Hat év

Hat év. 2006-ban kezdődött egy nyári táborban – pontosabban A nyári táborban. Akkor egy éjszakai őrség során egy lány úgy döntött, hogy pont én kellek neki, én meg úgy éreztem, csak ő kell nekem. Azóta sok idő telt el, az élet várt és nem várt fordulatai jöttek, egyetem, munka, edzés, betegség és gyógyulás. Nagyon sok nagyon szép napot töltöttünk együtt, sok helyen jártunk együtt és sok mindent láttunk együtt. Szerveztünk közösen tábort és sok minden mást is, kirándultunk, moziztunk. Lett egy közös kutyánk, egy többé-kevésbé közös lakásunk, közös életünk.

Voltak persze hullámvölgyek is. Melyik kapcsolatban nincsenek? Követtünk el hibákat. Ki nem követ el?

Számtalan helyet meg tudnék jelölni, hogy „igen, itt rontottam el” vagy inkább „igen, itt is elrontottam” és jöhetne a „ha így tettem volna, akkor most ez lenne?” de a „mi lett volna ha” kérdés ebben az esetben haszontalan. A dolgok megtörténtek. A jók is, rosszak is. Meg lehet őket ítélni jól is, rosszul is. De ettől még nem változik semmi.

Ami történt, megtörtént. A hetedik év változást hozott.

Elég furcsán, habár nem teljesen váratlanul, de meglehetősen hirtelen.

Amikor tegnap levelet írtam neki, aztán a postán föladtam, még nem sejtettem semmit. Persze az utóbbi napokban furán viselkedett, de hát adtam rá okot, én is csinálhattam volna másként. Amikor tegnap leültem a skype elé, meg sem fordult a fejemben, hogy azt fogja mondani, amit.

De azt mondta.

A hat év véget ért. A fények megfakultak.

Mert már tök rég írtam

Tegnap jártam álmaim kungfutermében.
Két hibája van, egyik, hogy kőlapos a padló (és nem pl. parketta) a másik, hogy nem a miénk.
De bazinagy - mármint az általam megszokotthoz képest - nagy a belmagassága is, világos, és még tükör is van. (ez nagyon hasznos, bár meg van az a hátránya hogy az ember folyton magát bámulja, de a mindenféle tartás- meg álláshibákat azonnal észre lehet venni)
Csak sajnos a nem túl hivatalos kínai vingcsun iskoláé akikkel elvileg oroszlántáncolni fogunk. Más kérdés, hogy ezek a kínaiak lusta dögök és tegnap egy se jött el gyakorolni,  viszont legalább a terembe bementünk és gyakoroltunk magunknak.
Úgyhogy cintárnyéroztam (az oroszlántánc része ez is, hihetetlen kötött dolog egy rendes déli oroszlántánc, minden lépés megvan határozva, de még az is, hogy ha bejön az oroszlán az ajtón melyik oldalról kell először megszaglásznia az ajtófélfát - és persze a cntnyért se lehet random püfölni) meg doboltam egy sort, meg gyakoroltam a formákat a tükörben.

Hétvégén általában azzal töltöttem az időmet, hogy olyan emberekre vártam akik nem jöttek vagy marha sokat késtek. Szombaton ígérte a gázszerelő, hogy jön és végre beköti a gázt, (nem keveset kellett szólnom érte, de ezek szerint nekik se a közös képviselőnél se a gázosoknál nincs nyilvántartásuk arról mit műveltek szeptemberben, óje) méghozzá reggel fél hétre. Amikor délelőtt negyed tizenegykor végre megérkezett, nem voltam vidám.
Vasárnap Xeo ígérte, hogy átjön, de nem jött, mert elaludt. Viszont rá legalább nem fél héttől vártam.
Ezen kívül megnéztem a Solarist (a George Clooney-sat), ami nem volt rossz, de kis odafigyeléssel jobb film is lehetett volna, meg a Stalkert (a Tarkovszkij féle szovjet filmet, ráadásul eredeti nyelven, úgyhogy trú vagyok) amit végigfáztam, mert nem elég, hogy végig kabátban vannak - tehát hideg van - még egy csomót mászkálnak is vízben, sőt, még félig vízbe lógva alszanak is. A film persze nem arról szól, hogy vízben mászkál három pasi, de elsőre ezt fogtam fel. (amúgy annyira látszott hogy nem amerikai film. Például nem volt benne kötelező női szexfaktor. És az orosz nők hisztizni is értelmesebben tudnak)

Valamint annak örömére, hogy újra van gáz tegnap három helyen is lepörköltem a szőrt a kezemről. Pedig nem is főztem sokat. 

Dolgok

Furcsa dolog ez, hogy Rabyn nincs itt. Mármint egészen érdekes, hogy az elmúlt hét évben mindig volt egy lány (Rabyn előtt is voltak lányok az életemben. Bizony.) akivel jó esetben naponta találkozom, beszélek, megölelem, ilyesmik, és most nincs.

És azért hiányzik. Mármint konkrétan és amellett úgy a kategória is, hogy a lány aki… ld. fentebb. (lusta vagyok még egyszer leírni)

Félelmetes. Függő lettem.

Sose kezdjetek nőkkel. Korábban szerettem egyedül lenni, azt hittem, hogy még mindig szeretek, erre ilyeneket írok le.

Persze, mondhatnánk, hogy de ott az albérlő, de az egyrészt fiú, (és a lányokkal jobban szót értek, valószínűleg mert lányosztályban szocializálódtam) másrészt finoman szólva nem nagyon van közös témánk. (már amikor otthon van és józan. A kettő együtt elég ritka)

További dolgok:
Hétvégén volt az első olyan Tolkien Klub amit én főszerveztem, és kisebb döccenőkkel meg nem várt forulatokkal, de egészen sikeresen lezajlott. (legalábbis én mindig sikeresnek ítélem meg azt a rendezvényt amelyiken új ember jelenik meg és tetszik neki) Kicsit meglepett, hogy a tábori talira milyne kevesen jöttek el.

Megnéztem a Sherlock 2. évadát is, határozottan jobb, mint az első, bár a Sátán kutyáját én nem így csináltam volna meg, és az utolsó részben piszkosul zavart, hogy tudom, hogy az angol koronaékszereket nem úgy és nem ott őrzik, ahol Moriarty akciózott. (a Tower stimmel, de sokkal profibb kincstár van, sokkal több őrrel és mellékesen sokkal több kiállított tárggyal, mert a többi koronákat is ott mutatják be. Bár a legenda szerint az összes csak másolat, mert nem tennék ki a nép elé az igazit)