megszoktam PJ-t, simán jöhet tőle Hobbit, akár három is.

Tévedtem.

2. Spoileres leszek.

Na akkor kezdjük. A premier után Ratz fogta meg jól a lényeget azzal, hogy ez egy mese, amit Bilbó mesél el Frodónak és, ahogy a filmben is említik, egy mesében előfordul, sőt kell is a túlzás, főleg ha az ember a saját kalandjait meséli. A Hobbit mesélési stílusához képest Frodó tényleg realista és lényegretörő a saját sztorija elmesélésében. (Ugye Tolkien „szerint” a Hobbitot Bilbó írta, a GyU-t Frodó, ő meg csak fordított)

Ezen nekem túl kellett tennem magam, pedig ismerem a könyvet.

Sztori:

Kicsit úgy éreztem az egész film alatt, hogy hiányzik a szív. Az a szív, Peter Jackson szíve, ami a GyU-ban megvolt, ami segítette, hogy megküzdjön a stúdiókkal, hogy az amúgy emberkerülő Alan Lee-vel jó kapcsolatba kerüljön, és amivel beírta magát a filmtörténelembe. A Gyűrűk Ura megkerülhetetlen alkotás lett, köszönhetően leginkább az eredeti történetnek, de a csapat lelkesedésének is. Peter Jackson – az enyémtől sajna eléggé különböző és néhol drasztikusan eltérő, de azért elfogadható – Középföldéje alap lett a fantasy filmekben.

A Hobbiton nem ezt érzem. Egyrészt érzem a „győztesre fogadni” elméletet, nem kísérletezni, biztosra menni, a Gyűrűk Ura farvizében úszni. Másrészt meg érzem a „hát basszus, ez az utolsó film Középföldéről és végre szabad kezet kaptunk, tegyünk bele mindent, amit a GyU-ba nem mertünk, de gyorsan”. (a Szilmarilokból ugye nem lehet. Mármint tilos is, meg lehetetlen is, némelyik történetet kivéve)

Ez két eléggé ellentétes dolog, és időnként erősen ütköznek is. Ráadásul a Hobbit megírva sem egy Gyűrűk Ura, nem egy több szinten értelmezhető hőseposz, csak egy kaland, ilyen történet ezer meg egy van – még jobb is – éppen csak ez Középföldén játszódik. Ha PJ ezzel akarta volna kezdeni a Köztépfölde-filmeket, egy fillért nem kapott volna semelyik stúdiótól.

Válasszuk kicsit szét – van a Hobbit sztori, és van a GyU-előzmény szál.

A Hobbit sztori olyan, amilyen, ezen turbózni nem sokat lehet, nekem egyedül a poénok fájtak (a trollos-orrfújósak a leginkább), mérsékelten monumentális, mese. Ezt tökéletesen adja elő PJ, sőt, már-már túl tökéletesen, kicsit lehetett volna vágni rajta a másik szál javára. Egyetlen hibája – amivel már a Professzor is szembesült – nem kompatibilis Középföldével. Pontosabban azzal a Középföldével, amit a Gyűrűk Urában megalkotott. Lehet átírogatni, meg ilyenek, de ahhoz, hogy kompatibilis legyen, újra kellene írni az egészet, erre meg ő nem vállalkozott és Peter Jackson sem. (mondjuk ez talán nem olyan nagy baj)

A Középfölde szál az időnként furcsa látványvilágtól eltekintve egészen jó. Sokkal több az ének és zene, megjelenik a Feketemágus, egyedül Radagast zavar bele, mert olyan mintha Narniából szökött volna át az egyik karakter. Maga Középfölde sokkal teljesebb. Érthető, hogy miért nem így filmesítették meg a Gyűrűk Urában (a nézők haja égnek állt volna a sok daltól, és nem értették volna a sok célzást, ami itt azért elő-előkerül, (pl. a valákat)) ezek azok a dolgok amiket a rajongók hiányoltak, de az egyszeri néző nem értékelt volna. Sajnos így bekerülhetett néhány olyan dolog, ami viszont eddig azért nem került elő, mert valaki odament PJ-hez, hogy „figyelj, ez marhaság”. Hát most nem ment. Vegetáriánus tündék (??), jávorszarvason lovagló Thranduil (ezt ki találta ki??), meg Radagst komplett karaktere Sebestyéntől a süntől a szánját húzó nyulakig…

A kettőnek azonban szerintem kicsit eltolták az arányait a Hobbit-szál felé. Nagyon ki lettek fejtve a karakterek, nagyon ki lettek fejtve az előtörténetek, nagyon sokat dumálnak a törpök és Bilbó (és ehhez képest nagyon lassan haladnak), még Azog is folyton kiselőadást tart a híveinek, ahelyett, hogy rikoltana kettőt, ahogy a GyUban megszoktuk és mindenki menne a dolgára. Egyedül Gandalf beszél keveset (ő meg beszélhetne többet).

Végeredményben elmondhatjuk, hogy nagyon kevés dolog történik a filmben, főleg ahhoz képest, hogy milyen hosszú. A Gyűrűk Ura ilyen ütemben 8-10 órás lenne.

Technika:

Még nem láttam a híres 48 fps 3D-t, így ezt egyelőre nem méltatom, de a 2D-ben végig az volt az érzésem, hogy a WETA gépeit nem frissítették a Király visszatér óta. A CGI néhol nagyon mű volt, élettelen, minden naplemente lehetetlen színekben pompázott, a szereplők arca néhol olyan sima volt mintha egy régi játék intro videóját nézném, (a csak- CGI szereplőké nem, de pl Thranduil és a komplett hadserege – meg a jávorszarvasa, amin lovagolt olyan volt mint egy Diablo II átkötőfilm részlete. Sok helyen nagyon furák a fények és valahogy hiányzik a mélység és a távolság.

A zene:

 Nekem kicsit sovány volt, bár épp most olvasom, hogy a megjelent Hobbit filmzene sokkal több új dallamot tartalmaz mint amit tényleg a film alá kevertek. (a „Far over the Misty Mountains” meg jó dal, de ennyiszer, ennyiféle feldolgozásban sok. Ilyet azok a zeneszerzők szoktak elkövetni ,akik csak tízévente egyszer eredetiek, és olyankor „hűbasszus, eszembe jutott egy dallam!!!” jelszóval mindenhova beteszik ugyanazt)

Szereplők:

Na ez a rész egészen erős. A legtöbb szereplő jól van megírva, és a színész jól adja elő, még a CGI szereplők is jók, (a három troll is, csak nem ebbe a filmbe valók). A Fehér Tanács kissé súlytalan, ha bemondják, hogy Christopher Lee-t számítógéppel generálták, elhiszem, (bár ez inkább a CGI hibája a mű háttérrel meg fényekkel), Galadriel sokkal jobb, mint az előzetes alapján sejteni lehetett, Radagast meg hát… pont olyan. Ő bármelyik Narnia-filmben elmenne, de itt…

Mindösszességében végig olyan érzésem volt, részben a fura sztori, részben a fura látvány miatt, mintha egy rajongói filmet látnék, ami itt-ott kicsit elvetette a sulykot, itt-ott elég gyenge, na de majd jön az igazi Hobbit és abban majd meglátjuk…

Csak éppen ez az igazi Hobbit…

Egy valamire vagyok nagyon kíváncsi, és az az, hogy a közönség mennyire fogja ezt befogadni. Ha ugyanis megbukik, akkor a két következő résznek biztosan vágnak a költségvetéséből… (és nyilván jórészt kész van, de a GyU filmek alapján azért bőven van még utómunka)

Árulónak érzem magam

Árulónak érzem magam.

A Kis herceget nem szeretem kifejezetten, de a rókás rész nagyon megfogott már elsőre is. Felelős vagy azért akit megszelídítettél, mert bízik benned, gondoskodni róla és vigyázni rá, mert a szelídítéssel kiszolgáltatottá tetted. Minden kutyámmal eddig ezt igyekeztem maximálisan betartani. A kutya védtelenebb az emberi gonoszsággal szemben, mint egy óvodás, mert nem ismeri az álnokságot és a hazugságot. Ha megbízik valakiben, akkor azt őszintén és teljes szívből teszi, az életét is rábízná és adott esetben kockára tenné. Ez pedig olyan ajándék amivel nem szabad visszaélni. (De persze mi emberek természetesen visszaélünk ezzel is, sok szempontból az Ember maga a világra született Gonosz, aki szórakozásból öl, kegyetlenkedik és kínoz meg bárkit és bármit, és mindeközben azt hirdeti magáról, hogy ő a Jó).
Éppen ezért elhatároztam, hogy én kutyának hazudni nem fogok, becsapni nem fogom, mindent őszintén elmondok és ha kell, hát az életem árán is megvédem, mert az ilyen szintű szeretet és hűség nem érdemel mást.
Így hát mindig elmondom mi a helyzet, hova megyek, mi történt – ha megérti, megérti, ha nem, nem. (azt vettem észre, hogy ha megmondom a kutyának mikor jövök vissza sokkal kevésbé ideges a várakozásnál, mintha nem. Persze kísérletileg nem bizonyítottam : ) ) Mindig az első, hogy gondoskodom a kutya igényeiről, olyan nincs, hogy nincs mit ennie. És soha nem szidom le heccből, vagy viselkedek szándékosan másként, mint kellene, mert az átverés.

És konkretizálva a dolgot – itt van Szeder. Őt kezdettől ketten neveltük, egészen mostanáig én vigyáztam rá, mivel Rabyn kiment Olaszországba. De mivel a „ketten” már nem létező fogalom számunkra, és a Szeder mégiscsak az övé, hát vissza kell kerülnie hozzá, illetve a családjához. És mivel az elmúlt fél évben csak én voltam neki, én vigyáztam rá, én etettem, én vittem sétálni, az én ölemben aludt el esténként, hát bizony árulónak érzem magam. Mert ő nem tehet semmiről, semmit nem tett amivel kiérdemelte ezt ami vele történik. Sőt, mióta Rabynt elment, csak még inkább ragaszkodó, még jobban igyekszik, még többször bújik az ölembe.

Én meg pocsékul érzem magam amiért ez történik.

(de mindenképpen meg kell jegyeznem, nem kerül veszélybe, szerető otthon várja, ha nem így lenne, nem engedném, csak ettől az érzés még megvan.)

Hobbit -2. nap

Miért van az, hogy amikor éppen nem vagyok netközelben, egy csomó dolog eszembe jut, amit meg akartam írni a blogban, de mire ideérek, mind kimegy a fejemből? De ha az ötlet nem is, akkor az biztosan, amit írni akartam róla.
Néhány megmaradt szilánk:
- A regény kész van, jövő héten van az egyik pályázat határideje, remélem Momo is rábólint és akkor beadom. (ha valaki nagyon kéri, és megesküszik hogy nem él vissza vele, és ha valamelyik pályázattal megjelenik, megveszi (vagy rábeszél valaki mást…), elküldhetem neki)
- Listát kellene írni a párokról, amik szétmentek június óta. Félelmetes.
- Holnapután Sarah Stanley Zsákos Bilbó elindul egy Váratlan utazásra. egészen eddig sikeresen védekeztem a lelkesedés ellen. Egészen eddig…

- Esik a hó. És nem, nekem nincs elegem a hatmillió „esik a hó” facebook üzenetből. 
- A Battle Royal filmet eltolták. Pedig mondhatni ziccerhelyzet volt...
- Szombaton volt Tolkien Klub, elég borzalmas helyszínen, de legalább volt.